BK BH 1989/90
BK BH 1989/90
1989.03.01.
I. Ittas állapota miatt tudatzavarban levő hozzátartozó jogtalan támadásával szemben a jogos védelmi helyzet megállapításának mellőzése [Btk. 29. §, 166. § (1) bek., 170. § (5) bek. 2. ford.].
II. Halált okozó testi sértés bűntette helyett az emberölés bűntettének téves megállapítása [Btk. 160. § (1) bek., 170. § (5) bek. 2. ford.].
A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntette miatt ítélte el. Elrendelte továbbá a vádlott kényszergyógyítását is.
A bíróság az ügyben – lényegét tekintve – az alábbi tényállást állapította meg.
Az alkoholista vádlott és az ugyancsak rendszeresen italozó testvére, a sértett között a kapcsolat nem volt zavartalan. Édesapjuk 1977-ben be következett halála óta gyakori volt közöttük a vita, veszekedés, amely esetenként – különösen ittas állapotban – a tettlegességig fajult.
A vádbeli napon reggel újabb nézeteltérés keletkezett a vádlott és a sértett között. Ez a vita azonban különösebb esemény nélkül lezárult. Napközben mind a vádlott, mind pedig a sértett szeszes italt fogyasztott. Ennek következtében a sértett közepes-súlyos fokban leittasodott. A vádlott kevésbé volt ittas. Ilyen állapotban, a délutáni órákban a közös lakás udvarán találkoztak össze. A sértett ekkor folytatni kezdte a reggeli vitát, szitkozódott, szidalmazta a vádlottat, majd előbb egy vasvillával, később egy lapáttal támadott rá. A szemmel láthatóan erősen ittas és egyensúlyi zavarokkal küzdő sértett kezéből azonban a vádlottnak sikerült kicsavarnia az eszközöket. Akkor azonban, amikor a vádlottnak sikerült a sértettől a lapátot is elvennie, azzal szemközti helyzetből, kb. közepes erővel a sértettet fejen ütötte.
Az ütés következtében az átlagosnál vékonyabb koponyacsontú sértett fejének bal oldalán a fül feletti részen koponyatörést és lágyburok alatti vérzést, valamint agyzúzódást szenvedett. E sérülések folytán fellépő keringési és légzési elégtelenség következtében a sértett másnap a kórházban – a szakszerű orvosi beavatkozás és kezelés ellenére – meghalt.
A megállapított tényállásból okszerűen következtetett az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére. A jogos védelemre alapított felmentést célzó fellebbezés nem alapos.
Kétségtelen, hogy az adott esetben az egész eseménysorozatot a sértett indította el, amikor különböző eszközökkel a vádlottra támadott. A vádlottnak azonban sikerült a sértettől az eszközöket elvinnie, a sértetti támadást leszerelnie. Akkor pedig, amikor a vádlott a sértettet a már említett eszközzel megütötte, a sértett nem tanúsított eszköz birtokában támadó magatartást, de ilyentől a vádlottnak már nem is kellett tartania.
Továbbmenően pedig, mint azt a Legfelsőbb Bíróság az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 15. számú Irányelvében kifejtette a jogtalan támadás esetén a megtámadott általában nem köteles meneküléssel kitérni a támadás elől; kivételesen azonban a büntetőjogilag közömbös elhárítási mód választásának a kötelezettsége terheli a hozzátartozót a felmenője, testvére vagy házastársa részéről ellene intézett, illetőleg fenyegető támadás esetén.
Különösen megkívánható a kitérés a szemmel láthatóan tudatzavar állapotban levő hozzátartozó jogtalan támadása esetén, függetlenül attól, hogy ezt az állapotot mi – esetleg súlyos ittasság – váltotta ki.
A tényállásból következően – az előbb kifejtettek alapján – tehát a jogos védelmi helyzetben cselekvés a vádlott javára nem állapítható meg.
Továbbmenően viszont tévedett a megyei bíróság akkor, amikor a vádlott cselekményét emberölés bűntetteként értékelte.
A már felhívott irányelvben kifejtettek szerint az emberölés bűntettének és a halált okozó testi sértés bűntettének az elhatárolásánál az elkövetőnek a cselekmény véghezvitele időpontjában fennálló konkrét tudattartalmából kell kiindulni. Erre a tudattartalomra pedig a külvilágban megnyilvánuló és így megismerhető tényekből, az ún. alanyi és tárgyi tényezőkből kell következtetést levonni.
A cselekmény emberölés bűntettekénti értékelésére csak akkor kerülhet sor, ha az elkövető tudatában felmerült a sértett halála bekövetkezésének képzete is, és ehhez az eredményhez érzelmileg közömbösen viszonyulva vagy azt kifejezetten kívánva hajtja végre cselekményét.
Az adott esetben megállapítható, hogy a vádlott és a sértett testvérek voltak, közös lakásban laktak évek óta. Kétségtelen ugyan, hogy kapcsolatuk nem volt jó, különösen ittas állapotban gyakori volt közöttük a vita, veszekedés, amely esetenként a tettlegességig fajult. Ilyenkor kölcsönösen bántalmazták egymást. Egymás életére azonban nem törtek, ilyen kijelentést nem tettek, de erre vonatkozó egyetlen körülmény sem merült fel.
A vádbeli napon a sértett volt az, aki eszközökkel a vádlottra támadt. Ezt a támadást azonban a vádlott elhárította anélkül, hogy a sértettnek jelentősebb sérülést okozott volna; majd a sértettet a tőle elvett eszközzel, egy alkalommal, közepes erővel ütötte fejbe.
Kétségtelen, hogy a vádlott által használt lapát emberölésre alkalmas, az emberölésnek azonban nem tipikus eszköze. Ezt meghaladóan a vádlott az eszközt nem is kifejezetten ölésre alkalmas módon használta, hanem lapjával, oldalról ütött a sértett fejére, és az ütés ereje sem volt nagy.
Amikor az ütéstől a sértett a földre esett, teljesen védekezésképtelenné vált. Ennek ellenére a vádlott a sértettet tovább nem bántalmazta, sőt az adott körülmények között általa célszerűnek vélt módon igyekezett a sértettet magához téríteni.
Az ütés következtében a sértett fején számottevő külsérelmi nyom nem keletkezett. A jelen levő hozzátartozók, figyelemmel a sértett tiltakozására is, nem tartották feltétlenül elengedhetetlennek az azonnali orvosi beavatkozás szükségességét.
Mindezen tényezőket pedig egyenként és összességükben vizsgálva csupán arra lehet következtetést levonni, hogy a vádlott tudatában nem merült fel a sértett halálának képzete. A vádlott szándéka csupán a sértett bántalmazására, neki testi sérülés okozására irányult. A halálos eredmény bekövetkezésének lehetőségét pedig azért nem ismerte fel, mert a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta.
Ennek megfelelően pedig a vádlott cselekménye nem minősíthető emberölés bűntettének, a cselekmény csupán a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, és az (5) bekezdésének 2. fordulata szerint minősülő halált okozó testi sértés bűntetteként értékelhető (Legf. Bír. Bf. IV. 537/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás