BK BH 1989/6
BK BH 1989/6
1989.01.01.
Rágalmazás megállapítása a védő terhére a nyomozás során tett valótlan tényállítás miatt [Btk. 179. § (1) bek.).
Az elsőfokú bíróság bűnösnek mondta, ki az ügyvéd foglalkozású vádlottat rágalmazás vétségében. Ezért a bíróság 80 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egy napi tétel összegét 100 forintban állapította meg.
A vádlott a rendőrkapitányság előtt a gyanúsított védőjeként járt el. A vádbeli napon, a rendőrségen a gyanúsított és a későbbi magánvádló (aki az ügyben tanúként vett részt) szembesítésére került sor. A szembesítés megkezdésekor a védő – a magánvádas ügy vádlottja – a következő kijelentést tette: „Tiltakozom ennek a nőnek a meghallgatása és védencemmel való szembesítése ellen, mert ő a bejelentő és egyébként is ki van tiltva a járás területéről.”
A kijelentésnek az a kitétele, hogy a magánvádló kitiltás hatálya alatt állt, nem felelt meg a valóságnak. A magánvádlót a járás területéről sem a kijelentés megtételekor, sem előtte nem tiltotta ki hatóság.
A vádlott álláspontja szerint ő az ügyben, mint védő járt el, védence érdekében kötelessége mindent megtenni, ezért a védelem érdekében megtett intézkedések, kijelentések nem lehetnek jogellenesek, tehát bűncselekményt sem valósíthatnak meg.
A bíróság a vádlott védekezését nem fogadta el. A Btk. 179. §-ában meghatározott rágalmazás vétségéhez fűzött miniszteri indokolás szerint a hatóság előtt folyamatban levő ügyben szóval vagy ügyiratban az ügyre, az ügy elbírálása érdekében szükséges keretben tett nyilatkozatoknál kizárt a jogellenesség. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egy hatóság előtt folyó ügyben, az abban részt vevő személyekre az érdekeltek vagy akár a hatóság tagjai bármilyen kijelentést tehetnek. A miszerint indokolás szerint is csak az ügyre, az ügy elbírálásához szükséges keretben tett nyilatkozatra vonatkozik a jogellenesség hiánya.
A vádlottnak az a nyilatkozata, hogy tiltakozik a szembesítés ellen, mivel a magánvádló ki van tiltva a járás területéről; a bíróság álláspontja szerint nem tartozik bele ebbe a körbe. A védencének semmiféle jogos érdeke nem kívánhatta azt, hogy valótlant állítson a tanúról. A szembesítés egyébként is bizonyítási eszköz; amelyre akkor kerül sor; ha a felek vallomása között ellentét van, és az nem függ a szembesítendő felek előéletétől vagy esetleges kifogásolható társadalmi magatartásától. Ezzel a vádlott is tisztában volt, de még, ha ezzel a tanú vallomásának értékét kívánta is a vádlott lerontani, akkor sem mehet el odáig, hogy ezzel mást becsületében megsértsen, róla becsület csorbítására alkalmas valótlan tényeket állítson.
A kitiltás ugyanis köztudottan olyan rendőri intézkedés, amelyet erősen kifogásolható és társadalmilag is elítélendő élet-módot folytató személyekkel szemben a rendőrhatóság, illetve mellékbüntetés, amelyet szabadságvesztés kiszabása mellett, bizonyos meghatározott feltétel esetén a bíróság alkalmaz. Ezt a vádlottnak, aki jogi végzettségű, tudnia kellett a nyilatkozat megtételekor.
A fentiek alapján megállapította a bíróság, hogy a vádlott azzal a magatartásával, hogy mások előtt becsület csorbítására alkalmas tényt állított, elkövette a Btk. 179. §-ának (1) bekezdésébe ütköző rágalmazás vétségét. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét úgy változtatta meg, hogy az egy napi tétel összegét 200 forintban állapította meg.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság – az állandó bírói gyakorlatra figyelemmel – megalapozottan állapította meg, hogy az ügyvédi minőségben eljáró vádlott kijelentései túlmennek azon a körön, amelyet mint ügyvéd, ügyfelének érdekében tehetett. A Btk. 179. §-ához fűzött miniszteri indokolás részlegyesen felsorolja azokat az eseteket, amikor a hivatali kötelesség teljesítése közben az illetékes hatóság tudomására hozatal körében a nyilatkozatok nélkülözik a jogellenességet, – ez pedig a hatóság előtt folyamatban levő ügyben az ügyre az ügy elbírálása érdekében szükséges keretek között tett nyilatkozatokra vonatkozik. A vádlott által tett kijelentések megtételét semmiféle jogos magánérdek nem indokolta. A vádlottnak ügyvédi minőségében tisztában kellett lennie azzal, hogy a kijelentések a büntetőjog szerint milyen tartalmat takarnak, de az általános szóhasználat szerint is messzemenően alkalmasak a becsület csorbítására.
Megállapította azonban a másodfokú bíróság, hogy a vádlott személyi, jövedelmi viszonyai alapján az egy napi tétel összege eltúlzottan alacsony. A másodfokú bíróság úgy látta, hogy az egy napi tétel összegének felemelése szükséges, ennyiben változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét. (Fővárosi Bíróság 20. Bf. 1. 5766/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás