KK BH 1990/156
KK BH 1990/156
1990.04.01.
Annak eldöntésekor, hogy a bérlakás elhagyottnak tekinthető-e, s emiatt a lakásügyi hatóság azt igénybe veheti-e, vizsgálni kell, hogy a bérlőtársnak (házastársnak) is van-e a bérlakáson kívül más, állandó lakása [1/1971. (II. 8.) Korm. r. 94. § (2) bek. a) pont és (3) bek., 33. § (1) bek., 47. § (3) bek.].
A felperes és házastársa 1976-tól voltak a bérlői az Sz.-i kettő és félszobás összkomfortos 65 m2 alapterületű tanácsi bérlakásnak.
A felperes 1979. szeptemberétől az É. Sz. Közös Vállalat igazgatója. A vállalattal mint bérbeadóval 1980. november 5-én kötött lakásbérleti szerződés alapján a felperes bérlője lett a gy-i ugyancsak kettő és félszobás, az I. L. Szövetkezet által létesített lakóépületben levő lakásnak. A lakásbérleti szerződés 4. pontjában a felek abban állapodtak meg, hogy a bérleti jogviszony csak a felperes munkaviszonyának tartamáig áll fenn, és ennek megszűnésétől számított 30 napon belül a lakást elhelyezési jogosultság nélkül köteles elhagyni.
Ezt követően a felperes házastársával és fiával együtt a gy-i lakásban lakott, az sz-i lakásban 1984-ben bekövetkezett haláláig a felperes anyja, majd 1985-ben a házasságkötésig a leánya lakott.
A felperes házastársa 1983. óta rokkantnyugdíjas, évente több alkalommal is kórházi kezelés alatt állt.
1985-től kezdődően a felperes az sz-i lakás 2 szobáját albérletbe adta.
1988-ban az elsőfokú lakásügyi hatóság az IKV bejelentése alapján a felperessel szemben igénybevételi eljárást folytatott le. Ennek eredményeként 1988. július 29-én kelt határozatával a lakást igénybe vette, és a felperest kötelezte a lakás kiürítésére és átadására.
Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az államigazgatási eljárás során a felperes házastársát mint bérlőtársat a lakás elhagyásával kapcsolatban nem hallgatták meg, részére a határozatokat nem is kézbesítették.
A felperes a keresetében az alperes jogerős határozatának hatályon kívül helyezését és az államigazgatási hatóság új eljárásra kötelezését kérte. A keresetben és a per során mindvégig arra hivatkozott, hogy kizárólag munkavégzés céljából tartózkodik Gy.-ben a részére ideiglenes jelleggel biztosított szolgálati lakásban, ezért az sz-i lakás nem tekinthető elhagyottnak.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperes házastársával és fiúgyermekével 8 éve lakik Gy.-ben a számára biztosított szolgálati lakásban életvitelszerűen, ezért az igénybevételt elrendelő államigazgatási határozat nem volt jogszabálysértő.
A felperes fellebbezésében kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását a keresetében foglaltak szerint. Bejelentette továbbá, hogy a munkaviszonya felmondás folytán 1989. január 31-én megszűnik, ezért a gy-i lakást el kell hagynia, felesége és fia pedig már 1988. nyár óta Sz.-en lakik.
Az elsőfokú ítélet ellen a városi ügyészség is fellebbezett. Ebben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetnek helytadást arra tekintettel kérte, hogy az igénybevételről az államigazgatási határozatok és az elsőfokú ítélet is csak a felperes vonatkozásában döntött, holott az sz-i lakásnak a felperes házastársa is bérlője volt. Kétségbe vonta továbbá az igénybevétel jogszerűségét a kizárólag a munkaviszony fennállásáig biztosított lakásban való tartózkodás miatt.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását azzal indokolta, hogy a felperesnek az sz-i lakásból való távolléte végleges jellegűnek tekinthető, míg a munkaviszony időtartamára bérbeadott gy-i szolgálati lakás állandó lakásnak minősül. Rámutatott továbbá a másodfokú bíróság, hogy a per adatai alapján a felperes házastársa is Gy.-be költözött, tehát a lakás mindkettőjük részéről elhagyottnak tekintendő.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 94. §-a (2) bekezdésében a) pontja szerint, ha a bérlő a lakását 2 hónapot meghaladó időre elhagyta, tanácsi bérlakás esetén a lakásügyi hatóság azt igénybe veheti. Az R. 94. §-a (3) bekezdésének c) pontja értelmében a lakást nem lehet elhagyottnak tekinteni, ha a bérlő abból azért van távol, mert a lakóhelyén kívül dolgozik és ott nincs állandó lakása.
A gy-i lakás bérletéről szóló szerződés értelmében a felperes munkaviszonyának megszűnése után 30 napon belül minden elhelyezési igény nélkül köteles a lakás elhagyására.
Tévesen minősítette ezért a perben eljárt első- és másodfokú bíróság a kizárólag a munkavégzés idejére jutatott lakást a felperes állandó lakásának. Elmulasztotta továbbá az R 33. §-ának (1) bekezdésében foglaltak ellenére annak vizsgálatát, hogy a felperes által bérelt, az I. L. Szövetkezet által létesített épületben található lakás állami lakásnak s ennélfogva szolgálati lakásnak minősül-e.
Tévedtek továbbá az eljáró bíróságok, valamint az államigazgatási hatóságok, amikor a felperes házastársa lakásbérleti jogviszonyát figyelmen kívül hagyva folytatták le az igénybevételi eljárást.
Az R 47. §-ának (3) bekezdése szerint a bérlőtársak jogai és kötelezettségei egyenlőek, a lakással együttesen rendelkeznek. Ennek alapján a felperes házastársa mint bérlőtárs vonatkozásában ugyancsak vizsgálni kellett volna, hogy mettől-meddig volt távol az sz-i lakásból, továbbá hogy a lakásból való távollétét családi körülményei vagy egészségi állapota, illetve az R. 94. §-ának (3) bekezdésében meghatározott egyéb okok indokolták-e.
A felperes házastársát az államigazgatási eljárás és a bírósági felülvizsgálat során is önálló jogorvoslati jog illette volna meg. Ennek hiányában a lakás kiürítéséről történt rendelkezés vele szemben nem hajtható végre.
A kifejtettekre tekintettel a jogszabálysértő államigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésének és az államigazgatási hatóság új eljárásra kötelezésének lett volna helye.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet megváltoztatva az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, s az államigazgatási hatóságot új eljárásra kötelezte [Pp. 339. § (2) bek.]. Az új eljárás során az igénybevételi eljárást a felperes házastársával szemben is le kell folytatni.
A pervesztes alperest a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján marasztalta a felperes részéről felmerült perköltségben.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illetékről szóló rendelkezés a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdésén és a 14. §-án alapult.
(K. törv. I. 25 082/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás