BK BH 1989/472
BK BH 1989/472
1989.12.01.
A bűnösségi körülmények helyes értékelése emberölés bűntettének kísérlete esetén [Btk. 166. § (1) bek., 16. §, 83. §].
A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 5 évi börtönbüntetésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás szerint a 40 éves, büntetlen előéletű vádlott és családja rossz viszonyban van a B. család tagjaival.
A vádbeli napon a kora délutáni órákban a vádlott rokoni, baráti köréhez tartozó több személy, fenyegetően közelítette meg azt a házat, ahol ekkor a B. család több tagja tartózkodott. A támadóan fellépőkhöz csatlakozott az erősen ittas vádlott, aki azt kiabálta a sértettnek, hogy egy „késsel megöllek”. A vádlott társaságához tartozó egyik személy vasvillával kezdett szurkálni id. B. I. felé, de a vasvillát kirúgták a kezéből. A sértett fel akarta venni a vasvillát, lehajolt, és a vádlott ekkor őt egy 15 cm pengehosszúságú késsel, nagy erővel megszúrta. A kés pengéje a hasüregbe hatolt, megsértette a lépet és a sértett egyetlen veséjét (a másikat évekkel ezelőtt eltávolították).
Ez a sérülés közvetlenül életveszélyes volt, a maradandó fogyatékosság visszahagyásával (a lépet el kellett távolítani) gyógyult.
Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállás alapján levont helyes következtetéssel állapította meg a terhelt bűnösségét, és nem tévedett a cselekmény jogi minősítése során sem. Az elkövetés körülményeiből valóban arra vonható le következtetés, hogy a vádlott a halál bekövetkezésének lehetőségét felismerve és e lehetséges következménybe belenyugodva, tehát eshetőleges ölési szándékkal szúrta meg a sértettet.
Az elsőfokú bíróság a büntetés nemét és mértékét meghatározó tényezőket részben tévesen, részben pedig hiányosan sorolta fel.
Nem értékelhető súlyosító körülményként „az élet elleni bűncselekmények fokozott társadalomra veszélyessége” és az sem, hogy „a cselekmény közel állt a befejezéshez”. Az élet elleni bűncselekmények társadalmi veszélyességét – mint más bűncselekményeket is – a törvény által alkalmazott büntetési tétel tükrözi, e körülmény önálló büntetés-kiszabási tényezőként ezért nem értékelhető.
A büntetés kiszabása során általában enyhítő körülményként kell figyelembe venni, ha a cselekmény kísérleti szakban marad. E körülmény súlyát, nyomatékát mérsékli, ha ún. közeli kísérletről van szó.
Tévesen tulajdonított büntetéscsökkentő jelentőséget az elsőfokú bíróság „a megbánással párosuló beismerésnek''. A vádlott ugyan elismerte, hogy megszúrta a sértettet, de olyan – a végül is megállapított tényektől eltérő – vallomást tett, mely szerint ő a jogtalanul megtámadott felesége védelmében, tehát jogos védelmi helyzetben cselekedett. Ez pedig nem tekinthető a büntetés kiszabását befolyásoló beismerő vallomásnak. További – az elsőfokú bíróság által nem értékelt – súlyosító körülmény viszont az a tény, hogy a sértett sérülése maradandó fogyatékosság visszahagyásával gyógyult.
A kiszabott büntetés mindezek ellenére megfelelő, kellően igazodik az elbírált cselekmény tárgyi súlyához és – a kiegészítést követően értékelhető – büntetéskiszabási tényezőkhöz.
Az ún. „enyhítő rendelkezés” alkalmazására a cselekmény kiemelkedő tárgyi súlya miatt – az alanyi oldalon mutatkozó lényeges enyhítő körülmények ellenére – nincs lehetőség.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 182/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás