GK BH 1990/149
GK BH 1990/149
1990.04.01.
Ha a kötelezettet terhelő alkatrészellátási felelősség ellenére bizonyított, hogy a gépkocsit alkatrészhiány miatt nem lehet javítani, hanem azt cserélni kellett, az ezzel okozati összefüggésben keletkezett – a javítás költségével és az alkatrész értékével csökkentett –, a vevőszolgálati alapból meg nem térülő jogosulti kárt a kötelezett megtéríteni tartozik [Ptk 315. §, 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.; 4/1969. (III. 30.) BkM–KGM–Kip. M–KKM–NIM r1. 9. § (2) bek.; 35/1978. (VII. 6.) MT r. 3. § (2)–(4) bek., 6. § (5) bek.].
A felperestől 1987. október 12-én vásárolt P. Fiat 126 típusú személygépkocsit a tulajdonosa 1988. január 6-án garanciális javításra a beavatkozó szerviznél leadta. A beavatkozó részére az alperes a javításhoz szükséges kábelköteget 60 napon belül nem küldte meg, ezért a felperes a gépkocsit a kötelező jótállása alapján lecserélte.
A felperes a keresetében 6100 Ft és ennek évi 20%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperessel az alkatrészellátás érdekében – a többször módosított 4/1969. (III. 30.) BkM–KGM–Kip.M–KKM–NIM együttes rendelet 9. §-a (2) bekezdésében foglaltak szerint – együttműködési szerződést kötött, de az alperes – a szerződésben vállalt kötelezettsége ellenére – az alkatrészt nem biztosította, ezért 60 nap eltelte után a gépkocsit ki kellett cserélni. Kára abból keletkezett, hogy a visszavett gépkocsi újkori értéke és a visszavételkor az avulással csökkentett értéke közötti különbség 6100 Ft. Ezt az alperes a 35/1978. (VII. 6.) MT rendelet 3. §-ának (2)–(4) bekezdése, illetőleg 6. § (5) bekezdése, valamint a Ptk. 339. §-a alapján köteles megtéríteni. A hivatkozott rendelet szerint ugyanis az alperest az alkatrészellátásért feltétlen felelősség terheli.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy az 1988. I. félévre a megrendelését 1987. szeptember 11-én leadta. A lengyel fél hibájából azonban a szerződés csak 1988. január 21-én jött létre, és bár a szállítmányt háromszor sürgette, az első kábelköteg szállítmány csak 1988. áprilisában érkezett meg, amelyet a beavatkozónak azonnal átadott. Vitatta, hogy a felperest a csere folytán kár érte. Álláspontja szerint a felperes az autó vételárába az átalány- és a vevőszolgálati díjat a garanciális kiadások fedezése céljából beépíti. Ez az összeg magasabb a perbeli kárösszegnél, így a felperest kár nem érte. Vitatta azonban a 6100 Ft-ot is, szerinte avulás címén mindössze 1410 Ft volt levonható.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes az Országos Árhivatal közléséből megállapíthatóan vevőszolgálati költségfedezettel rendelkezett. A felperes annak összegét nem igazolta, így nem bizonyította, hogy kára keletkezett.
Ezen ítélet ellen a felperes fellebbezett, és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. A fellebbezésében lényegében megismételte az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját. Ezen túlmenően utalt arra is, hogy az árhivatal közlése téves, az arra alapozott ítélet így megalapozatlan.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az eddig megállapított tényállás az ügy megnyugtató eldöntéséhez nem elegendő.
A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló iratok és az alperes által a fellebbezési tárgyaláson csatolt együttműködési szerződés alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiakkal egészíti ki.
A felek között 1985. február 19-én létrejött együttműködési szerződésben az alperes vállalta a felperes által forgalomba hozott és az 1. sz. mellékletben felsorolt (közöttük a P. Fiat 126/650, 126/650 E) személygépkocsik garanciális és szavatossági javításához szükséges alkatrészek biztosítását. Vállalta továbbá, hogy amennyiben a garanciális és szavatossági alkatrészigényeket a saját hibájából, illetve mulasztásából nem tudja kielégíteni, és emiatt a felperesnek kára keletkezik (a gépkocsit le kell cserélni stb.), a kárt megfizeti. A szerződésben a felek abban is megállapodtak, hogy a visszavett gépkocsi eladási árát a felperes az Árhivatal mindenkori előírása szerint értékeli.
A felperes fellebbezése folytán a másodfokú eljárásban is vitás volt a felek között, hogy a felperesnek keletkezett-e kára, ha igen, ezt az alperes köteles-e megtéríteni.
A rendelkezésre álló iratok alapján a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperest mulasztás nem terheli, mert az 1988. I. félévi alkatrész megrendelését a külkereskedelmi vállaltnak kellő időben – még 1987. szeptemberében – megküldte, a szerződést azonban a külföldi fél csak 1988 januárjában igazolta vissza, és egyébként is késedelmesen teljesített. Az alperes azonban az együttműködési szerződésben vállalt kötelezettsége teljesítéséhez közreműködőt vett igénybe, így a Ptk. 315. §-a alapján a közreműködő magatartásáért is felelős. Ezért a perben nem elégséges azt bizonyítania, hogy a szerződéses kötelezettsége teljesítésének elmaradása neki nem róható fel, hanem azt is bizonyítani kell, hogy a szerződésszegésben a közreműködője is vétlen. A közreműködő vétlenségét az alperes bizonyítani nem tudta, ezért az együttműködési szerződés alapján köteles a gépkocsi cseréje miatt felmerült kárt megtéríteni.
A felek között a perben nem volt vitás, hogy alkatrészhiány miatt nem tudta a szerviz a személygépkocsit kijavítani, s az sem volt vitás, hogy a hibás gépkocsit a felperes kicserélte. Az alperes azonban a kár összegét vitatta.
A per adatai szerint a jótállásból eredő kötelezettségek teljesítésével felmerülő költségek fedezése a felperes által kezelt vevőszolgálati alapból történik. Amennyiben az alkatrész rendelkezésre áll, és a perbeli gépkocsit a beavatkozó megjavítja, a vevőszolgálati alap az alkatrész árával, illetve a javítás díjával csökken. A jelen esetben az alperesnek felróható okból a gépkocsi javítására nem volt lehetőség, ezért amennyiben a csere miatt felmerült kiadások, illetve a gépkocsi értékcsökkenése meghaladja az elmaradt javítás költségeit, a felperes erre az összegre kártérítésként a Ptk. 318. §-ának (1), valamint a 339. §-ának (1) bekezdése alapján igényt tarthat.
Az elsőfokú bíróság a kár összegét az eltérő jogi álláspontja folytán nem vizsgálta, ennek a releváns ténynek a megállapítása pedig további széles körű bizonyítást igényel, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban – szükség esetén szakértő bevonásával – vizsgálni kell, hogy a perbeli gépkocsi javítása alkatrészköltséggel együtt mennyibe került volna. Tisztázni kell azt is, hogy a felperes a perbeli gépkocsi eladási árát az együttműködési szerződés 7. pontjában írottak szerint értékelte-e, és az avulási értéket helyesen alapította-e meg.
A gépkocsi értékelése, az avulási érték megállapítása és a javítási költség ismeretében lehet megnyugtatóan a felperest ért kár összegét megállapítani.
(Legf. Bír. Gf. I. 30 889/1989. sz.)
1
Az Alkotmánybíróság a 14/1991. (IV. 30.) AB határozatával megsemmisítette.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás