GK BH 1990/110
GK BH 1990/110
1990.03.01.
Az alperes a késedelmét nem mentheti ki arra hivatkozással, hogy a szerződéskötéstől a teljesítési határidőig rendelkezésre álló idő rövid volt, ha a munkálatok nagy részét már a szerződéskötés előtt elvégezte [7/1988. (II. 1) Mt. r1. 18. § (1) bek.].
Az alperes 1987. július 25-i szerződéstervezetének megküldésével és annak a felperes által 1987. július 27-én történt aláírásával a felek építési szerződést kötöttek a felperes üzemében végrehajtott rekonstrukciós technológiai szerelésutáni javítások és a munkavédelmi felügyelőség által elrendelt pótmunkák 1 086 625 Ft, tételes elszámolású vállalkozói díj ellenében 1987. július 30-i teljesítési határidőben történő elvégzésére. Az alperes a szóban levő munkákat még a szerződés megkötését megelőzően megkezdte, annak átadás-átvételére azonban csak jóval a szerződésben kikötött teljesítési határidőt követően, 1987. október 8. napján került sor.
A felperes módosított keresetében 22 813 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperes részére küldött szerződéstervezetet csak az abban megajánlott teljesítési határidő eltelte után, 1987. augusztus 3. napján vette kézhez. Emellett a szerződés 3. sz. melléklete 3/4. pontjában megjelölt munkarészek elvégzéséhez a felperestől tervet nem kapott, így azt terv nélkül kellett elkészítenie.
Az elsőfokú bíróság a pernek a Legfelsőbb Bíróság végzésével elrendelt újabb tárgyalását követően hozott ítéletében az alperest 14 000 Ft késedelmi kötbér és részperköltség megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítéleti indokolása szerint az alperes javára volt értékelhető, hogy a felperes a részére megküldött szerződéstervezetet az erre a jogszabályban előírt 30 napos ajánlati kötöttség határidejének lejárta előtt néhány nappal küldte meg az alperesnek. Ezáltal a felperes a Ptk. 205. §-ának (3) bekezdésében meghatározott együttműködési kötelezettségét megszegte, amivel a teljesítést időközben megkezdő alperest több mintegy hónapon át bizonytalanságban hagyta. Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság azt is, hogy az alperes az általa megjelölt munkarészek elvégzéséhez terveket ugyan nem kapott, az ügyben beszerzett műszaki szakértői vélemény szerint azonban ezek a munkarészek nem „tervkötelesek”. Ennek ellenére az alperesnek műszaki célszerűségből jogában állott volna a felperestől ezen részmunkák elvégzéséhez terveket kérnie, mégis az érintett munkarészeket tervek nélkül szakszerűen elvégezte. Mindezen körülményeket az elsőfokú bíróság úgy mérlegelte, hogy a bekövetkezett teljesítési késedelem nagyobb részében az alperes, kisebb részében a felperes felróható magatartásának a következménye. Ennek eredményeként döntött az elsőfokú bíróság akként, hogy az alperes az igényelt kötbér 60%-ának a megfizetésére köteles.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, melyben az ítélet megváltoztatását és a felperes teljes keresetének az elutasítását kérte. Álláspontja szerint a késedelemben vétkesség nem terheli. Megismételte azt a védekezésbeli előadását, hogy a szerződést aláírva csak a teljesítésre meghatározott határidő lejártát követően, 1987. augusztus 3-án kapta meg. Hangsúlyozta: bízott abban, hogy a felperes a szerződéstervezet aláírásával nem késlekedik, és ezért is kezdte meg az aláírt szerződés kézhezvételét megelőzően annak teljesítését.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a szerződés szerinti munkákat ugyancsak az alperes által épített üzem 1985. szeptember 26-i átadás-átvételi eljárásán rendelte meg az alperestől. Ennek ellenére az alperes ezen munkákra vonatkozóan a költségvetést csak 1987 áprilisában, a szerződéstervezetet pedig csak 1987. június 25-én küldte meg. A szerződéstervezet aláírásával nem késlekedett, mert azt 30 napon belül megtette. Megítélése szerint az alperesnek póthatáridőt kellett volna megjelölnie, amennyiben úgy látta, hogy az általa vállalt határidőben nem tud eleget tenni szerződéses kötelezettségének. Vitatta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, amely szerint a késedelemért ő is felelős volna.
A fellebbezés nem alapos.
A felek közötti szerződés érvényesen létrejött. Való az, hogy a felperes az alperes által hozzá küldött szerződéstervezetet a teljesítésre kikötött határidőt megelőzően csak három nappal írta alá, majd azt az alperes csak a teljesítésre megállapított határidőt követően vette kézhez. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a szerződéstervezet megküldését a felperes mintegy háromnegyed évvel korábban történt megrendelése előzte meg, és az alperes ezen munkákat már akkor elvállalta, sőt azok elvégzéséhez hozzá is kezdett. Ennélfogva az alperes szerződéstervezete nem annyira a munka megkezdését és elvégzését szolgálta, hanem a szerződés írásba foglalását volt hívatva pótolni. A szerződéstervezet feltételeinek meghatározásában nem a megrendelt munkák elvégzéséhez szükséges idő, hanem a még hátralévő munkák időszükséglete volt a meghatározó, amikor az alperes az egy hónapos teljesítési határidőt megjelölte. Az alperes állítása szerint ez a határidő abban az esetben lett volna tartható, ha a felperes a szerződéstervezetet soron kívül aláírva visszaküldi. Ezen tényállításra azonban az alperes semmiféle bizonyítékot nem szolgáltatott. A felperesnek a szerződéstervezet aláírása harminc nap állott rendelkezésére, és ezt az alperes is tudta. Amennyiben az alperesnek a szerződéstervezete szerinti határidőben történt teljesítés érdekében valóban lényeges lett volna, hogy a szerződéstervezetet a felperes aláírva nyomban visszaküldje, úgy erre a felperest legalább figyelmeztetnie kellett volna. Ilyen figyelmeztetés azonban nem történt. Ennélfogva a fenti körülmények sem beszámítási kifogásként, sem pedig a szerződésszegés kimentéseként nem vehetők figyelembe.
A 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 18. §-ának (1) bekezdése szerint aki a szerződést megszegi, kötbér és kártérítési felelősséggel is tartozik, kivéve ha bizonyítja, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az gazdálkodó szervezettől az adott helyzetben általában elvárható. Az alperes a szerződésszegés kimentése érdekében azt hozta fel, hogy egyes munkarészek elvégzésére megfelelő tervek nem állottak rendelkezésére. Bár a szakértő az elsőfokú eljárásban előadott azt a szakvéleményét, hogy az idetartozó munkák nem voltak „tervkötelesek”, a másodfokú eljárásban megváltoztatta, az alperes ezután sem bizonyította, hogy az állítólagos tervhiány a teljesítésben akadályt jelentett volna. Az alperes ugyanis az érintett munkarészeket szakszerűen elvégezte anélkül, hogy azokhoz terveket kapott volna. Ehhez képest szerződésszegése kimentettnek ezen az alapon sem tekinthető.
Az alperes kimentés hiányában a követelt teljes késedelmi kötbért tartozna megfizetni, a felperes azonban az elsőfokú ítélet ellen nem fellebbezett. Erre tekintettel az alperes további kötbér megfizetésére már nem volt kötelezhető.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján – az indokolás részbeni módosításával – helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. V. 30 450/1989. sz.)
1
A rendeletet az 1993: XCII. törvény hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás