PK BH 1990/138
PK BH 1990/138
1990.04.01.
Jótálláson, illetve szavatosságon alapuló igények bíróság előtti érvényesítésének határideje gépkocsi adásvétele esetén [Ptk. 308. § (1)–(2) bek., 326. § (2) bek., 327. §, I. PED–GED].
A felperes 1983. december 8-án vásárolta meg az alperestől a Dácia 1310 típusú személygépkocsit. A felperes a gépkocsi hibái közül még a jótállási időn belül 1984. szeptember 14-én és 1984. október 16-án jelezte a gépkocsi beázását, valamint a fenéklemez rozsdásodását. Az alperes teljesítési segédje a bejelentett hibákra tekintettel KERMI vizsgálatot kért, amelynek során 4%-os vételár-visszafizetést tartott indokoltnak. Az alperes a vizsgálat eredményeként az 1985. április 29-én kelt levélben 4%-os értékcsökkenés megfizetését vállalta, a felperes egyéb igényeit elutasította.
A felperes 1986. március 24-én benyújtott keresetlevelében jótállási, illetve szavatossági igényt érvényesített, és a gépkocsi kijavítását kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperes az igény érvényesítésével elkésett, másodlagos védekezésként vitatta, hogy a felperes által jelzett hibák fennállottak. Az alperes teljesítési segédje a perbe beavatkozott, és a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest az alperes és a beavatkozó részére – egyenként – 300 Ft perköltség megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperesnek a Ptk. 308. §-ának (1) bekezdésében engedett, a teljesítéstől számított hat hónapos határidő állt rendelkezésre az igény érvényesítésére. A felperes nem vitatta, hogy az alperes 1985. április 29-én az igényét elutasította. A felperes azonban ezt követően csak 1986. március 24-én indította meg a pert. Ebből a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes az igény érvényesítésével elkésett, ezért a keresete alaptalan.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy a felperes személygépkocsijának karosszériáját az e célra történő átadástól számított 60 napon belül gyári új karosszéria cseréjével javítsa ki, és a kijavított gépkocsit adja ki a felperesnek attól feltételezetten, hogy a felperes a gépkocsi átvételével egyidejűleg megfizet az alperesnek 14 460 Ft-ot. Kötelezte az alperest 8010 Ft megfizetésére a főtengelycsere költségeként, valamint 10 766 Ft első- és másodfokú eljárási költség megfizetésére. Rendelkezett a le nem rótt illeték megfizetéséről is.
A másodfokú bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperes a hibák közül a beázást és a fenéklemez rozsdásodását a jótállási időn belül jelezte, ezekre a hibákra tehát az alperes a 4/1969. (III. 30.) BkM–KGM–KipM–KkM–NIM együttes rendelet értelmében kötelező jótállási felelősséggel tartozik, így ezekre nézve a felperes követelése alapos.
Rámutatott a másodfokú bíróság; nem állapítható meg, hogy az ún. kocsiszekrény csavarodást és a féltengely hibáját a felperes egy éven belül, illetve 10 000 km-es futásteljesítmény megtétele előtt jelezte, ezért ezekkel kapcsolatos igényére a kellékszavatosság szabályai alkalmazandók.
Ebben a körben a másodfokú bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felperes a jogérvényesítési határidőt betartotta-e. Álláspontja szerint e kérdés elbírálásánál nem a Ptk. 308. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabály, hanem a 308. §-ának (2) bekezdése az irányadó. Ha ugyanis a hibák a jótállási idő lejárta után voltak észlelhetők, akkor a felperes nem volt abban a helyzetben, hogy ezeket az átvételtől számított hat hónapon belül jelezze. Viszont ha a hiba később jelentkezik, akkor az igényérvényesítési határidő – tartós fogyasztási cikk esetén – az átvételtől számított három év, ezt pedig a felperes nem késte le.
A másodfokú bíróság a továbbiakban azzal foglalkozott, hogy a hibák kijavításaként a felperes milyen igényt érvényesíthet. A beszerzett szakértői vélemények alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kocsiszekrény hibái, a beázás és a karosszéria erős korrodáltsága ma már csak a kocsiszekrény cseréjével javíthatók ki. Ezért a másodfokú bíróság kötelezte az alperest a kocsiszekrény kicserélésére, azzal azonban, hogy a rendeltetésellenes használatból előállt károk megtérítéseként a felperes köteles 14 460 Ft megfizetésére.
A másodfokú bíróság megállapítása szerint a féltengelyhiba is nagymértékben valószínű, így a féltengelycsere költségeként 8010 Ft megfizetésére kötelezte az alperest. A kocsiszekrény csavarodását a felperes nem bizonyította, ezért az erre irányuló kereseti kérelmet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést a másodfokú bíróság helyesnek fogadta el.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság ugyanis tévesen értelmezte és alkalmazta a hibás teljesítésből eredő jogok érvényesítésének határidejéről szóló jogszabályi rendelkezéseket.
A Ptk. 308. §-ának (1) bekezdésében írt határidők jellegüket tekintve elévülési határidők, és nem téveszthetők össze, egyben nem is helyettesíthetők a (2) bekezdésben írt jogvesztő határidőkkel.
Az elévülési határidők tekintetében figyelembe jönnek az elévülés nyugvására és megszakadására vonatkozó általános szabályok. A Legfelsőbb Bíróság I. Polgári és Gazdasági Elvi Döntése is hangsúlyozza; az elévülési határidőket a teljesítéstől kell számítani, de alkalmazandók az elévülés nyugvására és megszakadására vonatkozó általános szabályok is [Ptk. 326. § (2) bekezdés, 327. §].
A felperes által megjelölt hibák a hat hónapos elévülési határidő alatt nem voltak felismerhetők. A felperes azonban egyes hibákat még a jótállási idő alatt felismert, és ez alatt bejelentést is tett, más hibák tekintetében pedig a jótállási határidőt követően történt a felismerés és a bejelentés. A hibák bejelentését követően a felek között tárgyalások folytak, KERMI vizsgálati eredmény beszerzése volt folyamatban, tehát a felperes okkal bízhatott abban, hogy igényét az alperes per megindítása nélkül is rendezi. Az iratokból megállapítható azonban, hogy az alperes az 1985. április 29-én kelt levéllel a felperes részére 4%-os értékcsökkenés megfizetését vállalta, az ezt meghaladó igényeket pedig elutasította. A beavatkozó 1985. május 27-én ugyancsak 4%-os értékcsökkenés kifizetését ajánlotta fel a felperesnek. Ettől kezdődően a felperes előtt már nyilvánvaló lehetett, hogy az alperes az általa támasztott követelést nem rendezi, legfeljebb 4%-os értékcsökkenés megfizetését vállalja. Ebben az időpontban tehát megszűnt az a menthető ok, amely a felperest az igény érvényesítésében akadályozta. A felperes tehát az időponttól számított három hónapon belül [Ptk. 326. § (2) bekezdés] érvényesíthette volna szavatossági igényét. Figyelemmel arra, hogy a felperes csak 1986. március 24-én terjesztett elő kereseti kérelmet, az igényérvényesítéssel elkésett.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor úgy látta, hogy a felperes a szavatossági igényt kellő időben érvényesítette. A Ptk. 308. §-ának (2) bekezdésében írt határidő ugyanis a forgalmi élet biztonsága érdekében megszabott végső jogvesztő határidő. Nem jelenti azt, hogy a jogosult a teljesítéstől számított három éven belül akkor is korlátok nélküli érvényesítheti jogait, ha a követelés időközben elévült.
De elkésett a felperes a jótállási időben bejelentett hibákkal kapcsolatos igény érvényesítésével is. A jótállásra alapított igény közlése esetében sem késlekedhet ugyanis a jogosult indokolatlanul hosszú ideig az igény bírósági úton történő érvényesítésével. Figyelemmel arra, hogy a jótállás alapján tartalmilag szavatossági jogokat lehet érvényesíteni kedvezőbb feltételek között, a szavatossági jogok érvényesítésére engedett határidők a jótállás esetében is alkalmazandók a következők szerint.
Ha a jótálláson alapuló igény jogosultja nyilatkozatát a jótállási határidőben megtette, jogait a jótállás egész időtartama alatt korlátozás nélkül érvényesítheti. A jótállás időtartama alatt ugyanis okkal feltételezheti, hogy a jótállás kötelezettje az általa vállalt kötelezettségnek önként eleget tesz. A jótállási határidő lejárta után azonban már ilyen feltételezéssel nem élhet, tehát a jótállási határidő leteltétől számított három hónapon belül a követelést érvényesítenie kell, ellenkező esetben az igény érvényesítésével elkésett.
Mindezekből pedig az következik, hogy a felperes mind a szavatossági igényként, mind a jótállási igényként támasztott követelés érvényesítésével elkésett.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig helybenhagyta.
(P. törv. III. 20 277/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás