GK BH 1989/451
GK BH 1989/451
1989.11.01.
A tervezési és kivitelezési szerződés megkötését követően kiadott építészeti előírás utólagos megvalósítását a megrendelő nem követelheti [Ptk. 305. §, 277. § (1) bek.].
Egy lakóépület 7.1. jelű 135 lakásos lakóépülete beruházásának lebonyolítására az I. r. alperes vállalkozott. Az I. r. alperessel kötött vállalkozási szerződés alapján a II. r. alperes volt a tervező, a kivitelezést pedig a III. r. alperes végezte.
A felperes, a létesítmény üzemeltetője, a lakóépület alatti vezetékek elhelyezésére épített rendszert nem találta megfelelőnek. Szerinte közműalagutat, illetve közműfolyosó rendszert kellett volna tervezni és kivitelezni. Mivel az elkészült megoldás ettől eltérő, a felperes az általa kívánatosnak tartott ún. KAF rendszernek megfelelő módon kérte a rendszert átalakítani. Az alperesek ezt nem teljesítették, ezért a felperes a módosított keresetében egyrészt annak a megállapítását kérte, hogy a tervezőnek mit kellett terveznie, illetve, hogy a megvalósult létesítmény közműalagút-folyosó rendszer-e, másrészt a rendszer hibáinak a díjtalan kijavítását kérte, figyelemmel arra is, hogy a hibák egy része attól függetlenül fennáll, hogy a létesítmény KAF jellegű.
Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy megbízója nem adott utasítást ún. KAF rendszer megvalósítására, szavatossági felelősség pedig nem terheli. A II. r. alperes arra hivatkozva kérte a kereset elutasítását, hogy ilyen rendszer tervezése nem kötelező, illetve tőle nem rendelték meg a KAF rendszer tervét. A fennálló konkrét hibákat kivitelezési hibáknak minősítette. A III. r. alperes tagadta a hibás teljesítést, ő is a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a fenti adatok és a beszerzett szakvélemény alapján meghozott ítéletében azt állapította meg, hogy a vezetékek elhelyezésére szolgáló építmény nem közműfolyosó és nem is közműalagút, illetve nem ezek rendszere. A keresetet az I. r. alperessel szemben elutasította, a II. r. alperest arra kötelezte, hogy a közművek elhelyezésére szolgáló folyosónak az ítéletben felsorolt hibái kijavítására 60 nap alatt szolgáltasson kijavítási tervet, a III. r. alperest pedig, hogy a terv alapján a hibákat további 60 nap alatt javítsa ki. A fentiekkel járó költségek viselésére a bíróság egyenlő arányban kötelezte a II. és III. r. alperest.
A továbbiakban a bíróság arra kötelezte a III. r. alperest, hogy saját költségén 60 nap alatt javítsa ki az ítéletben szintén felsorolt egyéb hibákat.
Az ítélet indokolása szerint a felek egyikével szemben sem volt követelmény közműalagút-rendszer megvalósítása, ezt az adott időszakban jogszabály nem írta elő. Azzal a szakértői megállapítással kapcsolatban, hogy a létesítményt a vállalkozók maguk is KAF rendszernek nevezték, illetve ilyenként kezelték, ezért a megvalósított műnek meg kell felelnie a KAF rendszer műszaki követelményeinek, a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel a felek nem KAF rendszerre szerződtek, a létesítményt nem lehet az ezen rendszerre vonatkozó szigorúbb követelmények szerint megítélni. A felperes tehát alaptalanul követeli a megépült létesítménynek a KAF rendszer szerinti követelményeknek megfelelővé tételét.
Mivel a szakvélemény szerint a megépült rendszernek több olyan hibája van, amelyet attól függetlenül meg kell szüntetni, hogy az műszakilag KAF rendszernek minősül-e, az elsőfokú bíróság a szakértő által meghatározott ilyen jellegű – élet- és vagyonvédelemmel kapcsolatos – hibák tekintetében a vállalkozókat kijavításra és attól függően, hogy mennyiben hatottak közre a hiba keletkezésében, a javítási költségek részbeni vagy teljes mértékben történő viselésére kötelezte.
Az ítélet ellen a felperes, a II. és a III. r. alperes fellebbezett.
A felperes sérelmezte a vezetékek elhelyezésére szolgáló építmény minősítésére vonatkozó megállapodást. Álláspontja szerint 1981-től kezdődően az adott lakótelepen a közműellátást „KAF” rendszerben kellett megvalósítani, ezért a perbeli épületet is így kellett volna megvalósítani, arra is figyelemmel, hogy a tervező a KAF rendszerre vonatkozó előírások szerinti üzemeltetési és karbantartási utasítást adott.
A II. r. alperes az ítélet egyéb hibákra vonatkozó rendelkezéseinek megváltoztatása, a kereset elutasítása érdekében fellebbezett. Tagadta, hogy a szakértő által a terhére megállapított hibákat elkövette, az őt érintő egyes hibapontok sorrendjében kifejtett álláspontjának az a lényege, hogy a terv megfelelő volt, a fennálló hibák nem a tevékenységére vezethetők vissza.
A III. r. alperes az ítélet hatályon kívül helyezése és új eljárás elrendelése érdekében fellebbezett. Azt adta elő, hogy az ítéletben a terhére előírt munkák közül időközben pótmunkaként elvégezte a még hiányzó tiltó- és jelzőtáblák elhelyezését, a folyosóvégeken a kijavítás, tűzoltás és anyagleadás biztosításával kapcsolatos kötelezettség tekintetében pedig arra hivatkozott, hogy a panelba utólag nem építhető be ajtó. Elfogadta viszont az ezzel kapcsolatos azt a szakértői nyilatkozatot, hogy meg kell szüntetni az elkészült nyílás befalazását, és meg kell oldani a menekülésre lehetőséget adó hágcsók felszerelését.
A szakértő fenntartotta az eddigi véleményét. E szerint a tervezés idején nem volt kötelező KAF rendszer megvalósítása. A tervező által adott megoldás nem ütközik előírásba, azt az adott esetben a tervező választhatta. A megtervezett és megvalósított rendszer és a KAF rendszer között az a különbség, hogy az előbbinél csak az egyes épületeken belül van biztosítva a közműelhelyezés, nincs összeköttetés az egyes épületek között. A KAF rendszer esetén viszont az épületek közműveit összefüggő folyosórendszerben kell elhelyezni. Ez utóbbi megoldás csak milliós nagyságrendű többletköltséggel valósítható meg. Ami a megvalósult rendszer konkrét hibáit illeti, a szakértő szerint az általa megjelölt hibák kijavításától, illetve a szükségesnek talált munkák megoldásától annak ellenére sem lehet eltekinteni, hogy ezekre nincs kifejezett műszaki előírás. Úgy nyilatkozott, hogy amennyiben az általa elvégezni javasolt munkát a tervező eredetileg előírta volna, úgy jelentéktelen, néhány 10 ezer forintra becsült többletköltség jelentkezett volna. A menekülési út egyébként eredetileg tervezve volt, elkészült, de azt utólag befalazták. A „folyosó végeken a kijavítás, tűzoltás, anyagleadás” címen megjelölt hiba, illetve javítás ennek megszüntetéséből és megfelelő hágcsók felszereléséből áll. Ami az ablakok nyithatóságával kapcsolatos problémát illeti, a szakértő azt adta elő, hogy az elkészült megoldás körülményes, sürgős esetben a célnak nem felel meg. A helyes, eredetileg is többletköltséggel járó megoldást ezért kell alkalmazni.
A felperes fellebbezése teljes egészében, a II. és a III. r. alperes fellebbezése túlnyomó részében alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési tárgyaláson a fellebbezések ismeretében fenntartott és kiegészített szakértői vélemény műszaki megállapításait a maga részéről is elfogadta az ítélkezés alapjául. Abból az állapítható meg, hogy a tervezés idején nem volt olyan kötelező előírás, amely szerint a közművek elhelyezése csak az előzőekben részletezett követelményeket kielégítő KAF rendszerben történhet meg. A most említett rendszer megvalósítását a felek által kötött szerződések sem írták elő. Ilyen körülmények között – amint arra az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá – a vállalkozók szolgáltatása megfelelőségének megítélésénél a KAF rendszer szigorúbb követelményéből nem lehet kiindulni, felelősségük a Ptk. 305. §-ában foglaltak alapján nem állapítható meg. A megvalósított rendszernek KAF rendszerré való átalakítását a felperes még a keresetének alapossága esetén sem követelhetné ingyenesen. A szakvéleményből megállapíthatóan ugyanis a KAF rendszer megvalósítása már eredetileg is igen jelentős olyan többletköltség felmerülésével járt volna, amely költségek a GKT 76/1973. sz. állásfoglalás értelmében értéknövelő jellegűek. Ilyen költségek viselésére pedig a vállalkozók nem kötelezhetők.
Ami a II. és a III. r. alperes fellebbezését illeti, azt a Legfelsőbb Bíróság túlnyomó részében az alábbiak miatt nem találta alaposnak. A szakértői vélemény szerint olyan hibákról, illetve hiányokról van szó, amelyeket a rendszer minősítésétől (KAF vagy nem KAF rendszer) függetlenül el kell végezni ahhoz, hogy a szolgáltatás kielégítse az élet- és vagyonvédelmi, továbbá a biztonság követelményeit. A Ptk. 277. §-ának (1) bekezdése szerint a szolgáltatásnak alkalmasnak kell lenni arra, hogy azt rendeltetésének, illetve a szerződésben kikötött vagy egyébként a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelően lehessen felhasználni. Ebbe a követelménybe beletartozik az is, hogy a szolgáltatásnak ki kell elégíteni az élet-, a baleset- és a vagyonvédelmi követelményeket, vagyis meg kell felelni a törvényes kellékeknek is. Ellenkező esetben a szolgáltatás hibás (Ptk. 305. §).
Ezért az elsőfokú ítéletben a szakvélemény alapján meghatározott hibákat a vállalkozóknak ki kell javítaniuk. A vállalkozók azonban csak a szavatossági hibákat kötelesek díjtalanul kijavítani, illetve a Ptk. 310. §-a alapján a hibás teljesítésből eredő károk megtérítésére kötelesek. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a II. és a III. r. alpereseket marasztaló részében ennek megállapításával hagyta helyben [Pp 253. § (2) bek.]. Nem tekinthető ingyenesen elvégzendő szavatossági jellegű munkának az, ha a vállalkozó menekülés stb. célra szolgáló nyílást, a rendeltetésszerű használat követelményeinek megfelelően, terv szerint elkészítette, de azt utóbb más befalazta, és ezért a kibontást el kell végezni, vagy ha az ítéletben elrendeltek teljesítése érdekében a már hivatkozott állásfoglalás szerinti értéknövelő jellegű munkát kell végezni. A Legfelsőbb Bíróság ezért rendelkezett úgy, hogy az alperesek csak a hibás teljesítések miatti munkák költségeit kötelesek viselni. Mivel arra nézve, hogy az értéknövelő költségek viselésére a bíróság hozzon határozatot, kereseti kérelem, illetve ilyen tartalmú ellenkérelem nem került előterjesztésre, a Legfelsőbb Bíróság ebben a kérdésben nem rendelkezett. Ez azonban nem zárja el az érdekelteket attól, hogy az értéknövelő költségek felmerülése után felmerült, vitás kérdések tisztázása céljából peres eljárást kezdeményezzenek. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 203/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás