PK BH 1989/60
PK BH 1989/60
1989.02.01.
A feltűnően nagy értékkülönbség kiküszöbölésénél irányadó szempontok [Ptk. 201. § (2) bek., 237. § (2) bek.; PK 267. sz.].
A perbeni Trabant típusú személygépkocsi 1/2 részben az I. r. felperes tulajdona volt, a másik 1/2 rész pedig a II-VI. r. felperesek közös tulajdonában állott. A II-VI. r. felperesek az I. r. felperes gyermekei, és tulajdonjogukat öröklés útján szerezték.
Az alperes meg kívánta vásárolni a gépkocsit, és ennek érdekében az I. r. felperessel tárgyalt. Majd 1986. október 19-én adásvételi szerződést kötöttek, mely szerint az I. r. felperes, mint eladó, az alperes pedig, mint vevő állapodtak meg, és amely szerint az alperes a gépkocsit 10 000 forintért megvásárolta. A vételárat két részletben az I. r. felperesnek megfizette, majd az üzemképtelen állapotban levő gépkocsit szerelőhöz vontatta, azon jelentős értékű javításokat végeztetett.
A felperesek keresetükben a szerződés érvénytelenségének megállapítását és a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítását kérték. Előadták, hogy a II-V. r. felperesek már a szerződés megkötése előtt közölték az alperessel résztulajdonosi jogosultságukat, és hogy a szerződéskötéshez csak 15 000 forint vételár mellett járulnak hozzá, mely vételár fele összegére igényt tartanak. Tekintettel arra, hogy a szerződéskötésben végül nem vettek részt, a szerződés érvénytelen. Hivatkoztak arra is, hogy a szerződésben kikötött vételár és a gépkocsi értéke között feltűnően nagy értékkülönbség mutatható ki, a szerződés tehát ez okból is érvénytelen. Előadták még, hogy az I. r. felperes a szerződéskötéskor nem volt belátási képessége birtokában.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság elmeorvos-szakértői véleményt szerzett be, amely szerint az I. r. felperes a szerződéskötéskor és a vizsgálatkor is rendelkezett az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel.
Az elsőfokú bíróság műszaki szakértői véleményt is beszerzett, amely szerint a gépkocsi szerződéskori forgalmi értéke 20 000 forint volt. A szakértői vélemény szerint az alperes a gépkocsin jelentős, értékemelő javításokat végeztetett.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy a gépkocsit 15 nap alatt adja ki a felpereseknek, üléshuzat nélkül. Kötelezte a felpereseket, hogy a gépkocsi kiadásával egy időben, 15 nap alatt fizessenek meg az alperesnek 18 484 forintot. Az ezt meghaladó keresetet elutasította, és az alperest perköltség fizetésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint megállapította, hogy a szerződéskötéskor a gépkocsi forgalmi értéke 20 000 forint volt. Ehhez képest a szerződésben kikötött 10 000 forintos vételár feltűnően aránytalan, így a szerződés érvénytelen, s ezért a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján, a szerződéskötést megelőző helyzetet kellett visszaállítani. A bíróság ennek keretében kötelezte a felpereseket a gépkocsi kiadására, az alperes javára pedig nem a gépkocsira fordított költségét, hanem a gépkocsi értékemelkedésének összegét számolta el. A bíróság megállapítása szerint az értéknövekedés 10 000 forint, tekintettel azonban arra, hogy az alperes a gépkocsival 26 500 km-t tett meg, az ennek megfelelő használati díjat 1516 forintban állapította meg, így a felpereseket összesen 18 484 forint megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen valamennyi peres fél fellebbezett. A fellebbezési eljárás során a felperesek olyan nyilatkozatot tettek, hogy a szerződés egyéb okból való érvénytelenségét nem vitatják, kizárólag a feltűnően nagy értékkülönbségre hivatkozással támadják a szerződést, és az értékaránytalanság kiküszöbölését kérik.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a per fő tárgyára vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a „felperesnek” 10 000 forintot és ennek 1986. október 19. napjától járó kamatát. Kötelezte az alperest 1000 forint fellebbezési költség megfizetésére is.
Az ítélet indokolásában a másodfokú bíróság megállapította, hogy a kikötött szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között feltűnően nagy értékkülönbség állott fenn, mert a 10 000 forintos vételárral szemben a szerződéskötéskor a gépkocsi értéke 20 000 forint volt. A feltűnő értékaránytalanság miatt a szerződés érvénytelen, ezért azt a másodfokú bíróság a Ptk. 237. §-a (2) bekezdésének második fordulata alapján érvényessé nyilvánította, és az érvénytelenség okát úgy küszöbölte ki, hogy az alperest a már kifizetett 10 000 forint vételáron felüli további 10 000 forint megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése arra az esetre biztosított megtámadási jogot, ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között az értékkülönbség feltűnően nagy. Az eljárt bíráságok helyesen és a Legfelsőbb Bíróság 207. számú Polgári Kollégiumi állásfoglalásában kifejtett iránymutatásnak megfelelően jutottak arra a következtetésre, hogy az adott esetben a feltűnően nagy értékkülönbség megállapítható. A szakértői vélemény alapján helyesen határozták meg a gépkocsi értékét, és helyes az a következtetésük is, hogy a 10 000 forintos vételárral szemben a gépkocsi a szerződéskötéskor 20 0000 forintot ért, tehát a feltűnően nagy értékkülönbség kimutatható.
Helyes a másodfokú bíróságnak az a döntése is, amellyel a szerződést érvényessé nyilvánította a Ptk. 237. §-a (2) bekezdésének második fordulata alapján, mert a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása nem volt indokolt, s ez a döntés felelt meg egyébként a felperesek fellebbezési eljárásban tett nyilatkozatának is.
Téves azonban a másodfokú bíróságnak az a döntése, amellyel az alperest 10 000 forint megfizetésére kötelezte. A Ptk. 237. §-a (2) bekezdésének helyes értelmezéséből ugyanis az következik, hogy a feltűnően nagy értékkülönbség kiküszöbölése nem jelenti azt, hogy az ellenszolgáltatás a szolgáltatás értékével legyen azonos. A bíróságoknak ilyen esetben az ellenszolgáltatás mértékét olyan összegben kell megállapítani, amely nem azonos ugyan a forgalmi értékkel, de olyan helyzetet teremt, amely mellett a feltűnő értékkülönbség többé már nem áll fenn. Olyan ellenérték megállapítására kell törekedni, amely a felek ügyleti érdekeihez legközelebb áll. Az értékkülönbségnek tehát csak az előnyt feltűnően aránytalanná tevő részét kell kiküszöbölni (26 7. számú Polgári Kollégiumi állásfoglalás).
Ezeknek a szempontoknak megfelelően a perbeli esetben annak meghatározásánál, hogy mi az az összeg, ami mellett a feltűnő értékaránytalanság már nem áll fenn, mérlegelni kellett azt a körülményt is, hogy a felperesek a szerződés megtámadásánál, a pert megelőző tárgyalásoknál, de a per kezdeti szakaszában is az akaratuknak megfelelő vételárat 15 000 forintban jelölték meg. Ennek a körülménynek és az említett állásfoglalásban foglalt egyéb szempontoknak a figyelembevételével a másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a feltűnő értékaránytalanságot ügy küszöböli ki, hogy az alperest a már kifizetett 10 000 forint vételáron felül további 5000 forint megfizetésére kötelezi.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a. Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperest kötelezte, hogy fizessen meg a felpereseknek 15 nap alatt 5000 forintot és ennek 1986. október 19. napjától járó évi 8 %-os kamatát. Az ezt meghaladó keresetet elutasította. (P. törv. III: 20 515/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás