GK BH 1990/114
GK BH 1990/114
1990.03.01.
Ha a károsult felperes nem bizonyítja, hogy a kárt az alperes okozta, a kár megosztásának sincs helye [Pp. 164. § (1) bek.; Ptk. 344. § (1) bek.].
A felperes 280 021 Ft megfizetésére kérte az alperest kötelezni közmű építés során végzett alvállalkozói munkák ellenértékeke címen, miután az alperes a fenti összeg megfizetését azzal az indokolással tagadta meg, hogy a munkavégzés során a felperes megsértett egy elektromos kábelt, amelynek helyreállítása az alperesnek ennyibe került. A felperes ezzel kapcsolatban azt adta elő, hogy a kábelről, illetve a nyomvonalról nem volt tudomása, annak meglétét a kivitelezés során nem észlelte.
Az alperes elutasítást kért. Állította, hogy a kábel ott hibásodott meg, ahol a felperes dolgozott.
A Fővárosi Bíróság az alperes által sérelmezett ítéletével az alperest arra kötelezte, hogy fizessen a felperesnek 140 000 Ft-ot és ennek 1988. január 4-től járó kamatát, valamint 8400 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes egyrészt jogosan számlázta az elvégzett munka ellenértékét, másrészt az alperesnek kára keletkezett. Azt azonban nem lehetett pontosan megállapítani, hogy ki okozta a kárt, ezért a bíróság a Ptk.-nak a közös károkozásra vonatkozó szabályai alkalmazásával a kárt megosztotta a felek között.
Az ítélet ellen annak megváltoztatása, a kereset teljes elutasítása érdekében az alperes fellebbezett. Részletesen előadta, hogy a felperesnek a szerződés alapján milyen munkákat kellett végezni. Rámutatott, hogy a kábelkárosodás csak ezen munkákkal összefüggésben keletkezhetett. A felperes a károsodást 1987. szeptember 4-én észlelte, azt a naplóba bejegyezte. Az a körülmény, hogy a hibát csak a felperes levonulása után fedezték fel, az alperes szerint az igényét nem teszi alaptalanná. A fellebbezési tárgyaláson azt is előadta, hogy rendelkezésére állnak olyan bizonyítékok, amelyek alapján megállapítható, hogy a károsodás a felperes munkájával összefüggésben keletkezett. Az elszakadt vezeték a helyén van, ebből szakember megfelelő következést tud levonni, és állítását tanúbizonyítással is igazolni tudja.
A fellebbezés alapos, mert a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a felperes 140 000 Ft-ot kitevő követelésének megalapozottsága kérdésében nem hozható megalapozott döntés.
A jelen ügyben két követelés áll egymással szemben. Egyrészt a felperes vállalkozási díj iránti igénye, másrészt az alperesnek a kábelrongálás miatti kártérítési igénye. Az alperes ellenkérelmét – amellyel azon az alapon kérte a kereset teljes elutasítását, hogy a felperes a munkavégzés során kárt okozott – a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése szerint, tehát tartalma alapján vizsgálva, a vállalkozási díj iránti keresettel szemben támasztott beszámítási kifogásnak kell tekinteni. A Ptk. 296. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését tartozásába beszámíthatja. A (2) bekezdés szerint a beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek.
Ha két ilyen követelés áll egymással szemben, és a kereseti követelés megalapozott, akkor a beszámítani kívánt követelés jogosságát is tisztázni kell. Ez a jelen esetben nem történt meg.
Az elsőfokú bíróság tévesen abból indult ki, hogy ha nem állapítható meg pontosan, hogy a kárt ki okozta, a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése alapján kármegosztás alkalmazható. A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Kártérítésre tehát csak akkor kerülhet sor, ha megállapítható, hogy a kötelezett olyan jogellenes magatartást követett el, amellyel okozati összefüggésben a jogosultat kár érte.
A Pp. 163. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el. A 164. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valósnak fogadja el. A (2) bekezdés értelmében a bíróság az általa szükségesnek talált bizonyítást hivatalból is elrendelheti. Kártérítés esetében a bizonyítás terhe megoszlik a felek között, a károsultnak kell bizonyítania jogellenességet, a kárt és az okozati összefüggést, a károkozónak pedig, hogy jogellenes károkozása nem volt vétkes. Ha a károsult bizonyítja, hogy az ő terhére a károkozó részéről jogellenes károkozás következett be, a károkozónak kell magát a felelősség alól kimentenie. Az elsőfokú bíróság ezt a bizonyítást nem folytatta le. Jelenleg nem tekinthető bizonyítottnak még az sem, hogy az alperest tényleg érte-e a kereset összegével azonos összegű kár, továbbá hogy azt ki okozta. Mivel azonban az alperes a fellebbezési eljárásban valószínűsítette, hogy rendelkezik az előbbiekben leírtak bizonyításához szükséges bizonyítékokkal, az ügy megnyugtató elbírálása érdekében felajánlott bizonyítás lefolytatásától nem lehet eltekinteni. Ennek eredményeként kell eldönteni, hogy a felperes jogellenes károkozása folytán keletkezett-e az alperesnek a felperes jogos díjkövetelésébe beszámítható kárigénye. Ha igen, ezt a kárt be kell számítani a jelen fellebbezési eljárás tárgyát képező 140 000 Ft összegű felperesi követelésbe.
Mivel a felperes a keresetét 140 000 Ft erejéig elutasító ítélettel szemben jogorvoslati kérelmet nem terjesztett elő, a megismételt eljárásban csak az alperest 140 000 Ft megfizetésére kötelező elsőfokú rendelkezés megalapozottsága vizsgálható. Az előbbiek tisztázásához előreláthatóan a bizonyítási eljárás nagyterjedelmű kiegészítése szükséges, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az alperes által fellebbezett részében a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Gf. IV. 30 657/1989. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás