BK BH 1990/126
BK BH 1990/126
1990.04.01.
Külföldi elkövető esetében a külföldi megélhetési költségek figyelembevételével kell meghatározni a pénzbüntetés egynapi tételének összegét [Btk. 51. § (1) bek., 83. §].
A kerületi bíróság a külföldi állampolgárságú I. rendű terheltet a devizagazdálkodás jelentős értékre elkövetett megsértése bűntettének kísérlete miatt 90 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 200 forintban állapította meg.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A belföldön lakó II. és III. r. terhelt összesen 400 USA dollárt és 13 000 DEM-át adtak át devizahatósági engedély nélkül rokonuknak, az USA-ban élő I. r. terheltnek azért, hogy ő ebből a pénzből a II. r. terhelt részére külföldön egy gépkocsira fizessen be, az esetleg megmaradó összeget pedig a megbízók BC-számlájára küldje vissza. Az I. r. terhelt a 388 116 forint értékű külföldi fizetőeszközt megkísérelte tiltott módon kivinni Magyarországról, de tettenérték.
A másodfokú bíróság a kerületi bíróság ítéletének az I. r. terhelttel szemben büntetést kiszabó részét súlyosította: a napi tételek számát 120 napban, az egynapi tétel összegét pedig 300 forintban állapította meg.
Az I. r. terhelt terhére az eljárt bíróságok ítéletének a büntetést kiszabó része ellen emelt törvényességi óvás nem alapos.
A törvényességi óvás alapjául szolgáló érvek a következők.
Az I. r. terheltnek egy családi ház és egy személygépkocsi vagyona van. A feleségével együtt 2700 USA dollárt keres, amit havi 1513 USA dollár tartozás terhel. Az egy főre jutó jövedelme tehát 643, 50 USA dollár, amely az elkövetés időpontjában irányadó hivatalos árfolyamot figyelembe véve 33 629 forintnak felel meg. Ez a magyarországi viszonyokat alapul véve „igen magas” jövedelem, s ehhez nem igazodik az eljárt bíróságok által meghatározott egynapi tétel összege.
Ezen túl ez a büntetés sérti „a büntetések belső arányának követelményét” is, mivel a jogerős ítéleti rendelkezés értelmében a kisebb jövedelmű magyar állampolgár II. r. terhelttel szemben kiszabott 160 napi tétel pénzbüntetés egynapi tételének összege 100 forint.
A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvással nem értett egyet, az annak alapját képező érvek nem alaposak.
A pénzbüntetés kiszabása során is követni kell a büntetéskiszabás általános elveit (Btk. 83. §), tehát a pénzbüntetést is úgy kell kiszabni (a büntetés céljának szem előtt tartásával), hogy igazodjék az elkövető és a cselekmény társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez.
Ezt az alapvető elvet szem előtt tartva a pénzbüntetés napi tételeinek számát elsősorban a bűncselekmény súlyához (az ezt meghatározó tényezőkhöz), az egynapi tétel összegét pedig az elkövető jövedelmi és személyi viszonyaihoz mérten kell meghatározni.
A másodfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetés megfelel ezeknek az elveknek és követelményeknek.
A kereset, jövedelem ugyanis a tényleges megélhetési költségekkel egybevetve lehet csak alapja a napi tétel összege meghatározásának. Ennek a külföldi elkövetők esetében különös jelentősége van, minthogy a megélhetés tényleges költségei országonként változók. A törvényességi óvás ezt hagyta figyelmen kívül érvelése során, amikor kizárólag a hivatalos árfolyamot figyelembe véve névlegesen kiszámítható forintösszeget jelölte meg irányadó tényezőnek. Köztudott, hogy az USA-ban az ilyen átszámítás eredményeként nyert magas forint-összegű keresetekhez a magyarországinál jóval magasabb megélhetési költségek társulnak (ezt jól tükrözi az adott ügyben feltárt egyik adat is: az egyetemi tanulmányok egyévi költsége 10 000 USA dollár, mely a hivatalos árfolyamon számolva több mint 500 000 forint, ami sokszorosa az ilyen magyarországi kiadásnak).
A másodfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetés egynapi tételének összege, a kifejtett szempontot is értékelve, nem tekinthető olyan enyhének, amely a törvény elvi sérelmét jelentené. Ez az összeg (300 forint) nem tekinthető aránytalanul csekélynek a II. r. terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetéssel egybevetve sem.
A másodfokú bíróság helyesen értékelte, hogy a közvetítő szerepet játszó I. r. terhelt cselekményének súlya csekélyebb, mint a II. r. terhelté. Ezt tükrözi a napi tételek száma, amely az I. r. terhelt esetében 120, a II. r. terhelt esetében pedig 60 nap. Az I. r. terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetés végső összege (36 000 forint), mégis több mint kétszerese a II. r. terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetés mennyiségének (16 000 forint), éppen azért, mert a másodfokú bíróság az egynapi tétel összegének meghatározása során helyesen ismerte fel a kereseti és vagyoni különbségeket.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel a törvényességi óvást elutasította.
(B. törv. III. 114/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás