GK BH 1990/146
GK BH 1990/146
1990.04.01.
A közúti fuvarozásra irányuló szerződés alanyaira – a speciális fuvarjogi szabályokon túlmenően – a Ptk. általános szabályai is irányadók. Ha tehát megállapítható, hogy a tengelynyomás korlátozásra vonatkozó jogszabály megsértésében mindkét fél közrehatott, az ebből eredő bírságot a közös károkozás szabályai szerint tartoznak viselni [Ptk. 277. § (2) bek., 344. § (1)–(2) bek.; 2/1981. (I. 31.) MT r. 4. §, 28. § (2) bek.; 16/1973. (VI. 27.) MT r. 1. § (1) bek.; 10/1977. (XII. 21.) KpM r. 2. § (2) bek.].
A felek között létrejött gépjármű rendelkezésre bocsátási szerződés alapján a felperes 1988. február 4-én az YF-90-07 frsz.-ú LIAZ tehergépkocsival 5/1-es almabefőttet fuvarozott az alperesi konzervgyárból Tyra. Az áru 11 db raklapon volt elhelyezve. A közúti útügyi hatóság tengelynyomást ellenőrzött, és tengelytúlterhelést állapított meg, ezért az illetékes megyei tanács vb közlekedési osztálya az 1988. március 7-én kelt határozatával 16 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes keresetében a fenti összeg és kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni, mert álláspontja szerint a túlsúly annak a következménye volt, hogy az alperes K. J-né nevű dolgozója a raklap súlyát 680 kg-ban jelölte meg a gépkocsivezető pedig – a tényleges 857 kg-os átlagsúllyal szemben – ezt vette alapul a rakodásnál.
Az alperes a kereset elutasítását kérte azt állítva, hogy a tengelytúlterhelést a rakomány helytelen elhelyezése okozta, a rakodást pedig a felperes gépkocsivezetője irányította.
Az elsőfokú bíróság a tanúbizonyítást követően meghozott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 6400 Ft-ot és ennek évi 20%-os kamatát, valamint 384 Ft perköltséget, ezt meghaladóan azonban a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a perbeli gépkocsi teherbírása 7715 kg volt, a 11 raklapon szállított almabefőtt súlya pedig 9240 kg, a gépkocsi tehát a megengedett raksúlyon felül 1,5 tonnával túl volt terhelve, ez okozta a tengelytúlnyomást.
A felek között a 2/1981. (I. 31.) MT rendelet 28. §-ának (2) bekezdése szerinti gépjármű rendelkezésre bocsátási szerződés jött létre, az üzembentartó felperes pedig ennek alapján meghatározott számú, teherbírású, típusú és jellegű gépjárművet bocsátott a megrendelő rendelkezésére. Az árutovábbítási feladatokat az alperes megrendelő határozta meg, és közölte a gépjármű vezetőjével. A felperes az almabefőtt szállítására megfelelő tehergépkocsit állított ki, a rakodásnál azonban – mindkét vállalat alkalmazottjának mulasztása miatt – a megengedettnél nagyobb terhet jelentő árumennyiséget raktak a gépjárműre, és ezzel megsértették a túlsúlyos járművek közlekedésének korlátozásáról szóló 16/1973. (VI. 27.) MT rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében, valamint a hivatkozott rendelet végrehajtására kiadott 10/1977. (XII. 21.) KpM rendelet 2. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat. A bíróság ezért a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelés alapján a felperesre nézve terhesebb 60–40%-os kármegosztást alkalmazott.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását kérte azzal érvelve, hogy a gépjárművezető a rakodást csak annyiban irányította, hogy a rakfelületen hová kerüljön elhelyezésre a raklapon levő áru. Állította, hogy a gépjárművezetőnek ellenőrzési és mérlegelési kötelezettsége nem volt. Az irányítási jogosultságot a gépjárművezetővel szemben – az adott esetben nem megfelelően – a fuvaroztató alperes gyakorolta, a bírság ennek következménye volt.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a kellően feltárt tényállásból helyes következtetéssel és jogi minősítéssel hozta meg a felperes keresetét részben elutasító ítéleti döntését. A felperes a fellebbezésében sem jelölt meg olyan újabb tényt vagy körülményt, amely az elsőfokú bíróságnak a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelését aggályossá tenné, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján – a fellebbezés folytán szükségessé vált alábbi kiegészítéssel – helybenhagyta.
A felek közötti jogvita elbírálásánál a 2/1981. (I. 31.) MT rendeletben foglaltak az irányadók, ennek 4. §-a viszont utal a Ptk. fuvarozásra vonatkozó rendelkezéseire is. A feleket azonban a szerződés teljesítésénél a speciális fuvarjogi szabályok megtartásán kívül a Ptk. általános szabályainak, nevezetesen a Ptk. 277. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak a megtartása is terheli. Ennek értelmében a felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek. A kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a jogosultnak pedig ugyanilyen módon elő kell segítenie a teljesítést. Az adott esetben e rendelkezést mindkét fél megsértette, a bíróság ezt mérlegelve hozta meg ítéleti döntését. A szerződés alapján az alperes irányítási jogosultsága mindössze a fuvarfeladatra és az útvonalra vonatkozott, ez azonban nem menti fel a gépkocsivezetőt a közúti közlekedésre és az úthasználatra vonatkozó szabályok betartása alól. A tengelynyomás korlátozására vonatkozó szabályok megsértése mindkét félnek felróható volt, ezért az ebből fakadó bírságnak mint kárnak tekintetében a közös károkozás szabályai – Ptk. 344. §-ának (1)–(2) bekezdése – az irányadók.
(Szabolcs–Szatmár Megyei Bíróság G. 30 009/1989., Legf. Bír. Gf. III. 30 460/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás