PK BH 1990/105
PK BH 1990/105
1990.12.31.
Nincs helye csupán kártérítési felelősség megállapítására irányuló kereseti kérelemnek, ha a jogosult kártérítést is követelhet, mert a kár összege ismert (Pp. 123. §).
A felperesek a N-ben Jókai út 15. szám alatt levő ingatlanukon az 1981–82. években lakóházat építettek. Az építési terv adaptálását, valamint az építkezés műszaki ellenőrzését az alperes végezte. A felek által 1981. január 31-én kötött művezetési szerződés szerint az alperes köteles volt az építkezésnél a szükséges szakmai irányítást megadni és felelős a kivitelezés szakszerűségéért, valamint a terv és az építési engedély előírásainak betartásáért. A kivitelezési munkálatokat a kőműves szakképzettségű I. r. felperes végezte.
Az 1983. szeptember 6-án kötött adásvételi szerződéssel az ingatlant a felperesektől M. I. és felesége megvásárolta 790 000 Ft vételárért. A vevők rövidesen észlelték, hogy a házon olyan repedések keletkeztek, amelyek a alapvető építési – statikai előírások megsértésével történt építés következményei. Ezért hibás teljesítés miatt a felperesek ellen pert indítottak. Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte a felpereseket, hogy a vevőknek fizessenek meg 100 000 Ft javítási költséget s annak kamatait. A fellebbezések folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az adásvételi szerződést érvényessé nyilvánította; mellőzte a felperesek pénzbeli marasztalását, és ehelyett arra kötelezte őket, hogy a másodfokú ítélet rendelkező részében megjelölt munkákat végezzék (végeztessék) el; a munkavégzés időtartamára biztosítsanak átmeneti lakást a vevők részére, és viseljék a ki– és visszaköltözéssel felmerülő költségeket. Törvényességi óvás következtében a Legfelsőbb Bíróság határozatában a megyei bíróság ítéletének a szerződés érvényessé nyilvánítására vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, rámutatott arra, hogy a felek szerződése nem érvénytelen. A Ptk. 306. §-ának (1) bekezdése alapján azonban helyes a másodfokú ítéletnek a felpereseket kijavításra kötelező rendelkezése. A felperesek ellen végrehajtási eljárás indult, amely azonban még nem fejeződött be.
A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az általuk létesített épület hibáiért a felelősség kizárólagosan az alperest terheli.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első fokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes az N-ben, Jókai út 15. szám alatt levő ház „építési hibáinak meglétéért felelős”, és felelősségének mértéke 66%. Ítéletét azzal indokolta, hogy az épület tervezőjének, műszaki ellenőrének és kivitelezőjének a felelőssége a hibák tekintetében egyenlő arányú. Tekintettel arra, hogy az építkezés tervezője, és műszaki ellenőre egyszemélyben az alperes volt, kártérítési felelősségének a mértéke is e tevékenységeihez igazodik.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. felperes és az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes felelősségének a mértékét 40%-ban állapította meg. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a kőműves szakképzettséggel rendelkező és a kivitelezési munkálatokat végző I. r. felperes a Ptk. 205. §-ának (3) bekezdésében meghatározott együttműködési kötelezettségének nem tett eleget, ennek következtében az épület hibáiért 60%-ban, míg az alperes 40%-ban felelős.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 123. §-a értelmében megállapításra irányuló kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása véget szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet.
A bíróságnak a megállapítási perben hivatalból is vizsgálnia kell a törvényes feltételek meglétét. Megállapítási per indításának – a Pp. 123. §-ában foglaltemlített rendelkezésből következően – két sajátos feltétele van; a jogvédelem szükségessége és a teljesítés követelésének kizártsága. E két feltétel együttes természetű, bármelyik hiánya esetén megállapítási per nem indítható. A jogszabálynak ez a rendelkezése azt kívánja elősegíteni, hogy a jogvita lehetőleg egy per keretében nyerjen elbírálást.
A felperes kereseti kérelmükben az alperes kártérítési felelősségének a megállapítását kérték. Az adott esetben azonban a megállapítási per indításának a jogszabályban megkívánt feltételei hiányoztak, ugyanis a kár pontos összege már most is meghatározható, és nem volt akadálya a felperesek részéről a Ptk. 310. §-a alapján az alperesekkel szemben marasztalásra irányuló kereset előterjesztésének. Jogszabályt sértettek tehát az eljárt bíróságok, amikor kizárólag megállapításra irányuló kereset alapján a kártérítés–jogalapja körében, a felek közrehatásának arányát meghatározták.
A bíróságok akkor jártak volna el helyesen, ha a Pp. 146. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezésre tekintettel a felpereseket – a jogkövetkezményre történt figyelmeztetés után – tájékoztatják a keresetváltoztatás lehetőségéről, és felhívják őket a jogszabályoknak megfelelő kereseti kérelem előterjesztésére, majd a nyilatkozatukról függően teszik meg a perben szükségessé váló intézkedéseket.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(P. törv. III. 20 592/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás