BK BH 1989/99
BK BH 1989/99
1989.03.01.
I. A fellebbezési tárgyalásról való távolmaradás esetén az igazolás lehetősége fennáll mindazokban az esetekben, amikor olyan személy marad távol, akinek hiányában a másodfokú bíróság érdemben nem tarthatja meg a tárgyalást [Be 255. § (5) bek., 253. §, 254. §].
II. Az igazolási kérelem méltányos elbírálásának követelménye folytán elegendő a kérelemnek olyan adatokkal való alátámasztása, amelyek csupán valószínűsítik a határnapról való távolmaradás vétlenségét [Be 111. § (2) bek.].
III. Nincs helye fellebbezésnek a másodfokú bíróság által hozott határozatokkal szemben [Be 269. §].
A másodfokú bíróság a kitűzött fellebbezési tárgyalásra a Be. 253. §-ának (4) bekezdése alapján idézte az V. r. terhelt meghatalmazott védőjét, míg a terheltet értesítette a tárgyalás határnapjáról [Be 254. § (1) bek.]
A fellebbezési tárgyaláson az ügyvéd szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, ezért a bíróság végzésével az V. r. terhelt ügyét a többi terhelt ügyétől elkülönítette, a védőt pedig a Be. 113. §-a (1) bekezdésének c) pontja alkalmazásával 4000 forint rendbírsággal sújtotta a fellebbezési tárgyalásról való távolmaradása miatt.
Három nappal a fellebbezési tárgyalás határnapja után – még a rendbírságot kiszabó végzés kézhezvételét megelőzően – az ügyvéd a másodfokú bírósághoz igazolási kérelmet nyújtott be, amelyhez körzeti orvosi igazolást is csatolt. Kérte, hogy a bíróság a fellebbezési tárgyalásról való távolmaradását tekintse igazoltnak, és előadta, hogy a szóban levő napon és időpontban orvosi kezelésen kellett részt vennie, és ez gátolta a megjelenésben.
A másodfokú bíróság végzésével az igazolási kérelmet elutasította. Határozatának indokolásában hivatkozott a Be. 255. §-ának (5) bekezdésére, amely szerint a másodfokú eljárásban igazolásnak nincs helye a fellebbezési tárgyalás határnapjának elmulasztása miatt. A határozat tartalmazza azt is, hogy a meghatalmazott védő által az igazolási kérelemben felhozott körülmény sem menti a mulasztását.
Az ügyvéd fellebbezést jelentett be a másodfokú bíróság utóbbi végzése ellen, melyben kérte a rendbírságot kiszabó végzés hatályon kívül helyezését. Hivatkozott arra, hogy 1987. év decemberében súlyos bokacsonttörést szenvedett, a fellebbezési tárgyalás határnapja előtti napon pedig megbicsaklott a lába, és másnapra olyan mértékben bedagadt, hogy lábra állni sem volt képes. Utalt arra is, hogy a korábbi igazolási kérelmét akkor nyújtotta be a bírósághoz, amikor még nem is volt tudomása arról, hogy őt a másodfokú bíróság rendbírsággal sújtotta.
A másodfokú bíróság végzésével az ügyvéd által bejelentett fellebbezést, mint törvényben kizárt jogorvoslatot elutasította. Határozatának indokolásában utalt arra is, hogy a védő lábsérülése korábbi keletű, amelyből az következik, hogy a fellebbezési tárgyaláson megjelenhetett volna.
A másodfokú bíróság igazolási kérelmet elutasító végzése, továbbá az utóbb hozott végzésének az indokolása törvénysértő.
1. A másodfokú bíróság az igazolási kérelmet elutasító végzésében elsődlegesen eljárási okból – a Be. 255. §-ának (5) bekezdésére hivatkozással – utasította el a védő által előterjesztett igazolási kérelmet, minthogy a fellebbezési tárgyalás elmulasztása miatt igazolásának nincs helye. A bíróság végzése jogszabályi hivatkozást ugyan nem tartalmaz, de a határozat indokolásában foglaltakból egyértelmű, hogy az igazolási kérelmet elutasító határozat a Be. 111. §-a (3) bekezdésének a) pontján alapul.
A bíróságnak ez az álláspontja nem helytálló, mert az az eljárásjogi rendelkezés téves értelmezésén alapul. A Be. 255. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezés alapvetően annak a biztosítását célozza, hogy a büntető eljárásban részt vevő azok a személyek, akiket a másodfokú bíróság a Be. 254. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján csupán értesített a fellebbezési tárgyalás határnapjáról, de azon szabályszerű értesítés ellenére nem jelentek meg, utóbb eredményesen ne hivatkozhassanak arra, hogy rajtuk kívülálló ok gátolta a fellebbezési tárgyaláson való részvételüket. Az igazolás kizárására vonatkozó rendelkezés azt a gyakorlati érdeket szolgálja tehát, hogy a fellebbezési tárgyalás határnapjáról szabályszerűen értesített terhelt távollétében meghozott bírósági határozat ilyen címen ne váljék megtámadhatóvá.
Az adott esetben azonban a másodfokú bíróság a terhelt meghatalmazott védőjét a Be. 253. §-ának (4) bekezdése alapján idézte a fellebbezési tárgyalásra, így – távolmaradása folytán – a másodfokú bírósági tárgyalás érdemben nem volt megtartható. Helyesen járt el tehát a másodfokú bíróság, amikor az V. r. terhelt ügyét elkülönítette. A Be. 255. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezés helyes értelme szerint az igazolás lehetősége fennáll mindazokban az esetekben, amikor olyan személy marad el a fellebbezési tárgyalásról, akinek a távollétében az eljárási jogszabály rendelkezései szerint a másodfokú bírósági tárgyalás érdemben nem tartható meg.
Ezzel összhangban állnak a rendbírság alkalmazásával kapcsolatos eljárásjogi rendelkezések is. A másodfokú bíróság a törvénynek megfelelően járt el, amikor az V. r. terhelt meghatalmazott védőjét – aki a fellebbezési tárgyalásról való távolmaradását előzetesen nem mentette ki – a Be. 108. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a Be. 113. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján rendbírsággal sújtotta. A védő utólagosan igazolta a távolmaradással kapcsolatos vétlenségét, de a törvény nem nyújt lehetőséget e rendbírság utólagos elengedésére, hanem kizárólag az igazolás az a perorvoslat, amely a vétlen távolmaradás miatt kiszabott jogkövetkezmény alól mentesítési lehetőséget biztosít. Ettől eltérő álláspont ahhoz, vezetne, hogy a fellebbezési tárgyalásra szabályszerűen megidézett védő bármely okból való távolléte esetében az egyébként törvényesen kiszabott rendbírságot tartalmazó határozat ellen kizárólag a törvényességi óvás emelése biztosítana mentesítési lehetőséget.
2. A másodfokú bíróságnak az igazolási kérelmet elutasító végzése érdemi okból is törvénysértő. Az ügyvéd igazolási kérelméhez körzeti orvosi igazolást is csatolt, és ekként kívánta igazolni, hogy a fellebbezési tárgyaláson való részvételét az egészségi állapotával kapcsolatos ok tette kizárttá.
A Be. 111. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezése kötelezően írja elő az igazolási kérelem „méltányos” elbírálását, amely arra utal; hogy a tárgyalási határnapot mulasztó személy nincs arra kötelezve, hogy hitelt érdemlő és minden más lehetőséget kizáró módon, teljes bizonyossággal igazolja a távolmaradásának vétlenségét, hanem elegendő olyan körülménynek okiratokkal vagy más bizonyítékokkal való alátámasztása, amely valószínűsíti a távolmaradásának az indokoltságát. Az igazolási kérelem „méltányos” elbírálásának törvényi követelménye csupán ennyit kíván meg egyrészt a hatóság, másrészt a mulasztó személy részéről.
A meghatalmazott védő által előadottak, és az igazolási kérelemhez csatolt körzeti orvosi igazolás – amelynek a hitelt-érdemlőségét semmiféle adat nem döntötte meg – alkalmas volt arra, hogy a másodfokú bíróság a védő korábbi távolmaradását megokolttá tegye – különös tekintettel a korábbi balesetére -, és mentesítse őt a rendbírság megfizetése alól.
Érdemben is törvénysértő tehát a másodfokú bíróság igazolási kérelmet elutasító határozata.
3. A másodfokú bíróság helyesen járt el, amikor az ügyvéd által be jelentett fellebbezést – mint törvényben kizárt jogorvoslatot – elutasította. A Legfelsőbb Bíróság már több határozatában rámutatott arra, hogy a másodfokú bíróság határozatai ellen bejelentett fellebbezés lehetőségét a törvény kizárja, minthogy a büntető eljárási törvény az egyfokú fellebbezési rendszert tette magáévá. Így a másodfokú bíróság határozatai ellen is kizárt a további fellebbezés lehetősége. Ezért nincs helye a másodfokú bíróság által a terhelt fogva tartása kérdésében, illetőleg a rendbírság kiszabása, a szakértői díj-megállapító végzés stb. ellen bejelentett fellebbezésnek.
A másodfokú bíróság az indokolásában helyesen utalt arra, hogy a fellebbezés törvényben kizárt, ennek ellenére a határozat indokolásában – a Be. 111. §-ának (2) bekezdésében foglalt törvényi követelménytől eltérően – tévesen utalt arra, hogy abból a körülményből, amely szerint a terhelt az orvosi kezelésen megjelent, semmiképpen sem következik, hogy a fellebbezési tárgyaláson nem tudott megjelenni. Ez az érvelés egyébként a logika szabályaival is ellentétben áll.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság igazolási kérelmet elutasító végzése, továbbá az utóbb hozott végzésének az indokolása az eljárási szabályok megsértése miatt törvénysértő, ezért azokat hatályon kívül helyezte, a meghatalmazott védő által benyújtott igazolási kérelemnek helyt adott, így a rendbírság tárgytalanná vált. (B. törv. 111. 904/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás