GK BH 1989/72
GK BH 1989/72
1989.02.01.
Ha a szállító saját fuvareszközzel továbbítja az árut a megrendelőhöz, e fuvarozási szolgáltatás díjának mértékében a felek megállapodhatnak. Az így megállapított díj mértéke tekintetében is irányadó a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányosságának követelménye, ezért az nem haladhatja meg – általában el sem érheti – a Tehergépjármű Díjszabás díjtételeit [7/1972. (VIII. 12.) KpM. r.* 1. § (3) bek.; Ptk 200. § (2) bek., 201. §; 16/1975. (XII. 15.) KpM-ÁH sz. rendelettel közzétett Tehergépjármű Díjszabás].
Az ellentmondás folytán perré alakult ügyben a felperes 9969 Ft és annak 1986. július 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20 %-os kamata, valamint a perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni fuvardíj-hátralék címén, mert a közúti szállítással felmerülő fuvarköltségek – a felek között létrejött szállítási szerződés szerint – a megrendelőt terhelik. Az alperes 1985. júniusáig a fuvardíjakat a számla szerint ki is egyenlítette, ezt követően azonban a 71-es és a 765-ös számlák összegéből összesen 9969 Ft-ot visszatartott, és azt felszólítás ellenére sem utalta át.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta a jogalapot és az összegszerűséget. Előadta, hogy a felek közötti határozatlan időre szóló szállítási szerződés általános feltételei nem tartalmazzák, hogy a szállító milyen fuvarozási módot és költséget számíthat fel. A felperes tevékenysége a 7/1972. (VIII. 12.) KpM számú rendelet 1. §-ának (3) bekezdése szerint nem tekinthető fuvarozásnak, a felperes ezért nem alkalmazhatja a Tehergépjármű Díjszabást, az ily módon kialakított fuvardíj felszámítása jogszabályba ütközik. Más szállítókkal az alperes a számlaérték meghatározott ezrelékének felszámításával egyenlítette ki az árufuvarozással felmerült költségeket. Az összegszerűség tekintetében előadta, hogy az egyik menetlevél fuvaroztatója az INTER FER Gt – tehát nem az alperes – volt.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el az árkalkulációra vonatkozóan, majd a szóban is kiegészített szakértői véleményt elfogadta ítélkezése alapjául, és megállapította, hogy az általános költségekbe a helyközi szállítás költségének egy része is beépülhet bizonyos mértékben. Megállapította a bíróság, hagy a felek közötti megállapodás hiányában nem volt akadálya annak, hogy a felperes maga által végzett fuvarozás során a Tehergépjármű Díjszabást alkalmazza. Ráutaló magatartással az alperes lényegében elfogadta a felperes ilyen irányú véleményeltérését, hiszen éveken át kifogás nélkül kiegyenlítette a fuvardíjszámlákat is. A szakértői vélemény alapján a bíróság 7836 Ft-ban állapította meg a felperest megillető követelés összegét, figyelembe véve azt, hogy az alperes nem bizonyította: a vitatott fuvarlevélen az átvételt az INTER FER Gt igazolta volna.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett és annak megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását kérte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság alkalmazhatónak találta a Tehergépjármű Díjszabás rendelkezéseit, valamint azt, hogy ráutaló magatartással a szerződés módosítását állapította meg. Érvelése szerint a saját termék szállítását a jogszabály kivette a fuvarozás köréből, és ezért kizárt a Tehergépjármű Díjazás alkalmazhatósága is. A kizárás indoka az, hogy a helyközi szállítás költségei részben beépülnek a termelői árba. Hivatkozott a Ptk 200. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra is, mely szerint a felperes azon szerződési feltétele, hogy a szállítási költségeket a Tehergépjármű Díjszabás alkalmazásával számítja fel, jogszabályellenes, és mint ilyen semmis.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A felek között létrejött szerződés III/7. pontja szerint helyközi szállításnál a felmerülő fuvarköltségek a megrendelőt terhelik. Ezzel kapcsolatban a felperes a szerződés visszaigazolásakor véleményeltérési nyilatkozatot is tett azzal, hogy amennyiben a készárut a saját gépkocsijával szállítja, a fuvarköltséget ebben az esetben is a megrendelők fizetik. A fuvarköltség összegét mindig az érvényben lévő „TEFU közúti tarifa” alapján számítják fel. A fentiekben említett „TEFU” díjazáson a 16/1975. (XII. 15.) KPM – ÁH sz. r.-tel közzétett Tehergépjármű Díjszabást kell érteni. Ez a díjszabás természetesen azokra az esetekre vonatkozik, amikor fuvaroztatók veszik igénybe a fuvarozó vállalatot, közelebbről amikor a szállító (feladó) szerződést köt egy fuvarozó vállalattal abból a célból, hogy a feladott árut juttassa el a megrendelőhöz (címzetthez). A Tehergépjármű Díjszabás ezt a háromalanyúságot feltételezi a külön megkötött fuvarozási szerződés útján.
A perbeli esetben a feleknek az a megállapodása, amely szerint a teljesítési hely a megrendelő telepe, továbbá, hogy erre a helyre esetenként a szállító saját fuvareszközzel juttatja el az árut, nem tekinthető fuvarozási szerződésnek, mert a felek e megállapodásából hiányoznak az e szerződés fentiekben említett kritériumai.
A szakértői bizonyítás alapján is megállapítható volt, hogy nincsenek érvényes előírások arra az esetre, amikor a gyártó, szállító saját fuvareszközzel juttatja el az árut a megrendelőhöz. Nincs tehát jogszabályi előírás arra, hogy ilyenkor milyen alapon, milyen árszínvonalon számíthatók fel az árutovábbítás költségei. Ez a felek szabad megállapodásán alapszik, azzal azonban, hogy bizonyos mértéktartásnak a felszámított díjakat illetően érvényesülniük kell a Ptk 201. §-a értelmében, azaz a szolgáltatásnak és az ellenszolgáltatásnak arányban állónak kell lennie.
Ezeket az elveket alapul véve annyi bizonyos, hogy a szállító vállalat által felszámított fuvardíj általában akkor felel meg a realitásoknak, ha az alacsonyabb, mint a Tehergépjármű Díjszabásban foglalt díjtétel. Az elsőfokú bíróság ennek az elvnek figyelembevételével – a szakértők által kimunkált – a Tehergépjármű Díjszabásban szereplő díjtételt el nem érő összegben határozta meg az alperes által fizetendő árutovábbítási díjat.
A Legfelsőbb Bíróság a fentieknek megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 132/1988. sz.)
* Hatályon kívül helyezte a 10/1982. (XI. 16.) KpM sz. rendelet, ennek 1. § h) pontjának (3) bekezdése azonban a 7/1972. (VIII. 12.) KpM sz. r. 1. §-ának (3) bekezdésével azonos rendelkezést tartalmaz, ezért a tétel helytálló.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás