MK BH 1989/462
MK BH 1989/462
1989.11.01.
A termelőszövetkezetnek a tagjával kötött mezőgazdasági termékértékesítési szerződésből eredő vita az általános hatáskörű bíróság elé tartozik [Ptk. 417., 418.; 1967: III. tv. 93. § (1) bek.; 14/1978. (III. 1.) MT r., 17. § (1) bek.; 12/1977. (III. 12.) MÉM r. 101. §].
Az alperes termelőszövetkezet és a vele tagsági viszonyban álló felperes 1986. február 10. napján termékértékesítési szerződést kötöttek, amelyben a felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a kertjében, valamint a háztáji ingatlanán 80 q alma alakú paprikát termeszt, és a termést válogatva, göngyölegbe rakva az átvétel helyére szállítja. Az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy az I. osztályú árut 7 Ft/kg áron, illetve limit áron veszi át.
A felperes a szövetkezeti döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében 21 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert nem vett át tőle 29,4 q paprikát, és az megfagyott.
A szövetkezeti döntőbizottság a határozatával elutasította a kérelmet, ezért annak megváltoztatása iránt a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a döntőbizottság határozatát, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 18 580 forintot, 1350 forint perköltséget, valamint az államnak 116 forint illetéket. Ezt meghaladóan elutasította a keresetét. Az ítélet indokolásából kitűnően az alperest az 1967. évi III. tv. 89. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján marasztalta.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolásának lényege szerint a munkaügyi bíróság tévesen alkalmazta a jogvita elbírálásánál az 1967. évi III. törvény 89. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, mert a felek jogvitájára a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésekről szóló 14/1978. (III. 1.) MT rendelet rendelkezései az irányadók. Az idézett jogszabály 17. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes azért mentesül a felelősség alól, mert bizonyította, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható.
Mindkét bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 417. §-ának (1) bekezdése szerint mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján a termelő meghatározott mennyiségű maga termelte terményt, terméket vagy saját nevelésű, illetőleg hízlalású állatot köteles a kikötött későbbi időpontban a megrendelő birtokába és tulajdonába (kezelésébe) adni, a megrendelő pedig köteles a terményt, terméket, illetőleg állatot átvenni és az ellenértéket megfizetni.
A (2) bekezdés szerint a szerződés tárgya valamely terméknek meghatározott területen megtermelése, továbbá állat nevelése vagy hízlalása is lehet.
A Ptk. 418. §-ának (1) bekezdése szerint mezőgazdasági termékértékesítési szerződést megrendelőként csak gazdálkodó szervezet köthet.
Az idézett jogszabály helyes értelmezéséből az következik, hogy termelőként alanya lehet a termékértékesítési szerződésnek mind a termelőszövetkezet tagja, mind kívülálló személy, lényegében bárki, ezzel szemben a megrendelő csak gazdálkodó szervezet lehet.
A peres felek tehát a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésekről szóló 14/1978. (III. 1.) MT rendelet figyelembevételével kötöttek érvényes szerződést.
Az 1967. évi III. tv. 93. §-ának (1) bekezdése szerint a tag jogaival és kötelezettségeivel kapcsolatban a termelőszövetkezet és tagja között keletkezett vita eldöntése a szövetkezeti döntőbizottság hatáskörébe tartozik.
Az idézett jogszabály végrehajtása tárgyában kiadott, módosított 12/1977. (III. 12.) MÉM rendelet 101. §-a szerint tagsági vita akkor keletkezik, ha valamely tagsági jog vagy kötelezettség érvényesítésével kapcsolatban a termelőszövetkezet illetékes szerve által tett intézkedést vagy annak elmulasztását a tag, illetőleg a családtag magára sérelmesnek tartja.
Miután megállapítható, hogy a felperes a kártérítési igényét az alperessel kötött termékértékesítési szerződés megszegésére alapította, ezért az igénye a szerződés teljesítéséből fakad, és nem függ össze a tagsági viszonyból eredő jogaival.
Következésképpen a jogvitája nem tekinthető tagsági vitának, a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésből fakadó kártérítési igényének az elbírálása az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik.
Tévedett ezért a szövetkezeti döntőbizottság, de tévedtek az eljárt bíróságok is, amikor a felperes kártérítési igényét tagsági vitának tekintették, és azt érdemben elbírálták. (M. törv. II. 10 028/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás