GK BH 1989/449
GK BH 1989/449
1989.11.01.
A szerződés megtámadásának megalapozottsága kérdésében a bíróság a keresettől eltérő jogcím alapján a felek előzetes figyelmeztetése nélkül nem határozhat [Ptk. 201. § (2) bek., 210. § (1) bek.; Pp. 3. § (1) bek.].
A felperes 1987. február 19-én 2 millió forint árleszállítás iránti keresetet terjesztett elő az alperes ellen. A kereset szerint a felperes 1986. december 10-én 14 millió forint vételárért megvásárolta a perbeli ingatlant. A szerződés 1. sz. melléklete szerint a megvásárolt ingatlan részét képezte – többek között – egy 2430 m2 nagyságú felépítmény is, amelynek forgalmi értékét a hivatkozott melléklet szerinti felsorolásban az eladó 5 800 000 Ft-ban jelölte meg.
A felperes a szerződés megkötésekor megtekintett, de méreteiben nem ellenőrzött ingatlan megvásárlását követően azt állapította meg, hogy az előbbi „üzemi főépület »C« kazánháza irodákkal és szociális helyiségekkel” megnevezésű épületének alapterülete csak 1616 m2. A felperes szerint a fentiek miatt az alperes szolgáltatása hibás volt, ezért érvényesített árleszállítás iránti igényt.
Az alperes elutasítást kért. A méreteltérést nem vitatva arra hivatkozott, hogy a felperes megtekintett állapotban vette meg az ingatlant, az ingatlan (telek + felépítmények) forgalmi értéke nem csak eléri, de meg is haladja a szerződésben kikötött ellenértéket, figyelemmel arra is, hogy a szerződésnek a felperes által hivatkozott mellékletéből több, lényeges értéket képviselő műtárgy kimaradt.
Az elsőfokú bíróság szakvéleményt szerzett be, amely szerint az ingatlan forgalmi értéke összességében 14 millió forint, ebből 7-7 millió forint esik a telekre és a felépítményre.
Az elsőfokú bíróság ítéletében elutasította a felperes hibás teljesítésre alapított keresetét, mert a szakvélemény szerint a kikötött ellenérték reális volt.
A másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte a fenti ítéletet, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította, annak vizsgálatát is elrendelve, hogy a szerződés megkötésekor a felperes megismerhette-e az ingatlan pontos méreteit.
Az újabb perben a bíróság műszaki szakértőt rendelt ki, aki olyan véleményt nyilvánított, hogy az ingatlan értékesítésénél az alapterület rátekintéssel nem állapítható meg, de az épület külső méretét lelépés útján ellenőrizni lehetett volna. Az eladó a főépületnél a raktározási lehetőség területének meghatározásánál téves adatot közölt a vevővel.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során tanúként hallgatta meg a feleknek a szerződés megkötésénél közreműködött ügyintézőit, majd ítéletével a keresetet azzal az indokolással utasította el, hogy a 14 millió forintos vételár megállapítása az egész telephelyre nézve történt, a további bizonyítás alapján sem volt megállapítható, hogy a felperes részéről a szerződés megkötésénél az volt a feltétel, hogy a raktár alapterülete meghatározott nagyságú legyen. A felperes az ingatlant megtekintette, vételi szándékát ennek alapján, de anélkül nyilvánította ki, hogy az ingatan egyes részeinek méreteit megvizsgálta vagy a szerződéskötés feltételéül szabta volna. Az elsőfokú bíróság szerint a további bizonyítás alapján az sem volt megállapítható, hogy az alperes a raktár területének téves adatközlésével a felperest megtévesztette.
Az újabb ítélet ellen a felperes azzal fellebbezett, hogy az alperesnek a szerződéskötés során tanúsított magatartása megtévesztő volt. A szerződés 1. számú mellékletében található részletadatokra hivatkozással állította, hogy a felek a szerződés megkötése során a felépítmények nagyságáról külön is tárgyaltak, az eladó megjelölte a vitatott felépítmény nagyságát, azonban tévesen.
A másodfokú bíróság a felperes fenti fellebbezése folytán hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperest arra kötelezte, hogy árleszállítás címen 1 966 748 Ft-ot és 4936 Ft perköltséget fizessen meg a felperesnek. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérően úgy találta, hogy a szerződésnek a szóban levő ingatlan felépítményeinek részletezése, azok ellenértékével együtt a részét képezte, mégpedig a szerződés 1. számú melléklete szerint. Az említett melléklet a vitatott felépítmény méretét 2430 m2-ben, ellenértékét 5 800 000 Ft-ban jelölte meg, amellyel szemben nem vitás, hogy a helyes méret 1616 m2 volt. Erre tekintettel az alperes szolgáltatása és a felperes által teljesített ellenszolgáltatás között feltűnő értékkülönbség áll fenn. Ezért a követelést – a keresettől eltérően – nem a Ptk. 210. §-ában foglaltak, hanem a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján látta megalapozottnak. Úgy találta, hogy – miután a feltűnő értékkülönbség a tényleges alapterület és a szerződésben kikötött ár egybevetéséből kitűnik – a szerződés megtámadásának a feltételei az utóbbi jogcímen fennállnak.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke az utóbbi másodfokú ítélet ellen törvényességi óvást emelt, elsősorban azért, mert a másodfokú bíróság az eljárás során a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésébe ütköző olyan eljárási szabálysértést követett el, ami az ügy érdemi elbírálására is kihat. A másodfokú bíróság ugyanis anélkül, hogy erre a felek figyelmét felhívta volna, a felperes keresetének megalapozottságát nem a felperes által megjelölt, a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése szerinti jogcímen, tehát a megtévesztés figyelembevételével, hanem a Ptk. 201. §-ának (2) lekezdése alapján, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbségre alapított megtámadás jogcímén vizsgálta és bírálta el. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a törvényességi óvásban arra is rámutatott, hogy a másodfokú bíróság döntését a rendelkezésre álló bizonyítékok érdemben sem támasztják alá, illetve a tényállás nincs olyan mértékben feltárva, hogy annak alapján az ügyben megnyugtatóan lehessen dönteni.
A törvényességi óvás alapos.
A rendelkezésre álló adatokból egyértelműen megállapítható, hogy a felperes a követelése megalapozása céljából a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságára nem hivatkozott. A törvényességi óvás folytán tartott nyilvános ülésen tett felperesi nyilatkozat szerint ezen a címen a felperes a jövőben sem kíván igényt érvényesíteni. A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvással megtámadott határozat alapjául szolgáló eljárásban ennek ellenére a felperes által megjelölt jogcímtől eltérő jogcímen vizsgálta a követelés megalapozottságát, mégpedig anélkül, hogy erre a feleket előzetesen figyelmeztette volna.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa egyetért a törvényességi óvásban kifejtett azzal az állásponttal, hogy ezzel a másodfokú bíróság a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésébe ütköző olyan lényeges eljárási szabálysértést követett el, ami kihat az ügy érdemi elbírálására is, hiszen a másodfokú bíróság a felperesnek a Ptk. 210. §-ára alapított követelése tárgyában hozott elsőfokú ítélet megalapozottságát nem is vizsgálta.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a törvényességi óvásnak helyt adott, a Legfelsőbb Bíróság ítéletének az alperest marasztaló rendelkezéseit a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az ügyben másodfokon eljárt bíróságot ebben a keretben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróságnak az új eljárásban a felperes fellebbezése alapján azt kell elbírálnia, hogy a megtámadott elsőfokú ítélet a felperes által előterjesztett jogcím figyelembevételével megalapozott-e vagy sem. Amennyiben a felperes – az eddigi nyilatkozataitól eltérően – nem az eredeti, hanem más pl. a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbözetére alapított megtámadás jogcímén érvényesíti az igényét, ennek az igénynek a tárgyalása során a bíróságnak a törvényességi óvás indokolásában hivatkozott eljárási szabályok figyelembevételével kell eljárnia. (Eln. Tan. G. törv. 30 277/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás