GK BH 1990/145
GK BH 1990/145
1990.04.01.
Az ár feltűnő aránytalanságának vizsgálata során az önmagában nem, csak egy más dologgal együtt használható – lényegében tartozéknak minősülő – termék árát nem lehet önállóan „aránytalanul magasnak” minősíteni. Ilyen esetekben a teljes szolgáltatás „ára” lehet a vizsgálat alapja [Ptk. 201. § (2) bek., PK 267. sz.].
A felperes és a III. r. alperes által 1987. április 1-jén kötött szerződésben a felperes vállalta 4×24 db K2 jelű faistálló keretváz szerkezet és 4×2×24 db oldalhajó gyártását és szállítását a III. r. alperes részére. A szerkezeteket az I. r. alperes tervezte és a II. r. alperes közvetítette a III. r. alperes részére. A felperes a korábban gyártott faszerkezetek figyelembevételével a K2 faváz szerkezet darabonkénti árát 15 600 Ft-ban, az oldalhajók darabonkénti árát 1900 Ft-ban jelölte meg.
A felperes keresetében előadta, hogy csak a gyártás közben észlelte az I. r. alperes által adott kiviteli tervek pontatlanságát, és csak a pontosított tervek ismeretében állapíthatta meg, hogy az oldalhajók ára nem a gyártandó szerkezetre vonatkozik. A felperes az oldalhajók árát 1900 Ft-ban tüntette fel a számlán. A keresetében arra hivatkozva, hogy az oldalhajók ára darabonként ténylegesen 3500 Ft, árkülönbözet címén 307 200 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. A felperes módosított keresetében feltűnő aránytalanságra és tévedésre hivatkozva megtámadta a II. r. alperessel kötött szerződést az ár tekintetében, és az oldalhajók árának 3958 Ft-os darabonkénti ármegjelölésével 395 136 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy a felperesnek átadott tervdokumentációban az oldalhajók árát már eleve 3500 Ft-ban tüntette fel, a felperes ennek ellenére 1900 Ft-os árral kötött szerződést a III. r. alperessel.
A II. r. alperes arra hivatkozva kérte a vele szemben előterjesztett kereset elutasítását, hogy nincs jogviszonyban a felperessel. Védekezésül előadta azt is, hogy a felperes követelésének alapját képező árképzés nem az utólagos tervezői méretváltoztatás következménye.
A III. r. alperes védekezésében arra hivatkozott, hogy a kölcsönösen ismert tervdokumentáció alapján kötött érvényes szerződésben állapodtak meg a darabonkénti 1900 Ft-os árban, és a felperes ezen az áron is számlázta az oldalhajókat.
Az elsőfokú bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy a felperes keresete a feltűnő értékaránytalanság vonatkozásában részben alapos. A felek a szerződésben a forgalmi árhoz képest feltűnően alacsony összegben, 1900 Ft-ban határozták meg az oldalhajók árát, figyelemmel arra, hogy azok – a szakértői vélemény szerint – 3950 Ft-os áron is értékesíthetők lettek volna. Ezért az elsőfokú bíróság az oldalhajók árára vonatkozóan a szerződési kikötés érvénytelenségét feltűnő értékkülönbözet címén megállapította, a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánította, és az aránytalanság kiküszöbölésére a felperest megillető vételárat oldalhajónként 3000 Ft-ban határozta meg. Álláspontja szerint ilyen ármegállapítás mellett az értékkülönbség már nem feltűnően nagy, figyelemmel arra is, hogy az I. r. alperes a tervdokumentációban árként 3500 Ft-ot jelölt meg. Az elsőfokú bíróság a felperest megillető vételár-különbözetet 211 200 Ft-ban állapította meg. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította arra hivatkozva, hogy a felperes az I. r. alperes által készített tervdokumentáció ismeretében kötötte a szerződést a III. r. alperessel. Megállapította, hogy a felperes és a III. r. alperes által kötött szállítási szerződésnek az I. és a II. r. alperes nem volt alanya, ezért az I. és II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította.
A III. r. alperes beszámítási kifogásával kapcsolatban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes 24 db K2 vázszerkezetet 47 nap, 48 db oldalhajót 64 nap, továbbá 42 db K2 vázkeretet 66 nap és 144 db oldalhajót 84 nap késedelemmel szállított, és ezért a III. r. alperes összesen 150 405 Ft késedelmi kötbér beszámítására jogosult a felperes követelésével szemben.
Az elsőfokú bíróság a felperes javára megítélt 211 200 Ft vételár-különbözetbe az alperest megillető 150 405 Ft késedelmi kötbért beszámította, és kötelezte a III. r. alperest 60 795 Ft-nak és kamatainak, valamint a perköltségnek a megfizetésére a felperes javára.
Az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében a felperes az elsőfokú ítélet megváltoztatásával kérte az alpereseket további 334 341 Ft-nak és kamatainak, valamint a perköltségnek a megfizetésére kötelezni. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a szakértő által megállapított árak helyett kisebb összegben határozta meg a III. r. alperes által fizetendő árat, és a méltányos haszon felszámíthatóságára hivatkozással az oldalhajók árát darabonként 3958 Ft-ban kérte meghatározni, kérte továbbá a III. r. alperes által beszámítási kifogásként érvényesített kötbér mérséklését.
A III. r. alperes fellebbezése a felperes keresetének teljes elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem mérlegelte a szerződés összes körülményét, és csupán az oldalhajók szerződés- és a szakértői vélemény szerinti árait hasonlította össze. Az álláspontja szerint a szerződéskötés összes körülményének vizsgálata esetén nem lehet feltűnő értékkülönbséget megállapítani. A beszámítási kifogását 239 971 Ft összegben kérte figyelembe venni arra hivatkozva, hogy a keretváz és az oldalhajó oszthatatlan szolgáltatás.
A felperes fellebbezése nem alapos, a III. r. alperes fellebbezése megalapozott.
A Legfelsőbb Bíróság az igazságügyi szakértőnek a fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozata alapján a tényállást az alábbiakkal egészítette ki. A felperes és a III. r. alperes által kötött szerződés tehénistállók főhajóinak és oldalhajóinak a gyártására és szállítására vonatkozott. A III. r. alperes által szállított főhajók önállóan az oldalhajók nélkül is használhatók, az oldalhajók viszont önállóan nem használhatók, csupán a főhajóval együtt.
A felperes feltűnő aránytalanságra – a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésére – alapított keresetét a Legfelsőbb Bíróság nem találta megalapozottnak, mert az oldalhajók ára feltűnő aránytalanságának megállapítására csak abban az esetben kerülhetne sor, ha az oldalhajókat önállóan is lehetne használni. A szerződésnek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbségére alapított megtámadása esetén a Legfelsőbb Bíróság PK 267. sz. állásfoglalása alapján összességében kell vizsgálni a szerződéskötés körülményeit, a szerződés egész tartalmát, a forgalmi és értékviszonyokat, a szerződés sajátosságait, tehát annak megállapításához, hogy az értékkülönbség feltűnően nagy-e, minden körülményt figyelembe kell venni.
Figyelemmel arra, hogy az oldalhajókat nem lehet önmagukban használni, nincs lehetőség arra, hogy az oldalhajók árát a feltűnően nagy értékkülönbség szempontjából különállóan – kiszakítva az egész szerződésből – vizsgálja a bíróság. Az oldalhajókat csak a főhajókkal együttesen lehet használni, és ennek következtében a teljes árhoz való viszonyítottság alapján a főhajók és az oldalhajók együttes árát összevetve már nincs feltűnő aránytalanság.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Figyelemmel arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság a keresetet elutasította, nem maradt beszámításra alkalmas követelés (Ptk. 296. §), ezért nem vizsgálta érdemben a III. r. alperes beszámítási kifogását.
(Legf. Bír. Gf. IV. 30 133/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás