GK BH 1990/150
GK BH 1990/150
1990.04.01.
Lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, ha a bíróság nem ad módot az alperesnek arra, hogy a felemelt keresettel kapcsolatban nyilatkozatot tegyen, illetve a szakértőhöz kérdést intézzen [Pp. 139. §, 146. § (4) bek., 182. § (2) bek.].
A felperes többször módosított keresetében, legutóbb 1 378 600 Ft és ennek 1985. augusztus 15-től számított évi 20%-os kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni, kártérítés címén.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság marasztaló ítélete ellen benyújtott fellebbezés folytán hozott közbenső ítéletével a megyei bíróság ítéletét a felperes kártérítési követelésének jogalapja tekintetében helybenhagyta, a kártérítés összegének megállapítása végett azonban az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy – többek között – tisztázza a fűtőolajkészlettel kapcsolatos adatokat is. Szükség esetén rendeljen ki könyv- és mezőgazdasági szakértőket, annak pontos megállapítása végett, hogy mennyi volt a felperesi beavatkozó tényleges kára.
A megyei bíróság az újabb eljárásban könyvszakértőt rendelt ki. A szakértő a fűtőolaj felhasználásából eredő többletköltséget 1 378 600 Ft-ban jelölte meg. A szakértő megjegyezte azt is, hogy a műszaki szakértő korábbi véleményében a fűtési időszakot tévesen határozta meg, az a szárítási napló szerint helyesen: 1985. augusztus 15-től 1985. november 4-ig tartott.
1989. március 14-én az alperes távollétében megtartott tárgyaláson a felperes keresetét felemelte, 1 040 315 Ft-ról 1 378 600 Ft-ra.
A megyei bíróság újabb ítéletével a felperes keresetének „részben hely adva” kötelezte az alperest, hogy haladéktalanul fizessen meg a felperesnek 1 378 600 Ft-ot, valamint ezen összegnek 1985. augusztus 15. napjától számított évi 20%-os kamatát és 113 584 Ft perköltséget. Kötelezte még a felperest, hogy fizessen be 32 400 Ft jogorvoslati illetéket és fizessen ki a szakértőnek 3078 Ft díjat. Az ezt meghaladó keresetet elutasította. Indokolásában rámutatott, hogy a kárösszeg megállapításánál a felek közös kérelmére kirendelt szakértői véleményében foglaltakat a felek nem vitatták. Ezért azt a bíróság mint aggálytalant elfogadta ítélkezése alapjául. A szakvéleményt figyelembe véve a Ptk. 299. §-ának (1) bekezdése és a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 18. §-a alapján a szakvéleményben írt összegre marasztalta az alperest. A perköltség megállapításánál a felek által előlegezett költségeket és a felperes 77%-os pernyertességét vette figyelembe.
Az ítélet ellen fellebbező alperes az ítélet újbóli hatályon kívül helyezését kérte, annak megalapozatlanságára hivatkozással. Sérelmezte, hogy a felperest megillető kár összegszerűsége továbbra sincs megfelelően tisztázva, különös tekintettel arra, hogy a nedvességtartalom alapján nem volt vizsgálva, mennyi az indokolt energiaráfordítás. Kifogásolta, hogy a szakértő által benyújtott szakvéleményre írásbeli észrevételét időben nem tehette meg, mivel a bíróság a még nyitva álló határidőn belül kitűzte a tárgyalást, és döntést is hozott. Ezért az elsőfokú eljárásban a szakértői véleményre előterjesztett észrevételeit fellebbezése indokaként kérte figyelembe venni.
A fellebbezés alapos.
A Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében ál, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A (2) bekezdés szerint a bíróság az általa szükségesnek talált bizonyítást hivatalból is elrendelheti.
A Legfelsőbb Bíróság a korábbi határozatában a Pp. 252. § (4) bekezdésében írtaknak megfelelően előírta az elsőfokú bíróságnak, hogy a többletköltséggel járó pontos összeget állapítsa meg. Ennek megfelelően az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor könyvszakértőt rendelt ki, lényeges eljárási szabályt sértett azonban azzal, hogy nem tette lehetővé a Pp. 182. §-ának (2) bekezdésében írt kérdésfeltevési jog gyakorolhatását az alperes részére. Szintén lényeges eljárási szabályt sértett azzal, hogy a Pp. 146. §-ának (4) bekezdésében írtak ellenére nem halasztotta el a tárgyalást a felperes keresetfelemelése miatt, és nem biztosította az alperes 139. § szerinti nyilatkozatának előterjesztését.
A fellebbezési tárgyaláson az alperes úgy nyilatkozott, hogy a felemelt keresetre érdemben nyilatkozni nem tud, továbbra is vitatta azonban a könyvszakértő által megállapított kár összegét. Tény továbbá, hogy mivel az alperesnek nem volt módja a felemelt keresetre nézve nyilatkozni, nem áll helyt az az indok, hogy „a szakvéleményt nem vitatta”.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltak alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban, különös tekintettel az alperes védekezésében felhozott érvekre, indokolt lehet mezőgazdasági, esetleg a korábbi műszaki szakértő újbóli kirendelése, akik segítségével pontosan tisztázhatóak azok a nyitva maradt kérdések, amelyekre az alperes a fellebbezésében is utalt, nem különben a könyvszakértői véleménnyel kapcsolatos kifogások. Ez utóbbi miatt szükség lehet a szakértők együttes meghallgatására s a könyvszakértő újbóli meghallgatására.
(Legf. Bír. Gf. IV. 30 690/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás