PK BH 1989/479
PK BH 1989/479
1989.12.01.
Sajtó-helyreigazítás tárgya lehet – valótlansága esetén – az a tényállítás is, amelyből levont következtetés a sajtóközleményben foglalt értékelés alapjául szolgál [Ptk. 79. § (1) bek.; PK 12. sz.].
Az országos béketalálkozó ülésein a felperes látogatóként vett részt, és többször felszólalt. A záró plenáris ülés tárgya a javaslatok ismertetése, a tanácskozás eredményeinek az összegezése volt. Ezen az ülésen díjat adtak át, és felkért hozzászólókat hallgattak meg. Az ülést elnök vezette, nyitotta meg és zárta be. Az elnöki záróbeszéd megkezdése után jelentkezett szólásra a felperes, és anélkül, hogy az ülés elnöke felszólalását engedélyezte volna, kiment a felszólalók részére kijelölt helyre, és megkezdte felszólalását. Három mondat elmondása után az elnök a felperes felszólalását félbeszakította, és felhívta, hogy – mivel nem kapott szót – ezt hagyja abba. A felperes tovább beszélt, ezért az ülés elnökének az utasítására kikapcsolták a hangerősítő berendezést.
Az alperesi napilap az első oldalon beszámolt a nemzetközi békekonferencia befejezéséről. A cikk – többek között – a következő megállapításokat is tartalmazza: „A plenáris ülést megzavarta, bár az elnök nem adott neki szót, P. T., aki a délelőtti vitán aktívan részt vett, megpróbálta álláspontját kifejteni az egybegyűlteknek. Az ülés elnökének kérésére az engedély nélküli, tehát a demokratikus vita elveit sértő felszólalás idejére kikapcsolták a mikrofont.”
A felperes előbb a cikkíró szerkesztőtől, majd a lap főszerkesztőjétől írásban kérte a sajtóközlemény reá sérelmes részének a helyreigazítását. Hivatkozott arra, hogy nem az viselkedik a demokrácia szabályaival ellentétesen, aki nyilvános ülésen felszólal, hanem aki akadályozza őt véleményének az elmondásában.
Az alperesi napilap szerkesztősége nem igazította helyre a kifogásolt közleményt. Ezért a felperes a helyreigazítást keresetben kérte a bíróságtól. Előadása szerint valótlan, hogy megzavarta a plenáris ülést, illetve, hogy felszólalása sértette a demokratikus vita elveit.
Az alperes elutasítást kért. Védekezése szerint a közlemény megfelel a valóságnak, illetve olyan értékítéletet tartalmaz, amely miatt nincs helye helyreigazításnak.
Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. Az indokolás lényege szerint a felperes valóban megzavarta az ülést, mert felszólalásra nem kapott szót, az ülés elnökének az engedélye nélkül szólalt fel. Abban a kérdésben pedig, hogy a felperes valóban sértette-e a demokratikus vita elveit, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nincs lehetőség helyreigazításra, mert nem tényállítás, hanem értékítélet.
A felperes fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen. Kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kért helyreigazításra kötelezni az alperest.
A felperes fellebbezése alaptalan.
A Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése alapján valótlan tényállítás vagy valós tények hamis színben történő feltüntetése lehet a sajtó-helyreigazítás, mint sajátos személyiségvédelmi eszköz tárgya. Annak a megállapításánál, hogy a kifogásolt közlés valótlan tényállítást fejez ki, illetve alkalmas-e való tények hamis szinten történő feltüntetésére, a használt kifejezéseket nem formális megjelölésük, hanem valóságos tartalmuk szerint és összefüggésükben kell figyelembe venni (PK 12. sz. állásfoglalás II. pont).
A sajtóközleménynek az a kitétele, hogy a felperes megzavarta az ülést, valóságos tartalma szerint – a cikk egyéb részeivel összefüggésben – azt jelenti, hogy a felperes felszólalása nem felelt meg a tanácskozás rendjének. Erre utal a szövegnek az a további része is, hogy a felperes nem kapott szót, engedély nélkül szólalt fel. A bizonyítás anyaga szerint ez a tényállítás valóságot fejez ki. Bármiféle tanácskozásnál, vitánál, értekezleten szükség van arra, hogy a hozzászólások, felszólalások meghatározott rend szerint történjenek, e nélkül a vita parttalanná válhat, zűrzavar, káosz keletkezhet. Ezért szükség van arra, hogy bármiféle – különösen sok résztvevőt tömörítő – tanácskozás, értekezlet rendjére az értekezlet, tanácskozás, ülés elnöke ügyeljen. Az elnök joga és kötelezettsége ilyenkor meghatározni, hogy ki és mikor szólalhat fel. Ez arra az esetre is vonatkozik, ha az ülés nyilvános.
A felperes helyesen utalt arra, hogy a sajtóközleményben szereplő tényállítás valóságát a sajtószerv köteles bizonyítani. A rendelkezésre álló adatok azonban kétségtelenül bizonyítják, hogy a felperes nem kapott szót, ezért az ülés elnöke felszólalását jogosan gátolta meg. A felperes saját személyes előadása szerint is csupán kézfelemeléssel jelezte felszólalási szándékát, és anélkül, hogy az ülés elnöke felszólalásra felhívta, a felszólalást a részére kifejezetten megengedte volna, kiment, és megkezdte felszólalását. Megfelel ezért a valóságnak, hogy a felperes engedély nélkül, anélkül, hogy neki az elnök szót adott volna, kísérelte meg a felszólalást. Ezekből a kétségtelen tényekből az újságcikk helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes megzavarta az ülést.
Az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást abban a kérdésben is, hogy „a demokratikus vita elveit sértő felszólalás” megjelölés nem tényállítást jelent, hanem a megállapított tények (engedély nélkül szólalt fel) értékelését. Az állandó bírói gyakorlat szerint véleménynyilvánítás, értékelés s bírálat önmagában nem lehet sajtó-helyreigazítás tárgya (PK 12. sz. állásfoglalás III. pont). Ezzel a kifejezéssel a Legfelsőbb Bíróság PK 12. számú állásfoglalása arra utal, hogy csak a kifejezés értékelő mozzanata nem lehet tárgya a sajtó-helyreigazításnak, de a tárgya lehet az ezáltal kifejezett tényállítás. Tárgya lehet az a tényállítás, amelyből levont következtetés az értékelés alapja. A perbeli esetben a következtetés, az értékelés ténybeli alapja, hogy a felperes nem kapott szót, engedély nélkül szólalt fel. Ez a megállapítás viszont való. Így a sajtóközlés közvetetten sem fejez ki valótlan tényállítást.
Ez nem jelenti azt, hogy a személyre sérelmes értékelés, vélemény-nyilvánítás alapján egyáltalán nincs lehetőség jogi védelemre. A Ptk. 79. §-ának az (1) bekezdése csupán a sajtó-helyreigazítást, az erre irányuló bírósági eljárást zárja ki. A Ptk. szabályai szerint a sajtóközlemény sérelmes lehet akkor is, ha értékítéletet és nem valótlan tényállítást tartalmaz, de pl. kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, lekicsinylő, lealacsonyító, durván sértő kifejezés használata okoz sérelmet. Az ilyen sérelem orvoslására azonban nem a Ptk. 79. §-ában meghatározott sajátos sajtó-helyreigazítás, hanem a törvényben biztosított egyéb személyiségvédelmi eszközök adnak lehetőséget (Ptk. 76. §, 84. §). Ez a kérdés azonban nem lehet a sajtó-helyreigazítási per tárgya [Pp 343. § (2) bek.].
A bíróság nem foglalhatott állást abban a kérdésben, hogy az ülés elnöke a felperest indokoltan vagy indokolatlanul zárta-e el a felszólalás lehetőségétől, illetve az engedély nélkül megkezdett felszólalás folytatását indokoltan tiltotta-e meg. Ez az ülés elnökének a kizárólagos jogosultsága volt. Az elnöknek kellett mérlegelnie azt, hogy a felszólalás beilleszthető-e az értekezlet napirendjébe. Ennek a megítélésénél egyébként azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a felperes nem is résztvevőként, hanem csupán látogatóként vett részt az ülésen. Amit az általa felmutatott részvételi kártya is igazolt. Különösen nem tartozik a bíróság hatáskörébe a felperes által az ülésen átadott ún. „petíció” elfogadásának, ismertetésének a kérdése. A társadalmi vagy politikai vita kérdésében való állásfoglalás nem a bíróság feladata, nem a sajtó-helyreigazítási perre tartozik.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 149/1989. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás