72/1989. (VII. 4.) MT rendelet

1. § (1) E rendelet hatálya kiterjed az 1949. január 1. és 1953. december 31. között rendőrhatósági őrizetben fogva tartott személyekre (a továbbiakban: internáltak), kivéve a háborús és népellenes bűncselekmény miatt jogerősen elítélteket.

(2) A rendelet nem alkalmazható azokra az internáltakra, akiknek a munkaviszonyába, illetőleg szolgálati idejébe a (3) bekezdésben meghatározott internálási időt már beszámították.

(3) E rendelet alkalmazásában az internálás időtartamaként az 1949. január 1. és 1953. december 31. között, továbbá – ha az internálás 1949. január 1-je előtt kezdődött és folyamatosan fennállt – az 1949. január 1-je előtt internálásban töltött időt kell figyelembe venni.

2. § (1) A Belügyminisztérium az 1992. december 31-ig benyújtott kérelmekre hatósági bizonyítvánnyal (a továbbiakban: bizonyítvány) igazolja az internálás tényét és időtartamát.

(2) A bizonyítvány kiadását e rendelet 1. § (1)–(2) bekezdésében meghatározott kizáró okok fennállása esetén meg kell tagadni.

(3) A bizonyítvány, illetve a kiadása iránti kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, felülvizsgálatuk azonban – külön jogszabály szerint – a bíróságtól kérhető.

3. § A bizonyítvány alapján az internálás időtartamát munkaviszonyban töltött időként kell figyelembe venni.

4. § (1) Havi 500 forinttal fel kell emelni az internáltnak az e rendelet hatálybalépése előtti időponttól megállapított öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíját, ha ezt a nyugdíjfolyósító szervtől – a bizonyítványt mellékelve – kéri.

(2) E rendelet hatálybalépése előtt meghalt személy után járó özvegyi nyugdíjat, szülői nyugdíjat és az özvegyi nyugdíjjal azonos összegben járó árvaellátást az (1) bekezdésben említett feltételek fennállása esetén – kérelemre – személyenként havi 250 forinttal, az árvaellátást is havi 250 forinttal fel kell emelni. Ezt az összeget akkor is folyósítani kell, ha az özvegy az özvegyi nyugdíjnál magasabb összegű saját jogú nyugdíját választja.

(3) Az (1)–(2) bekezdés szerinti kérelmeket 1993. előtt kell benyújtani.

(4) A hozzátartozók ellátásának emelését a nyugdíjfolyósító szerv hivatalból hajtja végre, ha a meghalt személy nyugdíja a havi 500 forintot már tartalmazta.

(5) A (2) bekezdés szerint kell eljárni, ha az (1) bekezdésben megjelölt személy e rendelet hatálybalépése után bekövetkezett haláláig az emelést nem kérte.

5. § (1) A nyugdíjasnak vagy özvegyének a nyugdíjfolyósító szervhez 1993. előtt benyújtott kérelmére – a 4. §-ban említett emelés helyett – a bizonyítvány alapján az internálásban töltött időt, a nyugdíj megállapításakor hatályos rendelkezések alkalmazásával szolgálati időként kell figyelembe venni. Erről a nyugdíjfolyósító szerv hoz határozatot.

(2) Ha az (1) bekezdés szerint kiszámított nyugdíjösszegnél a 4. §-ban említett emelés a kérelmező számára kedvezőbb nyugdíjat eredményez, az utóbbit kell folyósítani.

6. § (1) Annál, akinek az öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíját a rendelet hatálybalépését követően állapítják meg, a bizonyítvány alapján az internálás időtartamát szolgálati időnek kell tekinteni.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásánál a nyugdíj mértékét az internálás időtartamát szolgálati időnek tekintve és azt figyelmen kívül hagyva is meg kell határozni. Ha a különbözet havi 500 forintnál kevesebb, azt havi 500 forintra fel kell emelni.

(3) A nyugdíjnak a mértékszabály szerint megállapított összegéhez havi 500 forint akkor is jár, ha az internálás időtartamának figyelembevétele a nyugdíj mértékét nem emeli.

(4) Az (1)–(3) bekezdést megfelelően alkalmazni kell az özvegyi nyugdíj, a baleseti özvegyi nyugdíj megállapításánál is. Ha a kedvezőbb összegű saját jogú nyugdíj kerül folyósításra, azt havi 250 forinttal kell emelni.

7. § (1) Havi 500 forinttal fel kell emelni az internáltnak az e rendelet hatálybalépése előtti időponttól megállapított öregségi, munkaképtelenségi, növelt összegű öregségi, növelt összegű munkaképtelenségi járadékát, ha ezt a nyugdíjfolyósító szervtől – a bizonyítványt mellékelve – kéri.

(2) A rendelet hatálybalépése előtt meghalt személy után járó özvegyi járadékot, növelt összegű özvegyi járadékot az (1) bekezdésben említett feltételek fennállása esetén – kérelemre – havi 250 forinttal fel kell emelni.

(3) Az (1)–(2) bekezdés szerinti kérelmet 1993. előtt kell benyújtani.

(4) Az (1) bekezdésben említett feltételek fennállása esetén az e rendelet hatálybalépését követő időponttól járó öregségi és munkaképtelenségi, növelt összegű öregségi és munkaképtelenségi járadékot havi 500 forinttal, az özvegyi járadékot, a növelt összegű özvegyi járadékot havi 250 forinttal felemelt összegben kell megállapítani.

(5) A rendeletnek az özvegyi nyugdíjra vonatkozó egyéb rendelkezéseit az özvegyi járadékra, a növelt összegű özvegyi járadékra megfelelően alkalmazni kell.

8. § A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtására kiadott 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet 208. §-ában megjelölt határösszeg szempontjából figyelmen kívül kell hagyni a jelen rendelet alapján járó emelést. Ha az özvegyet az e rendelet szerinti emelés mind saját jogán, mind férje jogán megilleti, a figyelmen kívül hagyott összeg legfeljebb havi 750 forint lehet.

9. § (1) E rendelet 1989. augusztus 1-jén lép hatályba. A rendelkezései alapján felemelt nyugellátást, baleseti nyugellátást a 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet 192. §-ának alkalmazásával, de legkorábban a rendelet hatálybalépése napjától kell megállapítani, illetőleg folyósítani.

(2) A bíróság által felülvizsgálható államigazgatási határozatokról szóló 63/1981. (XII. 5.) MT rendelet 1. §-ának (1) bekezdése a következő 29. ponttal egészül ki: