BK BH 1989/467
BK BH 1989/467
1989.12.01.
Jogos védelem megállapítása súlyos testi sértés bűntette esetén [Btk. 29. §, 170. § (2) bek.].
A városi bíróság a terhelt bűnösségét súlyos testi sértés bűntettében állapította meg, és ezért 110 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, a napi tételek összegét 90 forintban állapította meg, és kötelezte a terheltet az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt és a sértett közös udvarral rendelkező házban laknak. Közöttük már hosszabb ideje haragos viszony áll fenn.
A vádbeli napon a délelőtti órákban a terhelt az udvarán dolgozott, amikor odalépett hozzá a sértett, és felelősségre vonta, hogy miért szidalmazta az édesanyját, illetőleg miért törte el a galambhajtó rudat. Ezzel egyidejűleg a sértett a nála levő vaslapáttal a terhelt lábára ütött, amelynek hatására a terhelt jobb lábszárának külső oldalán egy férfiököl nagyságú – 8 napon belül gyógyuló – duzzanat keletkezett. Ekkor a terhelt a sértett karját megragadta, és azt hátra csavarta, melynek eredményeként a sértett bal válla kificamodott. Ennek a sérülésnek a gyógytartama 3-4 hétre tehető.
A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A terhelt javára, a bűnösség megállapítása, büntetés kiszabása és a bűnügyi költségek viselésére kötelezést kimondó ítéleti rendelkezések miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A megalapozottan megállapított és ez okból, irányadó tényállásból kitűnően a tettlegesség kezdeményezője a sértett volt, aki a hozzátartozóitól nyert értesülés alapján felindulva, vaslapáttal a kezében az udvaron dolgozó terhelthez lépett, és felelősségre vonva nyomban megütötte őt a vaslapáttal, melynek következtében testi sérülést okozott. Ezt követően a terhelt a továbbra is eszközt kezében tartó sértetthez lépett, és a bal karját hátracsavarta.
Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy a terheltet a sértett részéről a testi épsége ellen irányuló jogtalan támadás érte, amely a sértett által leadott ütés után sem szűnt meg, mert a súlyosabb testi sérülés előidézésére is alkalmas vaslapátot továbbra is kezében tartó sértett ismételt bántalmazással fenyegető magatartást tanúsított. A terheltnek az a cselekménye, hogy az eszközzel ellene támadó sértett további támadásának az elhárítása érdekében megragadta annak a karját és hátracsavarta, nem a sértett korábbi támadásának a megtorlását célozta, hanem a még továbbra is közvetlenül fenyegető támadás elhárítását szolgálta.
A terheltnek a sértettel szemben ilyen módon történő fellépése az elkövetés konkrét körülményei között szükséges volt, mert ennek hiányában legfeljebb meneküléssel tudta volna kivonni magát a sértett további bántalmazása alól, márpedig a jogellenes támadás alóli kitérés kötelezettsége őt nem terhelte. A terhelt részéről a sértett korábbi támadásának az alkalmazott módon való megakadályozása tehát megengedett és indokolt volt.
Ugyanakkor a jogosan védekező terhelt nem lépte túl az elhárítás szükséges mértékét sem. A sértett veszélyes és nagyobb testi sérülés előidézésére is alkalmas eszközzel támadott a terheltre, aki mindenféle eszköz nélkül, puszta kézzel védekezve, semmiképpen sem okozott nagyobb sérelmet, mint amilyennel a jogellenes támadás fenyegetett. Ekként a védekezés során a szükségesség és arányosság határait sem lépte túl a terhelt.
Mindezekből az következik, hogy a terhelt a Btk. 29. §-ának (1) bekezdésében foglalt jogos védelmi helyzetben cselekedett a vele szemben fellépő sértettel szemben.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel megállapította, hogy a városi bíróság, illetőleg a megyei bíróság által hozott határozat, amely a terhelt bűnösségét megállapította, vele szemben büntetést szabott ki, és kötelezte őt az eljárás során felmerült bűnügyi költségek megfizetésére, törvénysértő, ezért azoknak a vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.
Minthogy a terhelt – a korábbiakban kifejtettek szerint – jogos helyzetben cselekedett, az általa megvalósított magatartás miatt a büntetőjogi felelősség megállapításának – a Btk. 22. §-ának f) pontjában foglalt büntethetőséget kizáró ok fennállására figyelemmel – nincs helye. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a terheltet a súlyos testi sértés bűntette miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján felmentette, egyben megállapította, hogy az alapeljárás során felmerült bűnügyi költség az államot terheli. (B. törv. II. 68/1989. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás