MK BH 1989/81
MK BH 1989/81
1989.02.01.
A leplezett munkaszerződés alapján létrejött munkaviszony keretében kifizetett munkabérek után a munkáltató társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni [Mt V. (48/1979. (XII. 1.) MT r.) 17. § (1) bek.; 28/1981. (IX. 29.) MT sz. r. 20. § (5) bek.].
Az alperes társadalombiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, késedelmi pótlék és rendbírság címén 54 548 forint megfizetése iránt fizetési meghagyást bocsátott ki a felperes ellen, mert megállapítatta, hogy a felperes több olyan személyt foglalkoztatott, akik után nem teljesítette a bejelentési és járulékfizetési kötelezettségét.
A fizetési meghagyás ellen a felperes képviselője keresettel fordult a bírósághoz, 8567 forint erejéig a fizetési kötelezettségét elismerte, ezt meghaladóan a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy H. T. és K. J. nem munkaviszony, hanem vállalkozási szerződés alapján végzett munkát a munkaközösség részére, s ennélfogva nem tartoztak biztosítási kötelezettség hatálya alá.
Az alperes a keresetlevélre adott észrevételeiben bejelentette, hogy a késedelmi pótlékot és a rendbírságot az igazgatóság vezetője méltányosságból elengedte, és ennélfogva a fizetési meghagyást csak 37 096 forint erejéig tartja fenn hatályában.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperest terhelő összeget 8567 forintra mérsékelte, és az alperest kötelezte, hogy 28 529 forintot fizessen vissza a felperesnek.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint H. T. és K. J. közösen vállalták a vezérlőrendszer egyik elektromos szekrényén a relé-aljzatok felszerelését, a huzalozás elvégzését, az áramkörök kialakítását előre kialkudott összeg ellenében. A munkaügyi bíróság e tevékenységet vállalkozási szerződésen alapulónak minősítette azzal, hogy „a felperes lényegében két új »fekete« taggal bővítette a „munkaközösséget, illetve” a munka egyéb részét két kontár vállalkozónak adta alvállalkozásba”, s így „mint munkaviszony keretében alkalmazottak után egyik felfogás szerint sem tartozhat bejelentési kötelezettséggel”.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen – annak megváltoztatása érdekében – az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolása szerint az elsőfokú ítéletben megjelölt körülmények arra mutatnak, hogy a felperes és a szóban levő két személy szerződési akarata nem munkaviszony létesítésére irányult. Az akarati szabadság pedig a szerződéstípus megválasztásában is megnyilvánulhat.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Általános jogelv, hogy a szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a szerződéskötő felek akarati szabadsága az adott esetben, a szerződéstípus megválasztásában is megnyilvánulhat. Ha azonban a szerződés más szerződés leplezésére szolgál, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni.
Azt a munkaügyi bíróság is megállapította az ítéletében, hogy a szóban levő két személynek a felperessel kötött szerződése, mint „vállalkozási” szerződés érvénytelen, mert iparengedély hiányában nem voltak jogosultak a munkát vállalkozóként elvállalni.
Jogszabály tiltó rendelkezése folytán arra sem volt lehetőség, hogy vállalt munkát munkaszerződés alapján végezzék el, minthogy a 28/1981. (IX. 9.) MT számú rendelet 20. §-ának (5) bekezdése szerint a vállalati gazdasági munkaközösség alkalmazottat nem foglalkoztathat.
A szerződéskötő felek azonban e jogszabályra sem voltak tekintettel, mert valójában – a szerződés lényeges tartalmát alapul véve – határozott időre szóló, az Mt. V 17. §-a (1) bekezdésének megfelelő munkaszerződést kötöttek. A felhívott jogszabály szerint meghatározható a munkaviszony időtartama annak a munkának a megjelölésével is, amelynek elvégzéséig a munkaviszony tart. A munkaviszony létrejöttét támasztja alá az a körülmény is, hogy a felek havonta teljesítendő munkaidőben is megállapodtak.
Nyilvánvaló, hogy a szerződéskötő felek nemcsak azért kívánták mellőzni a munkaszerződés megkötését, mert az számukra tilos volt, hanem azért is, hogy ilyen módon mentesüljenek a társadalombiztosítási terhek viselésétől. Szerződésük valójában egy másik, szintén tilos szerződés, a határozott időre szóló munkaszerződés leplezésére irányult. Minthogy a kifejtetteknek megfelelően a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni, így megállapítható, hogy H. T. és K. J. munkavégzése munkaviszonyon alapul. A részükre kifizetet díjazás ennélfogva munkabérnek minősül, amely után a munkáltatónak társadalombiztosítási, a dolgozónak pedig nyugdíjjárulékot kell fizetnie. Az ezzel ellentétes álláspont téves. (M. törv. I. 10 099/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás