BK BH 1989/46
KK BH 1989/46
1989.01.01.
Főbüntetés helyett önállóan alkalmazott mellékbüntetés kiszabása esetén a vádlott terhére irányuló fellebbezés hiányában, a másodfokú eljárásban nem szabható ki főbüntetés [Btk. 38. § (3) bek.; Be. 241. § (1) bek.; BK 98. sz.1].
A katonai bíróság a tartalékos határőr tizedes vádlottal szemben ittas járművezetés vétsége miatt, tárgyalás mellőzésével, önálló büntetésül 1 évre járművezetéstől eltiltást szabott ki.
A végzésben foglalt tényállás lényege szerint a vádlott további szórakozás céljából – társait utasként szállítva – 1,08–1,18 ezrelék véralkohol-koncentráció mellett, enyhe fokú alkoholos befolyásoltság állapotában a községből a közeli városba vezette az apja tulajdonát képező személygépkocsit. Eközben rendőrjárőr igazoltatta, majd vérvételre előállította.
A vádlott és a védője azért kérte a tárgyalástartását, hogy a katonai bíróság ne járművezetéstől eltiltást, hanem pénzbüntetést szabjon ki.
A katonai bíróság a tárgyalás eredményeként a tárgyalás mellőzésével meghozott végzését hatályában tartotta.
E végzés ellen a vádlott a járművezetéstől eltiltás mellőzése érdekében, védője pedig e mellékbüntetés önálló büntetésként alkalmazása helyett pénzbüntetés kiszabása érdekében fellebbezett.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéseket nem találta alaposnak.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a büntetés kiszabására kiható körülményeket, és akkor sem tévedett, amikor önálló büntetésként járművezetéstől eltiltás kiszabását látta indokoltnak. Az álláspontját meggyőzően indokolta, s a BK 107. számú állásfoglalásban adott iránymutatást is szem előtt tartva hozta meg a végzését. A vádlott ugyanis méltánylandó ok nélkül, kifejezetten további szórakozás céljából vett részt a járművel a közúti forgalomban. Így pedig az önálló büntetésként alkalmazott járművezetéstől eltiltás indokolt és szükséges a közúti forgalom biztonságának megóvásához, valamint a büntetésnek a Btk. 37. §-ában meghatározott célja eléréséhez is. E büntetés összhangban van a kialakult ítélkezési gyakorlattal is, olyan új körülmény pedig nem merült fel, amely az enyhébb elbírálást indokolná. A Legfelsőbb Bíróság ezért a vádlott és a védője által bejelentett fellebbezésnek nem adott helyt, hanem a katonai bíróság végzését helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a védői fellebbezés megjelölt célját illetően rámutat ugyanakkor, hogy a Be. 241. §-ának (1) bekezdésében foglaltak, valamint a BK 98. számú állásfoglalásban adott iránymutatás értelmében az elsőfokú önálló büntetésként alkalmazott mellékbüntetés helyett – a vádlott terhére szóló fellebbezés hiányában – a másodfokú eljárás során nem szabható ki főbüntetés, miután az a súlyosítási tilalomba ütközik. A Legfelsőbb Bíróság a védői fellebbezést, az abban megjelölt fellebbezési okra is figyelemmel, ezért enyhítésre irányulónak tekintette, s így a Be. 245. §-ának (1) bekezdése értelmében, érdemben azt is elbírálta. [Katf. I. 190/1988. sz.].
1
A BK. 98. sz. állásfoglalás már nem hatályos.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás