GK BH 1990/148
GK BH 1990/148
1990.04.01.
I. A jogosult késedelme csak akkor zárja ki a kötelezett késedelmét, ha azzal egybeesik [Ptk. 303. § (3) bek.].
II. A beruházási vállalat, amely saját nevében kötötte az építési szerződést, nem mentesül a peres illeték megfizetése alól azon okból, hogy illetékmentességben részesülő szervezet megbízásából jár el [1986. évi I. tv1. 40. § (3) bek.].
A felperes a keresetében előadta, hogy 38 824 000 Ft vállalkozói díj és 1988. június 30-i határidő kikötésével szerződést kötött az alperessel kereskedelmi szolgáltató épület megvalósítására. Az alperes késedelmesen teljesített, ezért kötbér megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a késedelmét a felperes okozta.
Az elsőfokú bíróság szakértő kirendelését követően hozott ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes késett a munkaterület átadásával. A külső közműveket a víz, a csatorna és az elektromos vezetékeket a munka megfelelő szakaszában nem biztosította az alperes részére. Akadályként jelentkezett a pénzeszközök hiánya is. Mindezek miatt – tekintettel arra, hogy a jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja – a felperes keresetét el kellett utasítani.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, és az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy az alperes 39 756 000 Ft ellenében vállalta a létesítmény megtervezését és kivitelezését 1988. június 30-i befejezési határidőre. Kikötötte az alperes a szerződésben azt is, hogy 7 951 200 Ft előre esedékes. A szerződés aláírása előtt 186 400 Ft hiánnyal ezt az összeget megkapta, és a felperes a hiányt rövid idő alatt pótolta. A közműveket illetően nem vitatta, hogy a szerződésben rögzített határidőkhöz képest mulasztás terheli, az alperes azonban a kivitelezéssel még közel sem járt ahhoz, amikor azok már a rendelkezésére álltak. Vitatta, hogy területátadási és víz-vizsgálati késedelme állott volna fenn. Álláspontja szerint a szakértő tévedett a körülmények megítélésében.
Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a felperes 87 napot késett a munkaterület átadásával, 1987. június 22. és július 1., valamint 1989. április 21. és május 2. napja között pedig fizetési késedelem következett be. A közműbekötéssel kapcsolatban 1988. június 16-án közölt akadályt.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság lényeges tények feltárása nélkül hozta meg határozatát. Az elsőfokú bíróság ugyanis nem tisztázta a kötbér alapját, azt, hogy a létesítmény átadása mikor történt meg és ehhez képest a késedelem időtartamát. Az elsőfokú eljárás során nem tisztázódott, hogy a felperes keresete milyen összegű kötbér megfizetésére irányul. Mindezeken túlmenően az elsőfokú bíróság tévedett a jogi megítélés kérdésében is, ugyanis a Ptk. 303. §-ának (3) bekezdése szerint az a szabály, hogy a kötelezett egyidejű késedelmét a jogosult késedelme kizárja, csupán akkor alkalmazható, ha a jogosult késedelme a kötelezett késedelmének idejére esett. Ezzel szemben a perbeli esetben a munkaterület késedelmes átadása a csatornák és vízbekötések késedelme olyan körülmények, amelyek alkalmasak lehetnek az alperes vétlenségének megállapítására, illetve a kötbér mérséklésére, azt azonban nem lehet megállapítani, hogy a kötelezett nem volt késedelemben. Végül az alperes által hivatkozott pénzhiány nem alkalmas az alperes késedelmének kimentésére.
Tekintettel arra, hogy a tényállás tisztázása nagyterjedelmű bizonyítás lefolytatását teszi szükségessé, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és elrendelte a per újabb tárgyalását, valamint újabb határozat hozatalát. A per újabb tárgyalása során meg kell állapítani a kötbér alapját, az alperes késedelmének mértékét, továbbá azt, hogy e késedelem mennyiben esik az alperes terhére. E körülmények tisztázását követően kell az alperes által esetleg fizetendő kötbért annak a figyelembevételével megállapítani, hogy a felperes előadása szerint az átadás-átvételt megelőzött egy eredménytelenül eltelt póthatáridő is, amelyet az alperes az addig felmerült akadályok ismeretében vállalt.
Tévedett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor az elsőfokú eljárási illeték kiszabását mellőzte az 1986. évi I. törvény 5. §-a (1) bekezdés b) pontjára, illetve a 40. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással. A felperes ugyanis a szerződést a saját nevében kötötte és a felperes a hivatkozott törvény értelmében nem illetékmentes. Az illetékmentességet nem alapozza meg az a körülmény, hogy a felperest a beruházás lebonyolításával olyan szervezet bízta meg, amely illetékmentességet élvez. A felperes maga a jogosult, tehát a jogszabály alkalmazása szempontjából nem tekinthető olyan szervezetnek, amely a „jogosult érdekében” járt el. Mellékes tehát, hogy a felperes megbízója illetékmentességben részesülne. Mindezek miatt az elsőfokú bíróságnak az eljárást befejező határozatában a pervesztesség arányában ki kell szabnia az elsőfokú eljárási illetéket.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárási illeték összegét a Pp. 252. §-ának (4) bekezdése alapján megállapította, amelynek viseléséről ugyancsak az eljárást befejező határozatban kell dönteni.
(Legf. Bír. Gf. V. 30 472/1989. sz.)
1
Az 1986: I. törvényt az 1990: XCIII. törvény hatályon kívül helyezte és a tárgykört újra szabályozta.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás