BK BH 1989/7
BK BH 1989/7
1989.01.01.
Ha a zárt pályán haladó villamos-szerelvény keresztezi a közutat, a közúti jármű vezetője kötetes áthaladási elsőbbséget adni a sínen közlekedő járműnek [Btk. 187. § (2) bek. b) pont; KRESZ 24. § (1) bek., 53. §]*.
Az elsőfokú bíróság a vádlottat a halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége és a jelentős kárt okozó gondatlanságból elkövetett rongálás vétsége miatt emelt vád alól – mert a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény – felmentette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott villamosvezetőként dolgozott, és a vádbeli napon a délutáni órákban zárt villamos-pályán vezette a csuklós villamoskocsit.
A közúti átjáró felé haladva tapasztalta, hogy a zárt villamos-pályával párhuzamos úton mindkét irányban folyamatos járműsor közlekedik. Észlelte azt is; hogy a szemből közlekedő járműsorból egy személygépkocsi a menetiránya szerinti jobb oldalra kihúzódik és lelassít. Ekkor a vádlott járműve mintegy 50 km/óra sebességét fokozatosan kb. 30-35 km/óra sebességre csökkentette.
A szintben kiépített közúti átjáró megközelítési szakaszán és a fokozatos lassítás közben a vádlott észlelte, hogy az említett személygépkocsi vezetője a járműve sebességét minimálisra csökkentette, és az irányjelzőt működtetve a közúti átjárón át jobbra kis ívben történő, bekanyarodási szándékát jelezte.
A vádlott a gépkocsi haladási sebességének nagymértékű csökkentéséből és lassú haladásából azt a következtetést vonta le, hogy a személygépkocsi vezetője a villamos űrszelvénye előtt meg fog állni, ezért a mintegy 30-35 km/óra sebesség mérséklése nélkül folytatta előrehaladását.
A gépkocsit vezető sértett azonban a megfelelő körültekintést és figyelési kötelezettséget elmulasztva, mintegy 10 km/óra sebességgel megkezdte a jobbra, kis ívben történő bekanyarodást. Figyelmetlensége miatt nem észlelte a vádlott által vezetett villamos-jármű közlekedését, és megállás nélkül hajtott rá a kiépített közúti átjáróra. Ekkor a villamos-szerelvény a későbbi ütközés helyszínétől 24,78 méter távolságban volt.
A vádlott azonnal fékezett, és hangjelzést is adott, és bár a fékhatás az ütközési pont előtti 17,68 távolságban kialakult, a két jármű összeütközése már elháríthatatlan volt. Az összeütközés során a gépkocsivezető meghalt.
A vádlott terhére bejelentett fellebbezés nem alapos. A közúti közlekedés szabályairól szóló és több ízben is módosított 1/1975. (II. 5.) KPM-BM számú együttes rendelet – a hatályos KRESZ – a zárt villamos-pályán közlekedő jármű forgalmára nem tartalmaz különös rendelkezéseket. Annak I. számú függeléke I/a. pontja határozza meg az út forgalmát, és mert annak felsorolásában a zárt villamos-pálya nem szerepel, következésképpen az útnak nem minősül. Ez következik a KRESZ rendelkezéseinek egységes értelmezéséhez és alkalmazásához kiadott és jóváhagyott útmutatónak az út forgalmát értelmező megállapításaiból is. Az említett útmutató a KRESZ 24. §-a (1) bekezdésének rendelkezéséből kiindulva megállapítja: amennyiben a zárt pályát elhagyva a villamosa közúton folytatja tovább az útját, az az úttesten levő forgalomba bekapcsolódó járműnek tekintendő, és elsőbbséget kell adni az úttesten folyamatos forgalomban résztvevőknek. A KRESZ 53. §-ának rendelkezéseihez fűzött magyarázat azonos tartalmú okfejtéseket tartalmaz.
Ugyanakkor az 1980. évi 3. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett (a Magyar Közlöny 1980. április 11-i számában közzétéve) bécsi Közúti Közlekedési Egyezmény előírásai szerint „szintbeni vasúti átjáró”: a közút és az önálló alapépítménnyel rendelkező vasút vagy villamos mindenfajta szintbeni kereszteződése (I. fejezet 1. cikk i. pont); útkereszteződésben a nem sínen közlekedő járművek vezetői kötelesek áthaladási elsőbbséget adni a sínen közlekedő járművek részére (18. cikk. 7. bekezdés), és a Szerződő Felek nem alkalmazhatnak olyan rendelkezésekét, amelyek ellentétesek az Egyezmény 18. cikke 7. bekezdésével (29. cikk 2. bekezdés).
A Közúti Közlekedési Egyezmény előírásaival összhangban értelmezve a KRESZ 24. §-ának (1} bekezdésében foglalt rendelkezést, helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy mindezek az előírások a villamos-szerelvénye csak akkor alkalmazandók, ha a zárt pályát véglegesen elhagyva, a továbbiakban már az út részét alkotó nyílt pályán folytatja a közlekedést. Erre utal az is, hogy az ilyen helyekre a villamos-járművek számára az „Elsőbbségadás kötelező” jelzőtábla ki van helyezve.
Az adott esetben azonban a villamos-jármű zárt pályán közlekedett, csupán a baleset helyszínéri keresztezte a közutat, ezt követően is a zárt pályán folytatta az útját, így a sértett volt az, aki a KRESZ 29. §-ának (1) bekezdésében foglalt előírást megszegte.'
Mindezek figyelembevétele mellett a Legfelsőbb Bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság az említett rendelkezések helyes értelmezése alapján és a közlekedés tényleges érdekeinek megfelelően magyarázta a KRESZ 24. §-a (1) bekezdésének és a KRESZ 53. §-ának hatályosulását, és ennek tulajdoníthatóan törvényesen állapította meg, hogy a vádlott cselekménye nem valósít meg bűncselekményt.
A Legfelsőbb Bíróság, megítélése szerint is a KRESZ útmutató helyes értelme, valamint össztársadalmi érdek, hogy a tömegközlekedési feladatokat ellátó, az utazási átlagsebesség növelése érdekében kialakított és védett, zárt pályán közlekedő villamosok a közúti forgalomszervezési szempontból másodlagos fontosságú átjárókban áthaladási elsőbbséget élvezzenek.
Fordított előjelű elsőbbségi helyzet a nyílt pályán közlekedő villamosokénál is tarthatatlanul rosszabb utazási átlagsebességet eredményezne. Ilyen helyzetben a villamos járművezetővel szemben olyan követelmény állana fenn, hogy a jármű adott tömege és az elérhető lassulás számításba vétele mellett a baleset elkerülése végett a feltételezett ütközési pont előtt már igen nagy távolságban kellene a fékezést elkezdeni.
Gyakorlati szempontként értékelendő még az a körülmény is, hogy a közúti járművezetők általában nem képesek a villamos járművek féktávolságának hibátlan megítélésére, hiszen tapasztalataik a villamosénál többszörös nagyságrenddel nagyabb lassulást létrehozni alkalmas járműveik vezetési gyakorlatához tapadnak.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. IV. 1070/1988. szám)
* Az állásfoglalás tartalmával egyező értékű pontosítást tartalmaz a 4/1983. (VI. 30.) KM-BM számú együttes rendelet 8. §-ával módosított KRESZ 24. §-ának (1) bekezdése.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás