BK BH 1989/98
BK BH 1989/98
1989.03.01.
I. Korábbi ügyben adott elmeorvos-szakértői vélemény az újabb büntető ügyben csak akkor használható fel, ha a korábbi bűncselekmény azonos vagy hasonló volt, és annak készítése óta viszonylag rövidebb idő tett el [Be 68. § (1) bek., 69. § (3) bek.].
II. Az alkoholista életmóddal összefüggésben elkövetett bűncselekmények esetén nem mellőzhető a kényszergyógyítás elrendelése [Btk. 75. §].
III. A vádlott elővezetésével kapcsolatban felmerült költség viselése [2/1986. (IV. 21.) BM–IM–PM. r.].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat súlyos testi sértés bűntette, közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette és ittas járművezetés vétsége miatt ítélte el.
A vádlott vagyon elleni és erőszakos jellegű bűncselekmények, valamint ittas járművezetés miatt többször volt büntetve.
A tényállás szerint a vádlott primitív, diszharmonikus személyiség, de nem gyengeelméjű.
A vádbeli napon az ittas állapotban levő vádlott vezette az ugyancsak erősen ittas állapotban levő S. I. személygépkocsiját. Későn észlelte, hogy az előtte haladó autóbusz megállt, így a vádlott kb. 30 km/óra sebességgel hátulról a már álló busznak ütközött.
A busz vezetője észlelve az ütközést, a járműből kiszállt, és odament a vádlott által vezetett gépkocsihoz. A sértett tapasztalta, hogy a vádlott ittas állapotban van, ezért rendőri segítséget kért, és hogy újabb baleset ne következhessen be, a forgalmat kezdte irányítani.
A vádlott ez idő alatt megkísérelt a helyszínről eltávozni. Ezt a sértett akadályozta meg oly módon, hogy a vádlottat visszakísérte a személygépkocsihoz. A vádlott nem hagyott fel távozási szándékával, újra elindult, ekkor a sértett S. I. segítségével tartotta vissza a vádlottat. A vádlott harmadszor is elindult a helyszínről, ezért a sértett utána ment, jobb kezével meg akarta fogni a vádlott karját, hogy visszakísérje, ekkor vádlott azzal a kijelentéssel, hogy „akkor is elmegyek”' elkapta a sértett jobb tenyerét a kisujj és a gyűrűsujj felőli részen, a sértett kezét erőteljesen megszorította, majd ujjait megcsavarta.
A főügyészség indítványozta, hogy a megyei bíróság rendelje el a vádlott elmeállapotának megvizsgálását, és rendeljen ki szakértőt annak megállapítására is, hogy a vádlott alkoholistának minősül-e. A szakvélemények alapján egészítse ki a tényállást, és szükség esetén rendelje el a vádlott kényszergyógyítását. Egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A megyei bíróság tanácsülésen elrendelte a főügyészség által indítványozott bizonyítást, majd az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiakkal egészítette ki.
A vádlott enyhe fokban gyengeelméjű, cselekményeit szokványos ittas állapotban követte el, a kóros részegség vagy az abortív kóros részegség okozta tudatzavar kizárható. Debilitása a beszámítási képességét nem korlátozta.
A vádlott alkoholista életmódot folytat, a jelenleg megvalósított – de az ezt megelőzően elkövetett bűncselekményeit is – az ittasság motiválta. Dependens alkoholistának minősült ezért a kényszergyógyítása indokolt. Az elsőfokú bíróság is állapított meg tényállást a vádlott személyiségére vonatkozóan, de ennek alapja egy 1981. június 9. napján kelt és a vádlott ellen erőszakos közösülés bűntette miatt indított ügyben készített elmeorvos-szakértői vélemény volt.
Az állandó bírói gyakorlat értelmében, a korábbi ügyben adott elmeorvos-szakértői vélemény az újabb büntető ügyben csak akkor használható fel, és válik szükségtelenné az újabb szakvélemény beszerzése, ha a korábbi bűncselekmény azonos vagy hasonló volt, és annak készítése óta viszonylag rövidebb idő – egy-két év – telt el.
Ezek a feltételek a jelen esetben nem álltak fenn, ezért részben megalapozatlan volt az elsőfokú bíróság ítélete a vádlott személyiségét, ezen belül az alkoholizálását illetően, amelyre utaló adatok már az elsőfokú bíróság rendelkezésére is álltak. E részbeni megalapozatlanságot a megyei bíróság a felvett bizonyítás útján küszöbölte ki.
Törvényt sértett a városi bíróság, amikor a dependens alkoholista vádlottal szemben – aki a bűncselekményeket alkoholizáló életmódjával összefüggésben valósította meg – intézkedésül nem alkalmazta a Btk. 75. §-át. Ezért a hat hónapot meghaladó, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt vádlott kényszergyógyítását a fent írt törvényhely alapján a megyei bíróság elrendelte, és ennyiben az elsőfokú ítéletet megváltoztatta.
Az elsőfokú bíróság a bűnügyi költséget helyesen állapította meg. Az iratok tartalmából megállapítható, hogy abból 500 forint a vádlott elővezetésével kapcsolatosan merült fel a 2/1986. (IV. 21.) BM-IM-PM számú együttes rendelet 3. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében. Annak megfizetésére a vádlottat külön végzésében nem kötelezte a városi bíróság. Azt ugyan helyesen állapította meg bűnügyi költségként, de ezt külön meg kell jelölni az ügydöntő határozatban. Ezt pótolta a megyei bíróság. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2. Bf. 1089/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás