GK BH 1989/492
GK BH 1989/492
1989.12.01.
I. Több évre kötött mezőgazdasági termékértékesítési szerződés esetén a feleknek előzetesen az árban nem kell ugyan megállapodniuk, az ezen belül – az egyes évekre – kötött szerződésekben azonban az ár megállapodás már nem mellőzhető [Ptk. 422. § (2) bek.; 14/1978. (III. 1.) MT r. 4. § (4) bek.; GK 36. sz.].
II. Ha a több évre kötött mezőgazdasági termékértékesítési szerződést a kötelezett szándékosan megszegve, megtagadja annak teljesítését, a jogosult a lehetetlenülés jogkövetkezményeként meghiúsulási kötbért érvényesíthet [Ptk. 312. § (2) bek., 313. §; 14/1978. (III. 1.) MT r. 17. (1) bek., 18. § (1) bek. c) pont].
A felek az 1987-1991- évekre együttműködési megállapodást kötöttek. Ebben az alperes többek között vállalta, hogy az adott időben általa felvásárolt bogyós gyümölcsök teljes mennyiségét – az évente megkötött mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben rögzített feltételek alapján – a felperesnek értékesíti. A felperes pedig többek között azt vállalta, hogy kedvező évjáratban az esetleges többlettermést is átveszi.
A felek az 1987. évre 70 to. málna, 20 to. fekete ribiszke és 100 to. uborka szállítására, illetve átvételére szerződtek. Az alperes azonban csak 3,9 to. málnát, 2 to. fekete ribiszkét és 1,8 to. uborkát adott át a felperesnek. Erre tekintettel a felperes a szerződésben kikötött kötbér 80 %-a, vagyis 199 000 Ft megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy az általa is ismert felvásárlási nehézségek miatt a kötbér 20 %-át nem kívánja érvényesíteni.
Az alperes a védekezésében előadta, hogy az együttműködési szerződésben kikötötte, amennyiben a felperes által ajánlott felvásárlási ár miatt veszteség érné, a felek a szerződést azonnali hatállyal felbontják. Már 1987. július 1-jén jelezte a felperesnek, hogy felvásárlási területén árverseny alakult ki, emiatt a szerződésben kikötöttnél magasabb áron tudja csak az árut szállítani. A felperes erre a felhívásra késve válaszolt, emiatt a szerződést felbontottnak tekintette. Előadta még, hogy az árverseny következtében igen jelentős veszteség érte volna, ha a felperesnek a szerződés szerint teljesít erre tekintettel a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A perben kirendelt szakértő véleménye alapján megállapította, hogy az alperes 1987-ben 35 to. málnát, 18 to. fekete ribiszkét és 237 to. uborkát vásárolt fel. 1987. július 1-jén telexben értesítette a felperest a felvásárlási árak változásáról, a felperes azonban csak a szerződésben kikötött 24 órán túl válaszolt az ajánlatra. A szerződést tehát a felperes szegte meg, ezért az alperes jogosan szállított az általa felvásárolt áruból más szervezetnek, a felperes igénye tehát alaptalan.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Előadta, hogy az alperes 1987. július 10-ig a szerződés szerint szállított, de már ezen idő alatt is, párhuzamosan más magasabb árat kínáló szervezeteknek is értékesített a felperes által lekötött termésből. Hivatkozott arra, hogy folyamatosan hajlandó volt magasabb árat fizetni, mint a szerződésben kikötött alapár, uborka esetében – a szerződés teljesítése esetén – további felárat is fizetett volna. Az alperes előtt mindez közismert volt, ennek ellenére mindvégig arra törekedett, hogy az általa felvásárolt árut másnak adja tovább.
Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Ellenkérelmében előadta, hogy a felperessel szerződött csaknem teljes mennyiségre a kistermelők által kötött szerződései biztosítottak alapot. Az 1987-es felvásárlási szezonban kialakult árverseny miatt azonban a kistermelők jelentős esetben nem az alperesnek, hanem más, magasabb árat kínáló szervezeteknek értékesítették a termésüket.
A fellebbezés alapos.
A felek hosszú távú együttműködési szerződés alapján a felvásárlás és az értékesítés körében közös kockázatviselésben állapodtak meg. Ennek során az alperes a szerződés időtartama alatt a felvásárlási területén felvásárolt teljes bogyós gyümölcs mennyiség átadására vállalt kötelezettséget, és csak az átadás-átvétel feltételeit kívánták évente külön szerződésben megállapítani. Az 1987. évre is kellő időben megkötötték a mezőgazdasági termékértékesítési szerződést, amelyben többek között kikötötték a heti előrejelzést, valamint – a romlandó árura tekintettel – a 24 órás ügyletkötést. Ennek értelmében a felek az áru átvételét meg-előzően 24 órával állapodnak meg az áru mennyiségben és minőségében, valamint – a garantált áron felüli – átvételi árban [14/1978. (III. 1.) MT r. 4. § (4) bek.].
A szerződés alapján az alperes a szállításokat folyamatosan végezte, saját előadása szerint is 1987. július 10-ig, függetlenül tehát a július 1-jei telextől, amelyben a garantált árnál magasabb átvételi ár megajánlását kérte és a felperes július 8-i válaszától, amely a garantált árnál magasabb, de az alperes által kért árnál alacsonyabb átvételi árat ajánlott fel. Az alperes tehát jogszerűen nem helyezkedhetett arra az álláspontra, hogy már július 2-ától a szerződést megszűnt.
A szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megadott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni [Ptk. 277. § (1) bekezdés]. A perbeli szerződésben a felperes nem vállalt konkrét kötelezettséget arra, hogy a szerződésbe foglalt garantált átvételi áron felül milyen összegű, esetleg napi árat fog ajánlani a piaci helyzet ismeretében [Ptk. 422. § (2) bek.]. Az együttműködési szerződéssel összevetve a konkrét szerződést, a felperes kötelezettsége a piaci helyzethez igazodó változó ár, felajánlása volt, ebben az árban azonban a feleknek meg kellett volna állapodniuk (GK 36. sz.).
A Legfelsőbb Bíróság a perben feltárt adatok alapján megállapította, hogy az alperes felhívására a felperes – ha késve is, de – nyilatkozott, s a piaci helyzet ismeretében a szerződésben kikötött garantált árnál magasabb árat ajánlott fel. Az alperes volt az, aki a további tárgyalások elől elzárkózott, és a szerződést megszegve az abban kikötötthöz, valamint az általa felvásárolt mennyiséghez képest minimális mértékben szállított a felperesnek. Mindezt összevetve azzal a nem vitás ténnyel, hogy a szerződés megszegése az alperes számára jelentős gazdasági nyereséget eredményezett, kétségtelenné teszi, hogy a szerződés teljesítése az alperesnek 1987. július 10-től kezdve nem állt érdekében, ezért azt szándékosan megszegte (Ptk. 313. §). A jogszabály rendelkezése szerint a felperes a lehetetlenülés következményeit [Ptk. 312. § (2) bek.] választhatta, vagyis kártérítést, illetőleg a kárátalány jellegű meghiúsulási kötbért érvényesíthette [14/1978. (III. 1.) MT r. 17. § (1) bek.].
A Ptk. 315. §-a értelmében, aki kötelezettsége teljesítéséhez mást vesz igénybe, annak magatartásáért felelős. Az alperes tehát kötbérfelelőssége alól nem mentesülhet arra hivatkozással, hogy a vele szerződést kötő kistermelők a lekötött termést – bármilyen okból – szerződésen kívül más gazdálkodó szervezeteknek értékesítették. Az aszály miatti terméskiesésből eredő nehézségeket pedig a 20 %-os felperesi „engedmény” kellőképpen ellensúlyozta.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperest a 14/1978. (III. 1.) MT r. 17. §-a (1) bekezdése, valamint a 18. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján a törvényes kötbér megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. II. 30 024/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás