PK BH 1990/142
PK BH 1990/142
1990.04.01.
I. Ha a felperes több kereseti kérelmet terjeszt elő, ezek együttes tárgyalása esetén a pertárgy értékek egybefoglalása nem eredményezi a per megyei bírósági hatáskörbe kerülését; ez a szabály akkor is irányadó, ha valamelyik kereseti kérelem eldöntésére a helyi bíróságnak kizárólagos illetékessége áll fenn [Pp. 23. § (1) bek. a) pont].
II. A perbe felperesként a perindítás után – a jogutódlás esetét kivéve – újabb személy nem léphet be. Ilyenkor csak önálló kereset indítására és a szükséges feltételek fennforgása esetén a perek egyesítésére van lehetőség [Pp. 149. § (2) bek.].
A peres felek 1982. április 22-én az alperes egyik élelmiszer és háztartási üzletének szerződéses üzemeltetésére kötöttek megállapodást. A szerződéses üzemeltetés eredetileg 1982. május 1. napjától 1987. április 30. napjáig állott volna fenn, a felek azonban a szerződést 1987. február 1. napjával közös megegyezéssel megszüntették.
Az üzemeltetési szerződésben a II. r. felperes házastársa a tulajdonában levő garázsra 100 000 Ft erejéig jelzálogjogot biztosított az alperesnek.
A szerződés megszüntetésekor végzett elszámolás eredményeként a felperesek terhén 581 672 Ft tartozást mutattak ki, amelyet okiratba foglaltak. Ezt az okiratot az alperes közjegyzői záradékkal láttatta el, végrehajtást indított az I–V. r. felperesek ellen.
A felperesek 520 000 Ft erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérték az alperessel szemben.
Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban kereseti kérelmüket a következők szerint pontosították; az alperes által ellenük végrehajtási eljárás során érvényesített követelésből 385 000 Ft-ot elismernek. Az ezt meghaladó tartozást nem ismerik el, és állítják, hogy az alperesnek 462 000 Ft tartozása áll fenn velük szemben. Ha ebbe beszámítják az általuk elismert 385 000 Ft-ot, az alperes köteles 77 000 Ft megfizetésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A későbbiekben a felperesek bírói kioktatás után újabb keresetlevelet nyújtottak be, amelyben az ellenük folyó végrehajtás korlátozását, illetve megszüntetését kérték. A bíróság ez újabb keresetlevelet nem önálló kereseti kérelemként lajstromoztatta, hanem a már megindult ügyben újabb beadványként, és azt keresetkiterjesztésnek minősítette.
Az elsőfokú bíróság a keresetkiterjesztést követően meghozott végzésében hatáskörének hiányát állapította meg, és elrendelte az iratok áttételét a megyei bírósághoz. A végzés indokolásában a bíróság kifejtette, hogy a kiterjesztett, illetve felemelt kereseti kérelem folytán a pertárgy értéke az 1 000 000 Ft-ot meghaladja, ezért a per a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a megyei bíróság hatáskörébe tartozik.
A végzés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 23. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke 1 000 000 Ft-ot meghalad.
A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a felperesek tartalmilag két önálló keresetet terjesztettek a bíróság elé. Egyikben kártérítési igényt érvényesítettek, a másikban pedig a végrehajtás megszüntetését, illetve korlátozását kérték. A bíróság tehát akkor járt volna el helyesen, ha a felperesek újabb kérelmét nem keresetkiterjesztésnek minősíti, hanem önálló új kereseti kérelemnek, majd ha szükségesnek látja, elrendeli az ügyek együttes tárgyalását [Pp. 149. §-ának (2) bekezdése]. Ez esetben azonban a perek tárgya értékének egybefoglalására ugyan lehetőség van, de az nem befolyásolja a hatáskört.
Azért is téves az elsőfokú bíróság döntése, mert a felperesek utóbb előterjesztett kereseti kérelme a Vht. 44. §-ának (1) bekezdésén alapuló végrehajtás megszüntetési, illetve korlátozási per, amelynek során az adósok (a felperesek) az alperesi követeléssel szemben beszámítási követelést kívántak érvényesíteni. A Vht. 44. §-ának (2) bekezdése értelmében az említett okból megindított végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti perben kizárólag az adós lakhelye szerinti bíróság jár el. A felperesek – az adósok – lakóhelye Sz. városban van, ezért a végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti perre kizárólag a Sz-i Városi Bíróság az illetékes. Ennek pedig az a következménye, hogy a perek tárgya értékének összeszámítása a hatáskört nem befolyásolja. A felperesek által érvényesített követelések közül ugyanis a végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti per nem az értékhatárra tekintettel tartozik a városi bíróság hatáskörébe, hanem az értékre tekintet nélküli kizárólagos illetékesség alapján. Ebben az esetben pedig az értékek egybefoglalásának csak a perérték egyéb kihatásai (eljárási illeték, perköltség stb.) szempontjából van jelentősége, az ilyen követelések összeszámítása a hatáskört nem érinti, az egyes követelések egybefoglalás útján sem vihetők a megyei bíróság elé.
Mindebből pedig az következik, hogy az adott esetben a Pp. 23. §-a (1) bekezdésesnek a) pontja alkalmazására nem kerülhetett, tehát tévedett az elsőfokú bíróság, amikor hatáskörének hiányát állapította meg, és az iratok áttételét rendelte el. Saját álláspontjához képest is téves egyébként az elsőfokú bíróság döntése, mert még a pertárgy értékének egybefoglalása esetén nem állapítható meg, hogy az az 1 000 000 Ft-os értékhatárt meghaladja. A felperesek eredetileg érvényesített 520 000 Ft-os követeléséből ugyanis az általuk tett részletezés szerint egy rész a végrehajtás megszüntetésére, illetve korlátozására vonatkozik. A felperesek valóságos követelése a végrehajtás megszüntetésén kívül mindössze 77 000 Ft, így még az értékek egybefoglalása esetén sem éri el a pertárgy értéke az 1 000 000 Ft-ot.
Tévedett továbbá az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a II. r. felperes kérelmére engedélyezte T. T. V. r. felperesként perbelépését. A polgári eljárásjog általános szabályai szerint – a Pp. 61. §-ával szabályozott esetet kivéve – nincs lehetőség arra, hogy a perindítás után a perbe felperesként újabb személy lépjen be. Ezért a városi bíróságnak a II. r. felperes kérelmét el kellett volna utasítania, és a nevezettet tájékoztatnia kellett volna arról, hogy az V. r. felperesként megjelölt önálló keresettel kérheti az ellene folyamatban levő végrehajtás megszüntetését. A bíróság nem lett volna elzárva attól, hogy az így megindított önálló pert együttes tárgyalás és határozathozatal végett a már megindított perhez egyesítse [Pp. 149. §-ának (2) bekezdése].
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzése téves és törvénysértő, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős bírósági végzést a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(P. törv. III. 21 052/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás