PK BH 1990/103
PK BH 1990/103
1990.12.31.
A végrendelet visszavonásánál való közreműködés megállapításánál irányadó szempontok [Ptk. 625. §, 632. §, 650. § (1) bek.].
A peres felek az örökhagyó testvérei. Az örökhagyó 1983. június 23-án ügyvéd által elkészített írásbeli magánvégrendeletében úgy rendelkezett, hogy minden ingó és ingatlan vagyonát egyik testvére, a felperes örökölje.
1985. március végén az örökhagyó – két tanú jelenlétében – úgy tájékoztatta másik testvérét, az V. r. alperest, hogy a felperessel vagy leányával korábban megállapodott abban, hogy őt gondozni fogják, és ezt szerződésben vagy végrendeletben rögzítették. Minthogy azonban a felperes, illetőleg leánya e kötelezettségüknek nem tesznek eleget, a korábban kötött szerződést „felbontja”, illetőleg a végrendeletét „semmisnek tekinti”. Az V. r. alperes az örökhagyó tájékoztatása alapján egy füzetben” végrendelet, vagy szerződés felbontása” című iratot készített, majd felkereste T. M. tanácsi dolgozót, és megkérte, hogy a füzetben leírt szöveget gépelje le számára. A gépelt szöveget – elkészülése után az V. r. alperes vitte el az örökhagyóhoz, aki azt 1985. április 1-én – az előzetes tájékoztatásnál is jelen levő – két tanú együttes jelenlétében aláírta.
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az örökhagyó az 1983. június 23-án készült írásbeli magánvégrendeletét nem vonta vissza, az 1985. április 1-én kelt okirat ugyanis alaki és tartalmi okból érvényes visszavonásnak nem tekinthető. Állította, hogy az örökhagyó nem tudta, milyen okiratot ír alá. Előadta azt is, hogy a végrendelet egy példánya az örökhagyó birtokában volt, így tehát az örökhagyó tudott arról, hogy milyen formában rendelkezett halála esetére.
Az I. r. alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő; a II–VI. r. alperesek viszont a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy az V. r. alperes által leírt, majd legépeltetett végrendeletet visszavonó okirat az örökhagyó valóságos akaratát tartalmazta.
A városi bíróság ítéletével megállapította, hogy az örökhagyó által 1985. április 1-jén aláírt és a felperes javára szóló, 1983. június 23-án készült végrendeletet visszavonó okirat érvénytelen. A bíróság az ítélet indokolásában kifejti, hogy miután a végrendelet visszavonására – ha a törvény másként nem rendelkezik – a végrendelettételére vonatkozó szabályok irányadók, alkalmazni kell a Ptk 632. §-ának a közreműködésre vonatkozó rendelkezését is. Tényként volt megállapítható, hogy a visszavonó okiratot az V. r. alperes írta le, és ő készítette el annak gépelt szövegét is. Így az V. r. alperes a visszavonó okirat elkészítésénél közreműködőnek tekinthető.
A megyei bíróságítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét a II–VI. r. alperesek vonatkozásában elutasította. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a végrendelkezéssel kapcsolatban azt kell közreműködőnek tekinteni, aki a végrendelet elkészítésében tevékenyen olyan mértékben vesz részt, hogy a végrendelet tartalma tekintetében meghatározó szerepe van. Az adott esetben az V. r. alperes a nyilatkozatot az örökhagyó diktálására jegyezte le, így a nyilatkozat tartalmát az örökhagyó határozta meg. Az így leírt nyilatkozatott vitte el az V. r. alperes legépelés céljából. „A már gépírással készült iratot az örökhagyó a diktálásnál is jelen levő két tanú együttes jelenlétében ismételten átvizsgálta, annak tartalmát a tanúkkal is ismertette, aláírta, végül a két tanúval is aláíratta”. Az így készült okirat tartalmának kialakításában az V. r. alperes tehát tevékenyen nem vett részt, tevékenysége a küldönc szerepén túl nem terjedt, így az ő magatartása a visszavonást nem teszi érvénytelenné.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 632. §-a szabályozza a végrendelet készítésében való közreműködés jogkövetkezményeit. A jogszabály azonban a tanúk kifejezett megjelölése mellett a „más közreműködő személy” fogalmát nem határozta meg. E vonatkozásban a Ptk. indokolása csupán arra utal, hogy a törvény az írásbeli magánvégrendelet tanúja és a végrendelet tételében közreműködő más személy, valamint ezek hozzátartozói javára szóló juttatások érvénytelenségére ugyanazt a szabályt állítja fel, mint amelyet a Ptk. 625. §-a a közvégrendelet tételében közreműködő személlyel, illetőleg hozzátartozóival kapcsolatban állapít meg. A Ptk. 625. §-ához fűzött indokolás pedig a közvégrendelet tételében közreműködő személyként jelöli meg – példálózva – a közjegyzőt, a bírót, a végrendelet fogalmazóját, szerkesztőjét, leíróját. Ebből következik, hogy a végrendelet fogalmazása, szerkesztése, leírása a közreműködés fogalmát kimeríti, függetlenül attól, hogy az így közreműködő személynek a végrendelet tartalmának kialakításában volt-e szerepe vagy sem. A végrendelet készítésében a fenti módon részt vevő személyek tehát mindig közreműködők. Ezekkel a rendelkezésekkel a törvény a közreműködő személyek érdektelenségét és az örökhagyói akarat szabad, minden befolyástól mentes kinyilvánítását kívánta biztosítani. A végrendelet készítésénél a fenti módon részt vevő személyeket éppen ezért a bírói gyakorlat mindig közreműködőknek tekintette.
A törvény indokolásában azonban a felsorolás nem teljes. Ezért a bírói gyakorlat szerint mindig az eset összes körülményei alapján kell elbírálni azt, hogy a végrendelet tételével kapcsolatban – a fent felsoroltakon túl– milyen magatartás minősül még közreműködésnek. Ezeknek a magatartásoknak az értékeléséhez adott a bírói gyakorlat általános szempontot akkor, amikor kimondta, hogy mindig közreműködőnek kell tekinteni azt, aki a végrendelet elkészítésében tevékenyen, olyan mértékben vesz részt, hogy a végrendelettartalma tekintetében meghatározó szerepe van.
A Ptk. 650. §-ának (1) bekezdése értelmében a végrendelet visszavonására – ha a törvény másként nem rendelkezik – a végrendelet tételére vonatkozó szabályok irányadók. Érvényesül tehát a Ptk. 632. §-ában foglalt rendelkezés is. E jogszabályhely alkalmazása szempontjából juttatáson értelemszerűen mindazt érteni kell, amit a végrendelet visszavonása folytán a közreműködő személy vagy hozzátartozója a hagyatékból kap; azaz adott esetben a törvényes örökrészt is.
A jelen esetben az V. r. alperes a végrendeletet visszavonó nyilatkozat leírója volt, tevékenysége tehát egyértelműen megvalósította a közreműködés fogalmát. Az a tény, hogy az örökhagyó a felperes javára tett végrendeletét vissza kívánta vonni, és az V. r. alperes által legépeltetett okiratot két tanú együttes jelenlétében elolvasta és aláírta, a közreműködés fennállása szempontjából közömbös. A Ptk. 632. §-a nem akarati hiba miatt mondja ki a juttatás érvénytelenségét. Az örökhagyói akarat folyatékossága ugyanis már a Ptk. 649. §-ának (1) bekezdése szerint érvénytelenségre vezet. A közreműködés érvénytelenséget eredményező joghatását pedig csak a Ptk. 632. §-ának (1) és (2) bekezdésébe meghatározott módon lehet feloldani.
A fenti indokokból helytálló tehát az elsőfokú ítéletnek az a megállapítása, hogy az örökhagyó 1985. április 1-jén kelt végrendeletet visszavonó nyilatkozata érvénytelen – azzal a kiegészítéssel, hogy ez az érvénytelenség csak a felek viszonylatára vonatkozik. A másodfokú–bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
(P. törv. II. 20 117/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás