BK BH 1989/92
BK BH 1989/92
1989.03.01.
A tartás elmulasztása miatt hozott ítélet megalapozatlan, ha a bíróság az önhiba szempontjából nem tisztázza, hogy a munkában való elhelyezkedés folytán a tartási kötelezettség teljesítésére megvolt-e a lehetőség [Btk. 196. § (1) bek.].
A városi bíróság a terheltet tartás elmulasztásának vétségében mondta ki bűnösnek, és mint különös visszaesőt 10 hónapi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyben megszűntette a terhelt korábbi büntető ügyében alkalmazott feltételes szabadságot.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltnek 4 kiskorú gyermeke van, akik közül 3 állami gondozott, a negyedik örökbefogadásához pedig hozzájárult. A terheltet hatósági határozat kötelezte, hogy az állami gondozásban levő gyermekei után személyenként összesen 600 forint gondozási díjat fizessen.
A terhelt ennek a kötelezettségének nem tett eleget, és csaknem két év alatt 8400 forint volt az elmaradt gondozási díj összege. A további 3600 forint elmaradás vonatkozásában önhiba azért nem állapítható meg, mert ennek keletkezése idején hat hónapi szabadságvesztését töltötte.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A terhelt előző büntetéséből még le nem töltött részt és a most kiszabott 10 hónapi szabadságvesztést a városi bíróság 1 év 5 hónapi tartamú szabadságvesztésként foglalta összbüntetésbe.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen a terheli javára emelt törvényességi óvás alapos.
A terheltet az előző büntetéséből feltételes szabadságra bocsátották, elrendelve egyben a pártfogó felügyeletét.
A rendelkezésre álló adatokból kitűnik, hogy a terhelt az elsőfokú ítélet meghozatalának időpontjában már előrehaladott terhes állapotban volt, a másodfokú határozat kihirdetésekor pedig már meg is szülte 5. gyermekét. A bíróságok nem rögzítették ezeket a tényeket, és elmulasztották ezek értékelését is.
A terhelt az eljárás során előterjesztett védekezésében állította, hogy szabadlábra helyezését követően több munkahelyen eredménytelenül kísérelt meg elhelyezkedni, alkalmi munka végzésével pedig csak saját létfenntartását tudta szűkösen biztosítani.
A bíróság e körben nem folytatott le bizonyítást, és a rendelkezésre álló adatokat sem vonta értékelése körébe. A konkrét helyzet vizsgálata nélkül tette azt a megállapítást, amely szerint a terhelt a környező községekben el tudott volna helyezkedni, illetve 600 forintos díjfizetési kötelezettségének alkalmi munkából szerzett keresetéből is eleget tudott volna tenni.
A bíróság elmulasztotta figyelembe venni, hogy a terhelt szakképzetlen, egy távoli községben lakik, és a vádbeli időszak nagy részében terhes állapotban volt. A keresetszerzés lehetőségeit mindezeknek a körülményeknek a figyelembevételével kellett volna vizsgálni.
Az eljárás anyagában rendelkezésre álltak adatok a terhelt alkalmi munkavégzésével kapcsolatos lehetőségeire, illetve arra, hogy megpróbált munkát vállalni, ezeket azonban a bíróság nem tette tárgyalás anyagává. Nem foglalkozott többek között azzal az iratoknál elfekvő rendőri jelentéssel sem, mely szerint a rendőr főtörzsőrmesternek, valamint a brigádvezetőnek tudomása volt arról, hogy a terhelt kérése ellenére a helyi tsz. nem tudott számára munkát biztosítani. A terhelt a tárgyalási vallomásában nyilatkozott a tekintetben, hogy lakóhelyén nem tudott állandó munkához jutni, és terhes állapota az alkalmi munka végzésében jelentősén akadályozta.
A terheltnek a nyomozás során tett vallomásában ugyancsak arra vannak adatok, hogy a téglagyárnál, a baromfifeldolgozó üzemben, a tejcsarnoknál próbált elhelyezkedni, de nem nyert felvételt.
A bíróságnak vizsgálnia kellett volna azt is, hogy a terheltnek milyen közlekedési lehetőségei voltak és azt, hogy ennélfogva három műszakos munkahelyen való munkavégzést egyáltalán el tudott volna-e látni. Nem tárta fel a bíróság a terheltnek az alkalmi munkavégzésből származó kereseti lehetőségeit sem, ezért megalapozatlan az a fentebb már idézett megállapítás, mely szerint alkalmi munkából szerzett keresetéből kötelezettségének eleget tudott volna tenni.
Miután a Btk. 196. §-ának (1) bekezdése szerint a tartás elmulasztása vétségének tényállási eleme a kötelezettségnek önhibából való nem teljesítése, ha ez a feltétel nem állapítható meg, az elkövető bűnössége a bűncselekményben nem áll fenn. Az önhiba körében felmerült kérdések tisztázása nélkül pedig megalapozottan nem lehet az ügyet elbírálni.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt bíróságok határozatai megalapozatlanok, és ennek folytán törvénysértővé vált az összbüntetési ítélet is.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a megtámadott határozatokat hatályon kívül helyezte, és az ügyet új eljárásra a városi bíróságnak visszaküldte. (B. törv. III. 1136/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás