PK BH 1990/143
PK BH 1990/143
1990.04.01.
A fellebbezés alaki és tartalmi követelményei [Pp. 235. § (2) bek., 237. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletét 1988. szeptember 5-én rendelte el a felek jogi képviselője részére kézbesíteni. A felperesek jogi képviselője az ítéletet 1988. szeptember 17-én vette át. Az alperes képviselője részére szóló kézbesítést igazoló tértivevény nem érkezett vissza, ezért a bíróság ajánlott küldeményként feladott végzéssel felhívta az alperes jogi képviselőjét annak bejelentésére, hogy az ítéletet mikor vette át. A képviselő bejelentette, hogy ítéletet nem kapta kézhez, ezért a bíróság elrendelte annak ajánlottan, tértivevénnyel történő ismételt kézbesítését 1988. szeptember 19-én. E kézbesítés megtörténtét igazoló tértivevény sem érkezett vissza. Az alperes azonban személyesen 1988. szeptember 23-án fellebbezést nyújtott be, amelyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és a költségek megfizetésére való kötelezését. A fellebbezés indokolásának előterjesztésére 15 nap határidő engedélyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság 1988. november 4. napján hozott 72. sorszámú végzésében felhívta az alperest, hogy a fellebbezését – annak indokaival – 8 nap alatt terjessze elő, három példányban a jogkövetkezmények terhével. A bíróság úgy rendelkezett, hogy ezt a végzést az alperes jogi képviselője részére ajánlottan és tértivevénnyel kézbesítsék, a tértivevény azonban ismételten nem érkezett vissza.
Tekintettel arra, hogy az alperes a felhívásnak nem tett eleget, a bíróság az 1988. december 8-án meghozott végzésével az alperesnek az ítélet elleni fellebbezését hivatalból elutasította. A bíróság a végzés indokolásában a Pp. 237. §-ában foglaltakra utalt és arra, hogy az alperes az engedett határidő alatt az említett felhívásban foglaltaknak nem tett eleget. A végzést ismét ajánlott küldeményként tértivevénnyel rendelte el kézbesíteni. Az ajánlott küldemény feladása megtörtént, a tértivevény nem érkezett vissza.
Az alperes – új jogi képviselője útján – 1989. február 3-án fellebbezést és igazolási kérelmet nyújtott be, egyben csatolta új jogi képviselője meghatalmazását. Az alperes előadta, hogy előző jogi képviselőjének adott megbízása az elsőfokú ítélet meghozatala után megszűnt, ezért jelentette be fellebbezését személyesen, és kért megfelelő határidőt a fellebbezés indokainak előterjesztésére. Miután jogi képviselőjének az iratok áttanulmányozására hosszabb időre volt szüksége, s az alperessel való konzultálás külföldi tartózkodása miatt nehézségbe ütközött, az indokolás elkészítése hosszabb időt vett igénybe. E körülményekre tekintettel igazolási kérelemmel élt, figyelemmel arra is, hogy a fellebbezést elutasító végzést a részére nem kézbesítették. Egyben a fellebbezést elutasító végzés ellen fellebbezést is bejelentett, s annak hatályon kívül helyezését kérte. Ugyanakkor csatolta az ítélet elleni fellebbezés indokolását is.
A felperesek észrevételükben az elsőfokú végzés helybenhagyását kérték.
A fellebbezés az alábbiak szerint részben alapos.
A Pp. 71. §-a szerint a meghatalmazásnak visszavonás, felmondás vagy a fél halála folytán való megszűnése a bírósággal szemben a bíróságnak való bejelentéstől, az ellenféllel szemben pedig a vele való közléstől hatályos.
Az iratokból megállapítható, hogy az alperes a korábbi jogi képviselőjének adott meghatalmazás visszavonásáról a bíróságnak bejelentést nem tett, ezt csak a fellebbezését elutasító végzés elleni fellebbezésében jelentette be, így ez ideig a bíróság helyesen kézbesítette az iratokat a korábbi jogi képviselő részére. Így az alperes arra eredményesen nem hivatkozhat, hogy a hiánypótlásra felhívó, illetve az ítélet elleni fellebbezést elutasító végzést nem kapta meg.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a fellebbezést azért utasította el, mert az alperes a hiányokat, nevezetesen a fellebbezés indokolását a megfelelő határidőben nem nyújtotta be, illetve a fellebbezést kellő példányszámban nem csatolta.
A Pp. 235. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés nem felel meg a törvény rendelkezéseinek, vagy más okból kiegészítésre vagy kijavításra szorul, a Pp. 95. §-ban az elnök hatáskörébe utalt intézkedéseket az elsőfokon eljárt tanács elnöke teszi meg.
E rendelkezéseknek megfelelő alkalmazásával hívta fel az alperest a bíróság a fellebbezés további példányainak csatolására és a fellebbezés indokainak benyújtására. Az iratokból megállapítható, hogy az alperes a hiányokat nem pótolta, mégis tévedett az elsőfokú bíróság, mikor e mulasztás miatt a fellebbezést elutasította. A bíróság döntésénél figyelmen kívül hagyta, hogy az adott esetben a hiánypótlásra nem a beadvány tartalmi hiányossága miatt került sor. Az alperes fellebbezése ugyanis tartalmazta mindazt, aminek alapján a fellebbezés érdemben elbírálható, önmagában az indokolás hiánya nem vezethet a fellebbezés elutasítására. Ugyanígy nem vezethet a fellebbezés elutasítására a néhány sorból álló fellebbezés megfelelő számú példányainak hiánya, mert ez rövid leírással vagy fénymásolással bármikor pótolható. Mindezekre tekintettel nem róható az alperes terhére olyan mulasztás, amely a legsúlyosabb jogkövetkezmény alkalmazását, a fellebbezés érdemi elbírálásának mellőzését, illetve annak elutasítását eredményezhette volna.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 258. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Észlelte ugyanis a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes fellebbezési illetéket nem rótt le, az elsőfokú bíróság e hiány pótlására az alperest nem hívta fel. Az új eljárás során tehát az elsőfokú bíróságnak megfelelő határidő tűzésével fel kell hívnia az alperest a fellebbezési illeték lerovására, s e felhívás eredményéhez képest kell döntenie a fellebbezés elutasítása, vagy az iratok felterjesztése tárgyában.
(Pf. III. 20 392/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás