BK BH 1990/134
BK BH 1990/134
1990.04.01.
A különleges eljárásra nem vonatkoznak a vétségi eljárás szabályai, az ilyen eljárásban a tárgyaláson jelen nem volt ügyész részére az indokolást is tartalmazó határozatot kell kézbesíteni, az esetleges fellebbezés bejelentése végett [Be. 356. § (1) és (2) bek., 377. §, 229. §].
A városi bíróság a Be. 377. §-ának (2) bekezdése alapján lefolytatott tárgyaláson végzésével az elítélttel szemben a városi bíróság ítéletével kiszabott 5 hónapi – végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett – fogházbüntetés végrehajtásának elrendelése iránt benyújtott ügyészi indítványt elutasította.
A tárgyaláson jelen lévő elítélt a kihirdetett végzést tudomásul vette. Erre figyelemmel a városi bíróság a végzést a Be. 229. §-a alapján kézbesítette a tárgyaláson jelen nem lévő ügyésznek. A rendelkező rész a terhelt személyi adatait és az ügyészi indítvány elutasításának tényét tartalmazta.
Az indítvány elutasítását és a Be. XVIII. Fejezetében szabályozott különleges eljárásban a Be. 229. §-ának alkalmazását sérelmező ügyészi fellebbezés alapján eljárt megyei bíróság az „ítéletével” megváltoztatta az elsőfokú végzést, elrendelte az 5 hónapi fogházbüntetés végrehajtását.
Az ügyészi fellebbezést az eljárási szabálysértést támadó részében a megyei bíróság nem találta alaposnak. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Be. XVIII. Fejezetében szabályozott különleges eljárások során is mód van a Be. 229. §-án alapuló határozatközlésre, figyelemmel a Be. 356. §-a (1) bekezdésében foglaltakra, amely szerint „e törvény rendelkezéseit a különleges eljárásokban az e fejezetbe foglalt eltérésekkel kell alkalmazni”. Mivel a hivatkozott fejezetben nincs olyan eljárási szabály, amely a határozatnak e formájában történő közlését megtiltaná, ezért helyesen járt el a városi bíróság, amikor az érdemi döntését a tárgyaláson jelen nem levő ügyésszel a rendelkező rész kézbesítése útján közölte.
Az első- és másodfokú határozatok ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A büntetőeljárás során a bíróság a terheltek büntetőjogi felelőssége kérdésében kétféle formában dönt: vagy a bűntetti vagy a vétségi eljárás szabályai szerint. A Be. VI. Fejezetében foglalt büntetőeljárás általános szabályai mind a két eljárási formában irányadók. A Be. 89. §-a, illetve a 90. §-a rögzíti, hogy mikor kell a bűntetti és mikor a vétségi eljárás szabályai szerint eljárni. Az általános szabályokhoz képest a Be. XVIII. Fejezetében szabályozott különleges eljárások járulékos jellegűek, mivel a büntetőjogi felelősség jogerős eldöntése után nem minden esetben és nem is szükségszerűen kerülnek alkalmazásra. A Be. a különleges eljárásokról szóló XVIII. Fejezete I. Címében a 356. §-a (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a törvény rendelkezéseit a különleges eljárásokban e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ezt követően a (2) bekezdés felsorolja azokat a speciális szabályokat, amelyeket – eltérő rendelkezés hiányában – a különleges eljárások során alkalmazni kell. Ez a felsorolás nem tartalmazza a határozat közlésének a Be. 229. §-ában foglalt módját, ennek ellenére a különleges eljárásban a Be. 229. §-ának alkalmazása kizárt.
A Be. IX. Fejezetének II. Címe a Be. 224–230. §-okban taglalja a vétségi eljárás speciális szabályait. A Be. 224. §-a kiemeli, hogy a vétségi eljárásban a bűntetti eljárás rendelkezéseit kell a következő eltérésekkel alkalmazni, és ezek között az eltérések között foglal helyet a határozat közlése az ügyésszel, a Be. 229. §-a. Eszerint a kihirdetés után közölt ügydöntő határozat ellen – ha a vádlott és a védő nem jelent be fellebbezést – a bíróság azt a tárgyaláson jelen nem levő ügyésszel a rendelkező rész kézbesítése útján közli. Az említett rendelkezés az általánoshoz képest már egy különös rendelkezésnek tekintendő, amely kizárólag a vétségi eljárásban alkalmazható.
A különleges eljárások azonban – éppen a járulékos jellegükből adódóan – nem oszthatók fel bűntetti, illetve vétségi eljárásra, ezért téves mind az első- mind a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy ha az alapeljárás tárgya vétség, akkor a különleges eljárásban a vétségi eljárásra vonatkozó szabályok az irányadók, vagyis ebből következőleg az ügydöntő határozat közlésére vonatkozó Be. 229. §-a is alkalmazható.
A különleges eljárásokra a büntető eljárás általános szabályai a már hivatkozott Be. 356. §-a (2) bekezdésében felsorolt szabályok kivételével alkalmazandók. Így a különleges eljárásban hozott, és az ügyész részére kézbesített határozatának meg kell felelnie a Be. 116. §-ában megfogalmazott tartalmi követelményeknek. Eszerint a határozat bevezető és rendelkező részből, indokolásból és keltezésből áll. Ez a szabály pedig általános jellegű, tehát a különleges eljárásban született határozatok szerkesztésére is irányadó.
Mindezekre tekintettel eljárási szabályt sértett a városi bíróság, amikor a Be. 377. §-ának (2) bekezdése alapján folytatott különleges eljárásban a tárgyaláson jelen nem levő ügyész részére nem a Be. 116. §-ának (1) bekezdése szerint szerkesztett határozatot kézbesítette, hanem az indokolás nélküli rendelkező részt továbbította. Törvénysértő a megyei bíróságnak az eljárási szabálysértést kifogásoló ügyészi fellebbezést elutasító döntése, és a másodfokú határozatnak az ezzel kapcsolatos jogi okfejtése is. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság helyt adva az alapos törvényességi óvásnak, a törvénysértést megállapította, és az indokolás téves okfejtését mellőzte.
Észlelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy tévedett a másodfokú bíróság, amikor határozatát ítéletként jelölte meg. Minthogy döntését tanácsülésen hozta, és az elsőfokú bíróság végzését érdemben megváltoztatta, határozatát végzésnek kellett volna megjelölnie.
(B. törv. I. 900/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás