PK BH 1990/140
PK BH 1990/140
1990.04.01.
Fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának kártérítési felelősségét nem érinti az a körülmény, hogy a kárért a biztosító a felelősségbiztosítás szabályai szerint helytállni tartozik [Ptk. 345. § (1) bek.].
A felperes ingatlana oldalhatáránál a vízelvezető árok fölé betonáteresszel ellátott földfeltöltéses átjárót épített, ennek két oldalán betontámfallal.
Az I. r. alperes az üzemeltetésében lévő 2,5 tonnás tehergépkocsival szállítást végzett, amelynek során ráhajtott a frissen betonozott betonátereszre, amely megrongálódott.
A felperes módosított keresetében a helyreállítás költségeként 5000 Ft megfizetésére kérte kötelezni az I. r. alperest. Keresetét utóbb kiterjesztette a II. r. alperes biztosítóra is.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes elismerte, hogy a tehergépkocsival a betonátereszre hajtott, és az megrongálódott, azzal védekezett azonban, hogy a felelősségbiztosítás keretében a kárt a II. r. alperes köteles megtéríteni.
A II. r. alperes előadta, hogy a felelősségbiztosítás nem terjed ki az okozott kárra, ezért helytállási kötelezettség nincs.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 4550 Ft kártérítést, ennek 1987. július 1. napjától járó törvényes mértékű kamatát. Kötelezte a II. r. alperest perköltség fizetésére is. Az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasította, és részére a felperest kötelezte perköltség fizetésére.
A bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperes által létesített betonáteresz és átjáró közútnak nem minősül. Karbantartása a felperes feladata. Kifejtette, hogy a 42/1970. (X. 27.) Korm. rendelet 2. §-ának (1) bekezdése alapján a felelősségbiztosítás körében a II. r. alperes köteles megtéríteni az okozott kárt. Álláspontja szerint az I. r. alperessel szemben a perindítás szükségtelen volt, ezért a vele szemben támasztott keresetet elutasította.
Az ítéletnek az I. r. alperessel szembeni, keresetet elutasító rendelkezése fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. A II. r. alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a II. r. alperesre vonatkozó, fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és a keresetét a II. r. alperessel szemben is elutasította. Az ítélet indokolásában rámutatott arra, hogy a felperes által épített, a közúthoz csatlakozó átereszre az 1962. évi 21. tvr. 3. §-ára figyelemmel a tvr. rendelkezéseit, így a közút rongálóját terhelő, a 2. § (2) bekezdésében foglalt kárfelelősségi szabályt kell alkalmazni. Tekintettel arra, hogy a 42/1970. (X. 27.) Korm. rendelet 2. §-a (4) bekezdésének c) pontja a közút burkolatában keletkezett károkat kiveszi a felelősségbiztosítás köréből, a II. r. alperes felelőssége az úthoz tartozó műtárgy (áteresz) burkolatában keletkezett kárért sem állapítható meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletének az I. r. alperesre vonatkozó – fellebbezése hiányában jogerőre emelkedett – rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése szerint, aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.
A peradatok szerint a felperes kára nem vitásan azáltal keletkezett, hogy az I. r. alperes tehergépkocsijával az árkot áthidaló átjáróra hajtott. A ráhajtás következtében a még meg nem szilárdult betonozás megrongálódott. Az sem volt vitás, hogy a tehergépkocsi üzembentartója az I. r. alperes volt.
Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor az I. r. alperessel szemben indított keresetet azért utasította el, mert a kár rendezése – a felelősségbiztosítás szabálya szerint – a II. r. alperesre tartozik. A felperes kára, amely az átjáró helyreállításának költségeiből áll, az I. r. alperes tehergépkocsijának fokozott veszéllyel járó tevékenységével okozati összefüggésben keletkezett. Az I. r. alperes tehát a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján kártérítésre köteles függetlenül attól, hogy a felelősségbiztosítás szabályai szerint azért a biztosító helytállni tartozik-e.
Az I. r. alperes a felelősség alól csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ilyen okot az I. r. alperes nem bizonyított, ilyenre nem is hivatkozott.
A rendelkezésre álló adatokból olyan következtetésre sem lehet jutni, hogy a károsult felperes felróható magatartásával összefüggésben keletkezett volna a kár, így a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdése sem kerülhet alkalmazásra.
Mindezekből az következik, hogy a felperes kárért az I. r. alperes tartozik felelősséggel. A felperes igénye szempontjából közömbös, hogy az alperes e felelősségét át tudja-e hárítani a felelősségbiztosítás vagy más biztosítás alapján a biztosítóra vagy sem.
Figyelemmel arra is, hogy a törvényességi óvással nem érintett, a II. r. alperessel szembeni keresetet elutasító jogerős ítéleti rendelkezés szerint a felelősségbiztosítás alapján való áthárításra nincs lehetőség, tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I. r. alperessel szemben támasztott keresetet elutasította.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének az I. r. alperessel szembeni keresetet elutasító és az ehhez kapcsolódó perköltségre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 4550 Ft-ot és annak 1987. július 1. napjától járó törvényes mértékű kamatát – az utóbbit a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján.
(P. törv. III. 20 593/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás