BK BH 1989/51
BK BH 1989/51
1989.02.01.
Ha a közút és a vasút kereszteződésében biztonsági berendezés van, a bizalmi elv érvényesítése folytán a sorompó nyitott voltából az áthaladni szándékozó közúti jármű vezetőjének általában nem kell számolnia vonat közeledésével [Btk. 184. § (3) bek.; KRESZ 19. § (8) bek. b) pont].
A városi bíróság az I. r. vádlott bűnösségét a vasúti közlekedés gondatlan veszélyeztetésének vétségében állapította meg, és ezért pénzbüntetésre, mellékbüntetésül pedig 1 évre a sorompó és váltókezelő foglalkozástól eltiltásra ítélte;
a II. r. vádlottal szemben pedig a közlekedés biztonsága ellen gondatlanságból elkövetett vétség miatt indított büntetőeljárást megszüntette, és őt megrovásban részesítette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott a cselekmény elkövetése idején váltókezelő volt a MÁV egyik állomásán, a II. r. vádlott pedig autóbuszvezető a VOLÁN Vállalatnál.
A II. r. vádlott 1977. évben az A, B és C kategóriára, 1979-ben az E, végül 1983-ban a D, F/3, és F/4. kategóriára szerzett vezetői engedélyt. A jelenlegi cselekményéig kb. 600 000 km-t közlekedett a közúti forgalomban, ebből busszal kb. 250 000 km-t, de közlekedési szabályszegés miatt eljárás nem indult ellene.
A vádbeli napon az I. r. vádlott reggel lépett szolgálatba, mint sorompó- és váltókezelő.
A menetrend szerint reggel 5 óra 45 perckor kellett indulnia annak a vonatnak, amely motorkocsiból és két mellék-kocsiból állt. A vonat indulása előtt a forgalmi szolgálattevő 5 óra 30 perckor elrendelte a vágányút beállítást, melyet az I. r. vádlott nyugtázott, majd a kijárati vágány-utat beállította, a berendezés kezeléséhez szükséges kulcsokat elhelyezte, és 5 óra 42 perckor – a vonatkozó szolgálati utasítással ellentétben – a sorompó leengedése nélkül a vonat részére a szabad kijáratot bejelentette. A sorompót azért nem zárta le, mert nem akarta a közúti közlekedést túl korán leállítani.
Amikor az I. r. vádlott észlelte a vonat kihaladását, a sorompó kezelőkészülékéhez ment, és gyors ütemben kezdte lehajtani azt, de az ilyen működtetés hatására a sorompó hajtóművének hajtókarja megakadt. A késedelmes sorompókezelés miatt nem tudta a vonatot megállítani, de nem volt módja az útátjáró egyéb módon történő fedezésére sem.
Ugyanebben az időben a II. r. vádlott a VOLÁN Vállalat menetrend szerinti autóbuszával az útátjáró felé közeledett 30-35 km/óra sebességgel, három utast szállítva.
A II. r. vádlott az átjáró felé haladva azt látta, hogy a csapó-rudas sorompó nyitott állásban van, ezért nem csökkentette az autóbusz sebességét, és későn észlelte a neki jobbról érkező, és hangjelzést adó vonatot. Fékezés és balra kormányzás ellenére behaladt a sín űrszelvényébe és már szinte álló helyzetben, de összeütközött az ugyancsak fékezett motorvonat mozdonyának bal oldali első sarkával, majd az ütközés és a motorvonat tömegének hatására a jármű visszavágódott az úttesten.
Ebben az időben már erős napsütés volt, amely a motorvezetőt szemből sütötte, nehezítette annak észlelését, hogy a sorompó nyitott állapotban van. A mozdonyvezető, amint a sorompó nyitottságát észlelte, fékezni kezdett, és hangjelzést is adott, de a vonatot megállítani az átjáróig nem tudta. A fékezés hatására a vonaton utasként tartózkodó egyik utas nekiesett a vonat ablakának, de sérülése nem keletkezett. A többi vonaton utazó személy sem sérült meg.
Az autóbuszon utasként tartózkodók közül 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett két utas és a II. r. vádlott.
A baleset következtében a vasúti szerelvényben 11 170 forint, az autóbuszban 85 000 forint kár keletkezett.
Az elsőfokú ítélet az I. r. vádlott tekintetében kihirdetéskor jogerőre emelkedett.
A megalapozott tényállás alapján az elsőfokú bíróság tévesen vont következtetést a II. r. vádlott büntetőjogi felelősségére. Ebben a körben a vasúti átjárón közlekedésre vonatkozó KRESZ 39. §-ában írt közlekedési szabály tartalmát értékelve a megyei bíróság az alábbiakat látja szükségesnek kiemelni.
A vasúti átjárón áthaladás különös veszélyeket rejt magában, mert a vonatnak igen nagy a féktávolsága, a vonatvezető tehát akkor sem tudja időben megállítani a vonatot, ha észleli, hogy az átjáróban valami akadály van. A fokozott óvatosság ezért a közúti jármű vezetőjét terheli. Ezért rendelkezik a KRESZ úgy, hogy a vasúti átjárót járművel megközelíteni csak fokozott óvatossággal és mérsékelt sebességgel szabad, mely egyaránt vonatkozik a biztosított és a nem biztosított vasúti átjáróra is.
A nem biztosított vasúti átjáróban a közúti jármű vezetője semmiféle jelzést nem kap arról, hogy közlekedik-e a vonat vagy sem. Az ilyen átjáró előtt tehát a vezető teljesen magára van utalva. Éppen ezért az olyan vasúti átjáróra, amely jelzőberendezéssel biztosítva nincs, ráhajtani csak abban az esetben szabad, ha a vezető – a szükséghez képest járművét megállítva – meggyőződik arról, hogy vasúti jármű nem közeledik.
Ezzel szemben a biztosított vasúti átjáróban a vezető tájékoztatást kap arról, hogy közeledik-e vonat. E tájékoztatás lényegében a továbbhaladást tiltó jelzés. A továbbhaladás tilalmát jelzi, ha a sorompórúd mozgásban vagy lezárt állapotban van. Ez a rendelkezés érvényes a teljes sorompóra és a félsorompóra egyaránt, úgyszintén a sorompó-rudaknak nemcsak lefelé, de felfelé való mozgásának az esetére is.
A biztosító berendezések aránylag nagy biztonsággal működnek, az üzemzavar mégsem kizárt. A biztosító berendezés üzemzavara esetén a járművezető nem kap tájékoztatást, hogy közeledik-e vonat vagy sem. Súlyosbítja a helyzetet az, hogy sok esetben a vasúti pályára a rálátás is korlátozott, hiszen elsősorban ilyen helyeken építenek biztosító berendezést. Ilyen esetben szükséges a fokozott óvatosság.
A vasúti átjárót biztosító jelzőberendezés üzemzavarát jelzi a KRESZ 19. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint, ha a sorompó-rudak eltérő állásban vagy félig nyitott helyzetben vannak. A továbbhaladást engedélyezi a teljes sorompó rúdjainak nyitott helyzete, feltéve, hogy a sorompót kiegészítő hangjelző berendezés jelzést nem ad [KRESZ 19. § (8) bek. b) pont].
Az adott esetben a II. r. vádlott a KRESZ hivatkozott szabályában írt kötelezettségének eleget tett.
A sorompóval biztosított vasúti átjárónak nyitott sorompó esetén 30-35 km/óra sebességgel való megközelítése a mérsékelt sebesség követelményének megfelel, még akkor is, ha a vasúti pályára rálátás korlátozott. Amennyiben a vasúti pálya beláthatóságát semmi sem zavarja, az egyébként engedélyezett sebesség felső határát megközelítő sebesség sem lenne kifogásolható. A vasúti átjáró előtt az út egyenes vonalvezetésű, ágy a jármű vezetőjének lehetősége volt kellő időben meggyőződni az átjárót biztosító jelzőberendezés esetleges működéséről, illetve jelzéséről, de a jelzőberendezés esetleges üzemzavaráról is, ha ennek az idézett KRESZ rendelkezésben írt jelei láthatók lettek volna. Üzemzavarra utaló körülmény azonban észlelhető nem volt.
Ilyen körülmények között pedig a nevezett vádlott által megválasztott sebesség eltúlzottnak nem tekinthető.
A II. r. vádlott a fokozott óvatosság követelményének is eleget tett, amikor az autóbusz ablakát kinyitotta, hogy a sorompó lezárását jelző hangjelzést észlelni tudja. Előcsengőt azonban nem hallott.
A sorompó nyitottságából fakadó „bizalmi elv” érvényesülése folytán a sorompóval ellátott, de nyitott vasúti átjárónál az áthaladni szándékozó jármű vezetőjének a vonat közeledésével nem kell számolnia, amennyiben kellő gondossággal észlelhető jelek, körülmények (a mozdony által leadott és a gépjárműben ténylegesen hallható akusztikai jelzés és esetleg a vonat közeledésére következtetést engedő, jól észlelhető egyéb tény, például füst vagy gőzfelhő, reflektorfény, szikraeső stb.) ennek ellenkezőjére nem utalnak.
A gondossági kötelezettség kiterjesztése helytelen lenne, és nemcsak a közlekedés gyorsaságának jelentős lassítását, hanem azt a kérdésfeltevést is joggal eredményezné, hogy ellenkező esetben mi szükség van egyáltalán a vasúti átjárók sorompóval való ellátására, hiszen az áthaladás során tanúsítandó gondosság mértéke a biztosított és a nem biztosított átjárónál egyáltalán nem különbözne.
A kifejtettekből kitűnően nincs olyan adat, amely minden kétséget kizáróan bizonyítaná, hogy a II. r. vádlottnak olyan körülmény, jel került volna a tudomására, mely jelezte volna, hogy vonat fog érkezni. A vasúti átjárót fokozott óvatossággal és mérsékelt sebességgel közelítette meg, az elvárható figyelmet és körültekintést tanúsította, nála a gondatlanság legkisebb mértéke sem ismerhető fel.
Ezért a megyei bíróság a II. r. vádlottat a Btk. 184. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő és büntetendő közlekedés biztonsága ellen gondatlanságból elkövetett vétség miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján – bűncselekmény hiányában – felmentette. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1. Bf. 343/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás