BK BH 1990/130
BK BH 1990/130
1990.04.01.
A sikkasztással vádoltnak bebizonyítottság hiánya okából történt felmentés esetén a magánfélnek a bűncselekmény elkövetésére alapított polgári jogi igényét el kell utasítani. Az igény érdemi elutasítása esetén a magánfelet a le nem rótt illeték megfizetésére kell kötelezni. Nincs jogszabályi alap arra, hogy ilyen esetben a kötelezés méltányosságból mellőzésre kerüljön [Btk. 317. §; Be. 55. §, 215. §; 1990. évi XCIII. tv. 62. §].
Az elsőfokú bíróság az I. r. és a II. r. vádlottakat az ellenük sikkasztás bűntette [Btk. 317. § (1) bek. (4) bek., a) pont] miatt emelt vád alól felmentette.
A magánfél 160 000 forintban megjelölt polgári jogi igényét elutasította, őt az ezzel kapcsolatos illeték fizetése alól méltányosságból mentesítette.
Az ítélet ellen az ügyész a vádlottak bűnösségének megállapítása érdekében jelentett be fellebbezést.
A magánfél polgári jogi igényének elutasítását sérelmezve, annak megítélése végett élt perorvoslattal.
A megyei főügyészség átiratában visszavonta a vádlottak terhére bejelentett ügyészi fellebbezést. Ugyanakkor az ítélet polgári jogi igényt elutasító részének a helybenhagyását indítványozta.
A magánfél a fenti főügyészségi állásfoglalás ellenére – kioktatás után is – fenntartotta perorvoslatát.
A fentebb írtakból kitűnően az ítélet csupán a polgári jogi igényt érdemben elbíráló részében volt felülbírálandó, egyéb vonatkozásokban az ugyanis jogerőssé vált.
A megyei bíróság a fentebb említett körben megvizsgálta a városi bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást.
A vádlottak és a magánfél testvérek. Az elsőfokú bíróság a váddal szemben nem látta megállapíthatónak, hogy a vádlottak az édesanyjuk hagyatékából a magánfélnek járó 160 000 forintot jogtalanul eltulajdonították volna. Ezért a Be. 214. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján felmentette őket, és a magánfél kárigényét elutasította.
A megyei bíróság a magánfél fellebbezését nem találta alaposnak. A polgári jogi igény arra volt alapítva, hogy a vádlottak a magánfél sérelmére (szándékos) bűncselekményt követtek el.
Felmentésükre tekintettel nyilvánvaló, hogy az erre alapított igény nem ítélhető meg.
Nincs lehetőség az igénynek a törvény egyéb útjára utasítására sem.
Tévedett viszont az elsőfokú bíróság, amikor az illeték viselése alól a magánfelet a 1986. évi I. törvény 48. §-ának (3) bekezdése alapján „méltányosságból” mentesítette.
A kötelezés ugyanis ezen ügyben méltányosságból nem mellőzhető, illetve az összege sem mérsékelhető: az említett törvény 48. §-ának (3) bekezdése ugyanis csak akkor teszi ezt lehetővé, ha az összegszerűség s nem pedig – mint az adott ügyben – maga a jogalap, vagyis a szándékos bűncselekmény megállapítása függ bírói mérlegeléstől.
Mindezekre tekintettel a megyei bíróság a városi bíróság ítéletének a polgári jogi igény elutasító részét részben megváltoztatta és a magánfelet a le nem rótt illeték megfizetésére kötelezte. Megjegyzik, hogy az illetékkel kapcsolatos téves rendelkezést hivatalból is helyesbíteni kell, így a súlyosítási tilalom (Be. 241. §) nem szenvedett sérelmet ezzel a változtatással.
[Fejér Megyei Bíróság Bf. 573/1989. sz.]
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás