BK BH 1990/132
BK BH 1990/132
1990.04.01.
Részleges megalapozatlanság esetén a másodfokú bíróság a tényállást az iratok tartalma vagy a felvett bizonyítás alapján kiegészíti, és az ügyet felülbírálja. Ha a hiányosság másodfokon kiküszöbölhető, az ítélet hatályon kívül helyezése törvénysértő [Be. 240. §, 258. §, 262. §; BK 84. sz.].
A katonai bíróság a zászlósi, illetve tiszthelyettesi rendfokozatban szolgálatot teljesítő rendőr terhelteket hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége és társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt szabadságvesztésre és mellékbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás szerint a rendőr terheltek járőrszolgálatot láttak el a fővárosban, és éjfél tájban utasításra csendháborítás miatt intézkedtek a sértettel szemben, őt a lakásában szóló hangos zene miatt figyelmeztették. A másodrendű terhelt ennek során azt közölte rendőr társával, hogy őt a sértett megütötte. Ezek után nagy számú rendőr, illetve önkéntes rendőr érkezett a helyszínre, akiket a másodrendű terhelt arról tájékoztatott, hogy bántalmazták őt. Mindezeket követően az I. r., a II. r., III. r. és IV. r. terheltek, valamint rajtuk kívül legalább 10 rendőr behatolt a sértett lakásába, és az ott szórakozók közül K. L. sértettet erőszakkal kivezették. Eközben az I. r. és a IV. r. terhelt gumibottal bántalmazta őt. A III. r. terhelt K. L. sértett feleségét ütlegelte, az arcába könnygázt fújt. Az I. r. terhelt ugyancsak ütlegelte K. L-nét, de bántalmazta az egyik vendéget, P. É-t és P. N. polgári személyt is. A terheltek közös erővel K. L. sértettet a függőfolyosóra húzták, közben gumibottal testszerte ütlegelték, majd a karját összebilincselték. Ezután a hanyattfekvő helyzetben levő sértettet lábainál fogva lehúzták az utcára, közben tovább bántalmazták őt. A III. r. terhelt több esetben a fejébe is belerúgott. Ezek után betették a rendőrségi járőrkocsiba, amelyből azonban a sértett kiugrott, és igyekezett elfutni, de egy ismeretlen személy utolérte és leütötte. Végül is előállították a kerületi kapitányságra.
K. L. sértett 8 napon túl, felesége, valamint P. É. és P. N. sértettek 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek.
A Legfelsőbb Bíróság a katonai ügyész, illetve a terheltek és védőik által bejelentett fellebbezések alapján felülvizsgálta az ítéletet, azt megalapozatlanság miatt hatályon kívül helyezte, és az eljárás nyomozati szaktól történő megismétlését rendelte el. Ennek körében azt fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróság az összes fellelhető bizonyítékot nem szerezte be. Ezen túlmenően az igazságügyi orvosszakértő tárgyalási nyilatkozatát, továbbá azt a körülményt, hogy K. L.-né sértett bántalmazását ki látta, iratellenesen idézte. A IV. r. terhelt cselekményét illetően pedig téves ténybeli következtetéssel jutott arra az álláspontra, hogy részt vett a bűncselekményekben.
A Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzése ellen emelt törvényességi óvás szerint azok a hiányosságok, amelyek az elsőfokú ítéletben jelentkeztek, a másodfokú eljárásban kiküszöbölhetők. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az eljárás szabályait megsértette, amikor az ítéletet hatályon kívül helyezte. Az óvás a Legfelsőbb Bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és az ügy másodfokú eljárásra történő visszaküldését indítványozta.
Az Elnökségi Tanács a törvényességi óvást az alábbiak szerint alaposnak találta.
A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság ítélete egy körülmény tekintetében részben megalapozatlan, további két tényezőt illetően pedig iratellenes az alábbiak miatt.
Az elsőfokú ítélet tényként tartalmazza, hogy K. J. rendőr őrmester IV. r. terhelt K. L. sértettet a lakásán más rendőrökkel együtt gumibottal bántalmazta, majd a II. r. terhelttel együtt a sértett karjánál fogva kihúzta a lakásból, a függőfolyosón megbilincselték, és tovább ütlegelték. Az ítélet szerint a IV. r. terhelt e tevékenysége is hozzájárult K. L. sértett súlyos sérüléseihez. Az iratokból kitűnik, hogy a IV. r. terhelt e cselekményére vonatkozóan K. L-né a személyfelismerés során, majd a nyomozati eljárásban történt szembesítéskor tett közvetlen bizonyítékként értékelhető vallomásában akként nyilatkozott, hogy látta, amint ez a terhelt a férjét bántalmazza.
Az elsőfokú bíróság tárgyalásán készült jegyzőkönyv K. L-né vallomását rögzítő részében azonban nem tartalmazza kifejezetten, hogy látta volna, amint a IV. r. terhelt a férjét ütlegeli. A jegyzőkönyv további részéből kitűnik azonban, hogy a vallomás a tárgyaláson is elhangozhatott, mert a jegyzőkönyvnek a IV. r. terhelt észrevételét rögzítő részéből ez következik. Az elsőfokú bíróság ugyanis K. L-nét a terhelttel szembesítette, ennek során a IV. r. terhelt azt mondta K. L-né szemébe, hogy nem bántalmazta a férjét. Ez a nyilatkozata nyilvánvalóan a tanú ezzel ellentétes tartalmú vallomása miatt hangzott el. Az eljárás egyéb adatai is arra utalnak, hogy a IV. r. terhelt is elismerte ugyanis, hogy elsők között ment be a lakásba, W. M-né pedig azt vallotta, hogy amikor a IV. r. terhelt is a lakásban volt, „suhogtak a gumibotok”.
Összevetve ezeket a bizonyítékokat az Elnökségi Tanács azt állapította meg, hogy valóban nem egyértelműen megnyugtató annak tényként rögzítése, hogy a IV. r. terhelt a lakásban K. L-t bántalmazta. Az ítélet e tekintetben – tehát részben – megalapozatlan.
Az elsőfokú ítélet további hiányossága, hogy a katonai bíróság – miként erre a hatályon kívül helyező végzés is helytállóan rámutatott – iratellenesen utalt az indokolásban arra, hogy K. L-né bántalmazását P. É., P. M., E. M-né és Sz. M-né egybehangzó vallomása bizonyítja. A vonatkozó jegyzőkönyvekből megállapítható, hogy az említett tanúk ilyen értelmű vallomást nem tettek, tehát az erre történt utalás pontatlan.
Tévesen idézte továbbá az elsőfokú ítélet indokolása az orvosszakértőnek az elsőfokú bíróság tárgyalásán elhangzott véleményét is. A szakértő ugyanis azt adta elő, hogy a sértett hátán létrejött sérülések lépcsőn történt lehúzásból keletkezése orvosszakértői szempontból határozottan nem bizonyítható. Az indokolás ezzel ellentétes része tehát iratellenes.
A Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint megalapozatlanság esetén a másodfokú bíróság a tényállást kiegészíti, illetőleg helyesbíti, ha az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás útján megállapítható, és az így megállapított tényállás alapján bírálja felül az elsőfokú ítéletet. A Be. 240. §-a pedig akként rendelkezik, hogy az elsőfokú ítélet részleges megalapozatlansága a másodfokon felvett bizonyítással megszüntethető.
Erre figyelemmel az adott esetben K. J. r. őrm. IV. r. terhelt cselekménye tekintetében jelentkező részleges megalapozatlanság K. L-né tanúkénti kihallgatásával, az eljárás korábbi szakaszában tett vallomásának szükség szerinti elébe tárásával, tehát részbizonyítással kiküszöbölhető lett volna.
K. L-né sértett a III. r. terhelt részéről történt bántalmazásának bizonyítékai, illetőleg az orvosszakértő véleményére utalás pontatlanságai az elsőfokú ítélet téves indokolásának mellőzésével a másodfokú eljárásban szintén helyrehozhatók lettek volna.
Ezekre figyelemmel az Elnökségi Tanács megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzése az eljárás fentebb írt szabályainak megsértése miatt törvénysértő. Azt ezért hatályon kívül helyezte, és a törvényességi óvásnak helyt adva az ügyet másodfokú eljárásra a Legfelsőbb Bírósághoz visszaküldte azzal, hogy a megalapozatlanságot és iratellenességet a másodfokú eljárásban kell kiküszöbölni.
(Eln. Tan. Kat. Törv. 304/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás