GK BH 1989/490
GK BH 1989/490
1989.12.01.
Önmagában az a körülmény, hogy a szabvány a tölgyfa- és az akácfa-anyagot egyaránt a keményfa-kategóriába sorolja, épületszerkezethez való felhasználásnál megfelelő kipróbálás nélkül nem teszi megengedhetővé ezeknek az anyagoknak a felcserélését. Az e tekintetben mulasztó vállalkozó a szerkezet megrongálódásáért kártérítési felelősséggel tartozik. [Ptk. 310. §].
A perben nem álló mezőgazdasági termelőszövetkezet megrendelésére az I. r. alperes tervező és a II. r. alperes kivitelező közreműködésével épült a megrendelő telepén 3 db egyenként 200 férőhelyes tehénistálló. A tehénistállók tetőszerkezetét a kivitelezési tervdokumentáció szerint ún. MEZŐFA típusú faszerkezettel, akácfából kellett megépíteni, amit a II. r. alperes megrendelésére a III. r. alperes szállított. A III. r. alperes annak érdekében, hogy a tetőszerkezetet a tervben előírt akácfa helyett tölgyfából gyárthassa, az I. r. alperes hozzájárulását kérte, amire az I. r. használható, a ragasztott hossztoldás azonos értékű az akác-anyagnál felhasználható a ragasztott hossztoldás azonos értékű az akác-anyagnál elérhetővel. Ennek kipróbálására helyszíni töréspróbát javasolok. Kedvező eredmény esetén a rúd-keresztmetszet akáccal azonos lehet”. A terv a hossztoldás helyére vonatkozóan nem rendelkezett, az ún. ékcsapos hossztoldás keresztmetszetét lamellánként 120x30 mm méretben határozta meg. Szintén a III. r. alperes javaslatára az I. r. alperes tervezői, valamint a III. r. alperes képviselői közötti megállapodás pedig azt rögzíti, hogy „a gyáregység a MEZŐFA tartók gyártásához felhasználhatja a 26 mm vastag, számlázási méretű (bevágási méret 27 mm) akác fűrészárut. Ennek megfelelően az elem keresztmetszeti mérete 26x120 mm. A tartók rétegszáma a dokumentációnak megfelelően”.
A tetőszerkezetek az említett módosításokkal kerültek legyártásra, és ezek beépítésével a tehénistállók átadás-átvétele 1983. szeptember 30. napján történt meg. 1986. február 16-án a 3 db tehénistálló közül a középen elhelyezett istálló tetőszerkezete a hóteher és szélhatások folytán beszakadt, az a benne levő szarvasmarhákat maga alá temette, és ennek következtében 6 tehén elpusztult. Az eset miatt az I. r. alperes felelős tervezőjével szemben büntetőeljárás indult, mely eljárásban a bíróság a vádlottakat különösen nagy kárt okozó, gondatlanságból elkövetett rongálás vétsége miatt 10 000 Ft pénzbüntetésre ítélte. A felperes a károsult termelőszövetkezetet a vele kötött általános vagyonbiztosítási szerződés alapján kártalanította, és részére több részletben, összesen 3 312 498 Ft kártalanítási összeget fizetett ki. A felperes a biztosítási összegnek a Ptk. 558. §-ának (1) bekezdése alapján történő megtérítésére az I. és II. r. alperest felhívta, nevezett alperesek azonban ez alól elzárkóztak.
A felperes keresetében az alpereseket 3 312 498 Ft és kamatai megtérítésére kérte kötelezni.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a tehénistálló nem hibás tervezés, hanem amiatt dőlt össze, hogy azt egy erőgép meghúzta. Ezt az álláspontját azzal is alátámasztottnak vélte, hogy a másik két tehénistálló ugyanolyan hóteher és szélhatások ellenére épen maradt. Hivatkozott a tervezői szerződés 6. pontjára, amely szerint felelősségét a tervezési díj 40 %-ának megfelelő mértékre korlátozta, ami az adott esetben 376 556 Ft-nak felel meg.
A II. r. alperes szintén elutasítást kért. Védekezésében azt adta elő, hogy a beszakadt tetőszerkezetet a III. r. alperes gyártotta, és a III. r. alperessel szemben 662 500 Ft és kamata iránt keresetet támasztott, mely kereseti igényét előbb 1 126 250 Ft-tal felemelte, majd 1 026 250 Ft-ra leszállította.
A III. r. alperes e kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a tetőszerkezetet mindenben az I. r. alperes által engedélyezett módosításoknak megfelelően gyártotta le. A tetőszerkezet összedőlésének okát maga is erőgéppel való ütközés következményeként jelölte meg.
A perben a Pp. 2/A §-ának (1) bekezdése alapján az ügyész fellépett, és az alperesek marasztalását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság az ügyben az Igazságügyi Műszaki Szakértői Irodától, a felhasznált faanyag jellemzőire a Faipari Kutató Intézettől, az összegszerűségre vonatkozóan pedig dr. R. Gy. építészeti igazságügyi szakértőtől szerzett be szakvéleményt.
A Faipari Kutató Intézettől beszerzett szakvélemény szerint a tetőszerkezethez olyan anyagot használtak fel, amely nem elégítette ki a tervben előírt I-II. minőségi osztályra megállapított követelményeket, mert az anyag ferdeszárú, repedt és görcsös volt; a hossztoldásoknál a megengedett 0,6 mm-es fokhézaggal szemben esetenként 3 mm feletti rés is megállapítható volt, ami a keresztmetszetet jelentősen gyengítette; a hossztoldásokhoz 50-60 cm-es darabokat is felhasználtak, ami ellentétes az egy keresztmetszetben hordott teherhordó szerkezeti anyagok előállításának elveivel.
Az IMSZI szakvéleménye szerint a tető összedőlése nagyobb részben tervezői, kisebb részben gyártási okokra vezethető vissza. A tervezési hibát abban jelölte meg, hogy a szerkezet statikailag alulméretezett. Az anyaghibákra vonatkozóan a Faipari Kutató Intézet által megállapítottakon felül azt a megállapítást is tette, hogy a III. r. alperes a hossztoldások keresztmetszetét csökkentette, és a szerkezet teherbíró képességét ezáltal is gyengítette. Megállapítása szerint az ékfogas toldások kiosztása rapszodikus volt és technológiailag is hiányos. Figyelemmel arra, hogy a szerkezet módosításához való tervezői hozzájárulásra vonatkozóan eltérő vélemények alakultak ki, szakértői véleményét kétféle változatban terjesztette elő. Amennyiben nem állapítható meg, hogy a tervező I. r. alperes a fafaj eltéréshez és az alkalmazott hossztoldáshoz hozzájárult, a felelősségi arányokat 66-34 %-ban, amennyiben pedig a módosításokhoz az I. r. alperes hozzájárulása megállapítható, 83-17 % arányban javasolta az I. és a III. r. alperesek felelősségi arányát – az I. r. alperesre terhesebben – megállapítani.
Dr. R. Gy. szakvéleményének összefoglaló része szerint a tehénistálló összedőlése folytán a károsult termelőszövetkezetnél 2 904 925 Ft kár keletkezett.
Az elsőfokú bíróság a Ptk. 310. §-a alapján az I. r. és a III. r. alperes kártérítési felelősségét a fentiekre tekintettel megállapította, a felelősségi arányra nézve pedig a szakvélemény első változatát véve irányadónak, az I. r. alperest 376 556 Ft és kamatai, a III. r. alperest pedig 987 675 Ft és kamatai közvetlenül a felperes javára történő megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolása szerint az I. r. alperes a faanyag változtatásához a hozzájárulását feltételhez kötötte, ami nem teljesült, a hossztoldásokra vonatkozó méreteltéréshez a hozzájárulást az I. r. alperes csak akác fafajra adta meg, márpedig a III. r. alperes a tetőszerkezetet ténylegesen tölgyfából készítette. Ehhez képest a felelősségi arányra vonatkozóan az elsőként javasolt módozatot tette magáévá, és a Ptk. 409. §-ának (2) bekezdése alapján az I. r. alperes javára figyelembe vette azt a felelősségi korlátozást, amelyet a szerződés 6. pontja tartalmazott. Nem fogadta el az elsőfokú bíróság az I. és a III. r. alperesnek azt az érvelését, hogy az istálló összedőlése erőgéppel való ütközés következménye lett volna, és idetartozóan a szakvélemények felülvizsgálatára sem látott indokot.
Az ítélet ellen az ügyész és az I. r. alperes fellebbezett.
Az ügyész fellebbezése az elsőfokú ítélet megváltoztatásával – a felelősségi arányra vonatkozó szakvélemény második változatának elfogadása mellett – a III. r. alperes marasztalási összegének a 17 %-os arány szerinti 493 837 Ft-ra való leszállítására irányult. A fellebbezés szerint az I. r. alperes mind a lamella keresztmetszet csökkentéséhez, mind pedig a fafaj megváltoztatásához hozzájárult. A III. r. alperes a kereszttoldásokra vonatkozó módosítás tervezői feltételeit teljesítette, a megkívánt töréspróbát sikerrel elvégezte, erről a felelős tervezőt – a büntető ügyben általa is elismerten – tájékoztatta. A lamella keresztmetszet csökkentéséhez való hozzájárulás a ténylegesen felhasznált tölgyfára is vonatkozott, minthogy a keresztmetszet csökkentéséhez való tervezői hozzájárulást a fafaj-változáshoz való hozzájárulás időben megelőzte.
A III. r. alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Fellebbezésében továbbra is azzal érvelt, hogy a tehénistálló összedőlése erőgéppel történt ütközés következménye. Álláspontja szerint ebben a kérdésben az IMSZI és az általa becsatolt ÉMI szakvélemény ellentmondóak. Utóbbi vélemény szerint ugyanis „a külső erőhatás összeomlást előidéző szerepe igazolható”. Ehhez képest erre nézve ellenőrző szakértő kirendelése nem lett volna mellőzhető. Maga is hivatkozott arra, hogy a keresztmetszetre vonatkozó módosítás a fafajra vonatkozó módosítást megelőzte. Egyébként a Faipari Kutató Intézet szakvéleménye szerint az akác és a tölgy azonos szilárdsági kategóriába tartozik, melyhez képest nincs jelentősége annak, hogy a keresztmetszet csökkentéshez az I. r. alperes milyen fafaj tekintetében járult hozzá. Hangsúlyozta, hogy az I. r. alperes a műszaki ellenőrzés feladatait is ellátta, így ezt a körülményt a felelősség meghatározásánál különös súllyal kellett volna figyelembe venni. Utalt az I. r. alperessel kötött tanulmány-hasznosítási szerződésben foglaltakra, amely szerint az I. r. alperes szavatolta, hogy az általa készített tervdokumentáció alapján a találmány szerinti tetőszerkezet üzemszerűen gyártható.
A fellebbezések nem alaposak.
A fellebbezési eljárásban sem igazolódott, hogy a fafaj-változáshoz való tervezői hozzájárulás feltételeit a III. r. alperes teljesítette volna. Az IMSZI szakértője változatlanul azt a szakvéleményt hangsúlyozta, hogy a III. r. alperes a töréspróbát mindössze egy mintán végezte el, márpedig a szabvány szerint a vizsgálatot több mintán kellett volna elvégezni, és ezek összesített eredménye alapján lehetett volna a töréspróbát sikeresnek vagy sikertelennek minősíteni. Ehhez képest a tervező méreteltéréshez való hozzájárulásának feltételei nem igazoltak. Ettől eltekintve a Faipari Kutató Intézet szakvéleményében a III. r. alperes munkájával kapcsolatban – a fafaj és a méreteltéréseket meghaladóan – több olyan hibát is megállapított, amelyek önmagukban is indokolttá teszik az elsőfokú bíróság által, alkalmazott felelősségi arányok megállapítását.
Kétségtelen – és ezt az IMSZI szakértő is igazolta -, hogy a szabvány minőségi követelmények szempontjából akác és tölgy között nem különböztet, hanem mindkét fafajt keményfaj kategóriába sorolja, és minőségi értékeket csak a kategóriára állapít meg. Az IMSZI fellebbezési tárgyaláson közölt szakvéleménye szerint azonban a tölgy köztudomás szerint alacsonyabb szilárdsággal rendelkezik, mint az akác, de az azonos fafajhoz tartozó faanyagok szilárdsági értékei is különböznek, amire tekintettel a faanyagok az adott felhasználási célra való alkalmasságát minden felhasználást megelőzően indokolt külön vizsgálat tárgyává tenni. Nyilvánvalóan ezt a célt szolgálta az a töréspróba is, amelyet a fafaj-változáshoz való hozzájárulás feltételeként a tervező I. r. alperes előírt. Azt, hogy ez mennyire helyénvaló volt, az érintett istálló összedőlésének ténye igazolja. Nem kellő alappal történt hivatkozás az I. és a III. r. alperes közti találmány-hasznosítási szerződés feltételeire sem, mert az alkalmasság egyértelműen a találmányban írt feltételek megtartását feltételezte, amely feltételekkel az ugyanitt megépült 1. és 3. számú tehénistálló tetőszerkezetével kapcsolatban semmiféle kifogás nem merült fel.
Nem igazolódott továbbá a III. r. alperes azon állítása sem, hogy a szóban levő istálló összedőlését erőgéppel való összeütközés okozta. Az IMSZI a fellebbezési tárgyaláson is fenntartotta azt a részletesen megindokolt korábbi véleményét, hogy az összedőlésben, az erőgéppel való ütközésnek nincs szerepe. A szakértő által előadott indokok olyannyira meggyőzőek, hogy egymagában az ÉMI-nek azon nyilatkozatára tekintettel, mely szerint a külső erőhatás összedőlést előidéző szerepe igazolható, az erre szolgáló további adatok nélkül nincs ok a III. r. alperes által indítványozott felülvizsgálati szakvélemény beszerzésére.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta, és a fellebbezés sikertelensége folytán kötelezte a III. r. alperest, hogy a másodfokú eljárásban a szakértő igénybevételével felmerült perköltséget is fizesse meg. (Legf. Bír. Gf. V. 30 495/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás