PK BH 1989/62
PK BH 1989/62
1989.02.01.
I. A kereseti kérelemre az alperesnek nyilatkozatot kell tennie; amely vagy a per megszüntetésére irányul, vagy érdemi védekezést tartalmaz. A bíróság nem érheti be azzal, hogy az alperes e nyilatkozatot csak az indítványozott szakértői bizonyítás lefolytatása után teszi meg [Pp. 139. § (1) bek.].
II. Az árleszállítás mértékének megállapítása [Ptk. 306. § (1) bek.].
A peres felek között 1984. június 9-én adásvételi szerződés jött létre, mely szerint az alperesek megvásárolták a felperes házas-ingatlanát. Az ingatlan valóságos vételára – a szerződésben írtaktól eltérően – 500 000 forint volt, melyből az alperesek 350 000 forintot megfizettek. A felek megállapodtak abban is, hogy a hátralékos 150 000 forint vételárból az alperesek 1985. december 31-ig 50 000 forintot, 1986. december 31-ig 50 000 forintot, 1987. december 31-ig 25 000 forintot és 1988. december 31-ig 25 000 forintot kötelesek megfizetni.
Az alperesek az 1985. december 31-ig esedékes 50 000 forintot nem fizették meg. A felperes fizetési felszólítására szavatossági kifogásokat közöltek, és arra hivatkoztak, hogy az ingatlan kevesebbet ér, mint amennyi a vételár volt.
A felperes keresetében 150 000 forint vételárhátralék és kamatai megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. Előadta, hogy az alperesek a keresetben érvényesített vételárhátralékkal tartoznak, és miután az 1985. december 31-ig esedékes részletet nem teljesítették, a teljes hátralékot kötelesek megfizetni.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték, és úgy nyilatkoztak, hogy szavatossági igényüket viszontkeresetként vagy kifogásként fogják érvényesíteni, de előbb igazságügyi szakértő kirendelését kérik arra vonatkozóan, hogy a hibák javíthatóak-e, és a hiba folytán milyen értékcsökkenés állapítható meg. Arra is hivatkoztak, hogy tartozásukból a perindításkor csak 50 000 forint volt esedékes.
A bíróság előbb N. J. igazságügyi szakértőt rendelte ki, aki a hibák javítási költségét 80 000 forintra tette, és úgy nyilatkozott, hogy a hibák felismerése esetén az ingatlan forgalmi értéke 360 000 forint lett volna.
Az elsőfokú bíróság D. K. igazságügyi szakértő személyében újabb szakértőt rendelt ki, aki a hibák javítási költségét 44 373 forintban, a vevők által észlelhető hibák javítási költségét pedig 350 000–400 000 forintban állapította meg. Kiegészítő szakértői véleményében összehasonlító adatok alapján a forgalmi értéket 360 000 forintra tette, majd szóbeli meghallgatásakor az adásvételkor a kertben megvolt gyümölcsfákra figyelemmel a forgalmi értéket 390 000 – 400 000 forintra tette.
A szakértői vélemények szerint a szerződéskötéskor észre nem vehető hibák: a hátsó vályog főfal vízszintes szigetelésének hiánya, a vízszintes padlószigetelés hiánya és az előszoba hőszigetelési hiányosságai voltak.
Az alperesek a szakértői vélemények előterjesztése után viszontkeresetet indítottak. Módosított viszontkeresetükben az ingatlan forgalmi értékét 375 000 forintban kérték meghatározni, amelynek figyelembevételével tartozásuk már csak 25 000 forint. Figyelemmel arra, hogy a javítás költsége 44 373 forint, kérték, hogy a bíróság kötelezze a felpereseket 19 373 forint megfizetésére.
A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 nap alatt 55 627 forintot, abból 50 000 forint után 1987. január 1. napjától, 5627 forint után pedig 1986. január 1. napjától a kifizetésig járó évi 8 %-os kamatot és 3000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a felperes keresetét és az alperesek viszontkeresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság az alperesek viszontkeresetét annyiban találta alaposnak, hogy álláspontja szerint az ingatlan hibáira tekintettel az alperesnek a Ptk. 306. §-a alapján árleszállítást igényelhetnek, ennek mértékét a bíróság 44 373 forintban határozta meg, és a vételárat ennek megfelelően csökkentette.
Kifejtette azonban, hogy miután az alperesek vételártartozásából az ítélethozatalig 100 000 forint vált esedékessé (a perindításkor csak 50 000 forint volt a lejárt követelés), és a felek a szerződésben nem kötötték ki, hogy egy részlet elmaradása a teljes hátralékot esedékessé teszi, a felperes keresete a még le nem járt 50 000 forint tekintetében alaptalan. Az elszámolást tehát a már esedékes 100 000 forint figyelembevételével kellett elvégezni. Ebből levonandó árleszállítás címén 44 373 forint, így az alperesek 55 627 forintot kötelesek megfizetni, a rendelkező részben részletezett kamatokkal. A kamatfizetésre való kötelezés a Ptk. 301. §-án alapult.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta, és megállapította, hogy a felek között létrejött adásvételi szerződés alapján az alpereseknek a vételárból 50 000 forint tartozásuk áll fenn. Rendelkezett a fellebbezési eljárási költség és illeték megfizetéséről is.
A másodfokú ítélet indokolása szerint a szakértő az épületben olyan hibákat mutatott ki, amelyekért a felperes felelősséggel tartozik. Miután az alperesek árleszállítást kértek, a szakértő pedig a hibák kijavításának költségét 44 373 forintban jelölte meg, erre az összegre az árleszállítás helyes. Bár az alperesek arra is hivatkoztak, hogy az ingatlan forgalmi értéke csak 390 000 forint, az alperesek azonban a Ptk. 306. §-a alapján csak olyan összegű árleszállítást igényelhetnek, amely alkalmas a hibák miatti értékcsökkenés kiküszöbölésére. Így helyes az az árleszállítás, amelyet az elsőfokú bíróság alkalmazott.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 139. §-ának (1) bekezdése szerint a felperes nyilatkozata után az alperes terjeszti elő ellenkérelmét, amely vagy a per megszüntetésére (157. §) irányul, vagy érdemi védekezést tartalmaz a felperes kereseti kérelmével szemben. Az ellenkérelemben elő kell adni az annak alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait.
Az elsőfokú bíróságnak tehát mindenekelőtt azt kellett volna tisztázni, hogy az alperesek ellenkérelmének pontosan mi a tartalma, milyen tényeken alapul, és melyek a hivatkozott tények bizonyítékai. Ennek tisztázása azért is szükséges, mert az ellenkérelemben előterjesztett védekezés szabhatja meg a további bizonyítás körét, a szakértő feladatait stb.. A bíróság tehát nem elégedhetett volna meg azzal az, alperesi nyilatkozattal, hogy majd a szakértői vélemény előterjesztése után tesznek részletes nyilatkozatot. Az alpereseknek, az előbbieknek megfelelő ellenkérelmét nyomban a felperes nyilatkozata után meg kell tenni; természetesen nincsenek elzárva attól, hogy a későbbiekben, esetleg éppen a szakértői vélemény előterjesztése után védekezésüket módosítsák.
A bíróságnak azt is vizsgálni kellett volna, hogy az alperesek igényüket beszámítási kifogás vagy viszontkereset formájában kívánják-e érvényesíteni. Tekintettel arra, hogy az alperesek beadványából ez egyértelműen nem állapítható meg, a bíróságnak fel kellett volna hívnia az alpereseket pontos nyilatkozatuk megtételére. Ez egyebek között azért is elengedhetetlen, mert ha az alperesek viszontkeresetben kívánják igényüket érvényesíteni, vizsgálandó, hogy a szavatossági határidőket, illetve ha igényük tartalma szerint a szerződés megtámadására irányul, a megtámadási határidőt megtartották-e, igényüket kellő időben érvényesítették-e. Abban az esetben, ha akár szavatossági igényt, akár a szerződés megtámadására vonatkozó követelésüket beszámítási kifogással érvényesítik, erre lehetőségük van a már említett határidők lejárta után is, de ez csak azzal az eredménnyel járhat, hogy a felperes követelését megszünteti, a felperes marasztalására nem kerülhet sor.
A beszámítási kifogásnak és a viszontkeresetnek egyébként mások az illetékkövetkezményei is. Viszontkereset előterjesztése esetén nem mellőzhető az illeték lerovása, hacsak az alperesek valamilyen kedvezményben nem részesülnek. A peradatokból azonban nem állapítható meg, hogy a bíróság az alperesek 4. sorszámú beadványában előterjesztett illetékmentesség, illetve illeték-feljegyzési jog engedélyezése iránti kérelméről döntött-e, és ha igen miként.
A bíróságok mindezel tisztázása nélkül döntöttek a felek jogvitájában, ezért ítéletük megalapozatlan.
Bár nem egyértelmű, hogy az alperesek pontosan milyen igényt érvényesítettek, azt mindkét fokú bíróság a Ptk. 306. §-ának (1) bekezdése szerinti árleszállításként bírálta el. Ez a döntésük is megalapozatlan azonban és téves, mert az elbíráláshoz szükséges adatok nem állottak rendelkezésre. A bíróságok nem voltak figyelemmel arra, hogy az egységes ítélkezési gyakorlat szerint nem az ügylekötés-kori forgalmi érték a vizsgálandó, hanem az, hogy a kikötött vételárhoz viszonyítva, a hiba milyen értékcsökkenést okoz. A bíróságoknak tehát nem azt kellett volna vizsgálniuk szakértők bevonásával, hogy mennyi az ingatlan forgalmi értéke. Szükségtelen volt e tárgyban a szakértői vélemény kiegészítése és összehasonlító adatok beszerzése is. Azt kellett volna tisztázni, hogy a feltárt hibák a vételárhoz képest milyen értékcsökkenést okoznak, tehát a vételár milyen mértékű leszállítása indokolt. (Az ingatlan forgalmi értékének és a bíróság által vizsgált egyéb szempontoknak csak a feltűnően nagy értékkülönbségen alapuló megtámadás esetén van jelentősége.)
Az alperesek a Ptk. 306. §-ának (1) bekezdése alapján olyan árleszállítást igényelhetnek, amely alkalmas a hiba miatti értékcsökkenés elhárítására. Ez az árleszállítás azonban nem feltétlenül azonos a javítási költséggel, mert a javítási költségek meghatározásánál más szempontok az irányadók, és a hiba kijavítása után is maradhat még alapos igény kártérítésre értékcsökkenés miatt.
A kifejtettekre tekintettel a bíróságok nem voltak abban a helyzetben, hogy a felek közötti jogvitát megalapozottan bírálják el, ezért a Legfelsőbb Bíráság mindkét eljáró bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 20 555/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás