BK BH 1989/465
KK BH 1989/465
1989.11.01.
Szolgálat alóli ideiglenes kibúvás vétségének téves megállapítása [Btk. 346. § (1) bek.; Be. 214. § (3) bek. a) pont].
A katonai bíróság a sorkatona honvéd vádlott bűnösségét egyebek mellett szolgálat alóli ideiglenes kibúvás vétségében is megállapította.
Az ennek alapjául szolgáló tényállás szerint a vádlott alakulatánál valótlan okokra hivatkozással kért – a szolgálati út betartásával – a századírnoki tevékenységet is ellátó rajparancsnokától hétvégi eltávozást. Ilyen előzmények után a vádlott távollétében a rajparancsnok anélkül, hogy a vádlott kérését magasabb elöljáró elé terjesztette volna, illetve anélkül, hogy a vádlottat utasította volna magasabb elöljáró elé, kivette a századparancsnok páncélszekrényéből a vádlott körletelhagyási engedélyét, bejegyezte az eltávozást, és aláhamisította a szolgálati elöljáró nevét, majd az okmányt átadta a vádlottnak, akinek nem szólt arról, hogy a körletelhagyási engedélyben hamis bejegyzés szerepel. Ezután a vádlott elhagyta a laktanyát oly módon, hogy a kapuügyeletesnek felmutatta a körletelhagyási engedélyét. A hamis bejegyzést ekkor sem észlelték. A vádlott szüleihez, illetve élettársához és gyermekéhez utazott. Itt később elfogták, és előállították a szolgálati helyére. Ily módon egy napot és hét órát volt távol az alakulatától.
A katonai bíróság ítélete ellen, támadva a tényállás megállapításait is, a vádlott és a védő a szolgálat alóli ideiglenes kibúvás vétsége miatt emelt vád alóli felmentésért fellebbeztek.
A Legfelsőbb Bíróság a benyújtott fellebbezések kapcsán felülbírálva az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző eljárást, megállapította, hogy a katonai bíróság által rögzített tényállás részben megalapozatlan. Ennek kiküszöbölése érdekében bizonyítás felvételét rendelte el (Be 240. §). Ennek során a vádlott korábbi vallomásaival összhangban a másodfokú tárgyaláson is akként nyilatkozott, hogy levelet kapott az élettársától, amelyben az gyermekük betegségéről tájékoztatta, és erre hivatkozott a hétvégi eltávozás kérésekor. Ezt az állítását a bűnügyi iratok, elsősorban az abban elfekvő levél tartalma és a rajparancsnok vallomása alátámasztotta.
E körülményeket figyelembe véve tehát a Legfelsőbb Bíróság megállapította, megalapozatlan az ítéleti tényállás azon része, amely szerint a vádlott valótlan okokra hivatkozással fordult rajparancsnokához a hétvégi eltávozás kérése végett. Ellenkezően az állapítható meg, hogy a vádlott valós indokokra hivatkozva fordult elöljárójához. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 258. §-a (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásával a tényállást ekként módosította.
Ebből pedig nyilvánvaló, hogy nem követett el bűncselekményt, mert szolgálati elöljáróit nem tévesztette meg, és magatartását nem ideiglenes kibúvási célzat motiválta. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a vádlottat a Be. 214. §-a (3) bekezdése a) pontjának alkalmazásával az ellene szolgálat alóli ideiglenes kibúvás vétsége miatt emelt vád alól – bűncselekmény hiányában – felmentette. (Katf. II. 153/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás