BK BH 1989/466
KK BH 1989/466
1989.11.01.
I. Alárendelt megsértésének vétsége és a szolgálati visszaélés vétsége halmazatban történő megállapítása.
II. Alárendeltje sérelmére bűncselekményt elkövető tiszthelyettes szolgálati viszonyának megszüntetése [Btk. 12. § (1) bek., 88. §, 132. §, 351. § (1) bek., 358. § (1) bek.].
A katonai bíróság a hivatásos tiszthelyettes vádlottat folytatólagosan, felbujtóként elkövetett alárendelt megsértésének vétsége miatt 5 hónapi – katonai fogdában végrehajtandó – fogházbüntetésre és 2 évre rendfokozatban visszavetésre ítélte.
A tényállás lényege szerint a vádlott közvetlen alárendeltje volt Ny. I. honvéd sértett, míg H. Zs. és D. L. honvédek nem tartoztak alárendeltségébe.
Ny. I. sértett hadaró, gyors beszédű volt, ezért szavait időnként nem vagy nehezen lehetett érteni. A vádlott 1988. év elején pontosan meg nem állapítható időpontban többször felszólította az idősebb katonákat, hogy a sértettnél „cseréljenek kulcsot”, hogy beszéde érthető legyen. Ezt, az idősebb katonák a felszólításnak eleget téve, akként hajtották végre, hogy a sértettet lefogták, és egyikük a mellkasán addig nyomta a sértett inggombját, amíg ezzel fájdalmat okozott. A vádlott egyik esetben sem volt jelen. A felszólításnak eleget tevő katonák időközben leszereltek, és nem volt megállapítható, hogy a nevezettek a vádlott alárendeltségébe tartoztak-e. Egy alkalommal a vádlott is bántalmazta a sértettet.
1988. szeptember és október hónapban a vádlott minden indok nélkül H. Zs. és D. L. honvédeket megütötte, hajukat meghúzta. Egy ízben favonalzóval ráütött H. Zs. karjára. Másik esetben utasított egy katonát, rúgjon bele H. Zs. lábába, amit az végrehajtott. Ezen túlmenően H. Zs.-t rendszeresen és folyamatosan önérzetét súlyosan sértő kifejezésekkel illette.
A sértettek a bántalmazás során testi sérülést nem szenvedtek, emberi mivoltukban és katonai önérzetükben azonban súlyosan megalázottnak érezték magukat. A vádlott cselekményeit elöljáróiknak nem merték jelenteni, mert féltek, hogy ezt a vádlott megtorolná. A vádlott a fenti cselekményeit más sorkatonák előtt követte el, arról az állomány széles körben tudomást szerzett.
Cselekményei elkövetésekor a vádlott nem szenvedett az elmeműködés olyan kóros állapotában, amely képtelenné tette vagy korlátozta volna cselekményei következményeinek felismerésében vagy abban, hogy a felismerésnek megfelelően cselekedjék. Ugyanakkor személyiségét indulatvezéreltség, alacsonyabb szintű tűrőképesség, érzelmi labilitás és csökkent akarati működés talaján kialakult rossz közérzet jellemzi. Mindez a cselekményei elkövetését megkönnyítette.
Az ítélet ellen a katonai ügyész a vádlott cselekményeinek az alárendelt megsértésének vétségével halmazatban további 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett szolgálati visszaélés vétségének minősítése és lefokozás mellékbüntetés alkalmazása, valamint a szabadságvesztés katonai fogdában történő végrehajtásának mellőzése végett, míg a vádlott és védője a büntetés enyhítése, a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése érdekében fellebbeztek.
A Katonai Főügyészség a fellebbezést fenntartva, az alárendelt megsértésének vétsége tettesként elkövetettnek minősítését, továbbá a vádlott büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli előzetes mentesítését is indítványozta.
I. Az irányadó tényállásból okszerűen vont következtetést a katonai bíróság a vádlott bűnösségére. Az anyagi jogszabályoknak megfelelően helyesen minősítette az alárendelt megsértésének bűntette címén emelt vádtól eltérően – a vádlottnak az Ny. I. sértett sérelmére megvalósított cselekményét folytatólagosan elkövetett alárendelt megsértése vétségeként, mivel az említett sértettek közül csak Ny. I. volt alárendeltje a vádlottnak, így a cselekmény nem a bűntett megállapításához szükséges több alárendelt sérelmére valósult meg.
Tévedett azonban, amikor e cselekményt felbujtóként elkövetettnek tekintette- Az elkövetés során ugyanis a vádlott maga is bántalmazta a sértettet. Így cselekményét tettesként valósította meg, mivel a tettesi tevékenység magában foglalja a felbujtási magatartást.
Helytelenül foglalt állást továbbá, amikor elmulasztotta az alárendelt megsértésének vétségével halmazatban a vádlott további cselekményeinek 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett szolgálati visszaélés vétségének minősítését, s ezt a magatartást csupán súlyosítóként értékelte.
A vádlott további két sértett sérelmére elkövetett cselekményei ugyanis bűncselekményt képeznek, annak csupán súlyosítóként történő értékelése téves. A vádlott ugyanis a szolgálati helyzetével élt vissza a nekik alá nem rendelt H. Zs. és D. L. sértettekkel szemben, amikor őket bántalmazta, illetve egyiküket rendszeresen sértegette, illetve másokkal bántalmaztatta.
A fentieknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság Ny. I. sérelmére tanúsított magatartást tettesként, folytatólagosan elkövetett alárendelt megsértése vétségének, míg a H. Zs. és D. L. sértettek sérelmére elkövetett cselekményeket 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett szolgálati visszaélés vétségének minősítette.
II. A katonai bíróság által felismert bűnösségi körülményeken túl a minősítés megváltoztatására figyelemmel a bűncselekmények halmazata, továbbá mindhárom bűncselekmény folytatólagos elkövetése súlyosító körülményt képez.
A bűncselekmények tárgyi súlyára, az elkövetési körülményekre, a vádlott bűnösségének fokára és a büntetés kiszabásánál irányadó további körülményekre figyelemmel, a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a vádlott katonai szolgálatban történő meghagyása mellett, katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztés és rendfokozatban visszavetés mellékbüntetés alkalmazása indokolt.
A cselekmények viszonylag kisebb tárgyi súlyára, elkövetési körülményeire tekintettel ugyanis a Btk. 37. §-ában meghatározott büntetési célok eléréséhez szabadságvesztés büntetés kiszabása nem szükséges. Ugyanakkor azonban a vádlott a hivatásos katonai szolgálat folytatására méltatlanná vált.
A vádlott szolgálati feladatait korábban megfelelően teljesítette, a közelmúltban azonban két ízben is fenyítést kapott, mert szolgálatát kifogásolhatóan látta el. Szolgálati magatartása, személyiségzavarával is magyarázhatóan súlyosan kifogásolhatóvá vált, és mindez a sorkatonákkal való kapcsolatára is kihatott.
Mindezekre figyelemmel a büntetési célokat jelen esetben a szolgálati viszony megszüntetése mellékbüntetés önálló büntetésként történő kiszabása szolgálja megfelelően.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a katonai bíróság ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit is megváltoztatta és a szolgálati viszony megszüntetése mellékbüntetést – a Btk. 88. §-a, valamint 132. §-a alapján – önálló büntetésként alkalmazva, a vádlott szolgálati viszonyát megszüntette. (Katf. II. 89/1989.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás