BK BH 1990/166
BK BH 1990/166
1990.05.01.
A törvényességi óvás1 alapján és a Be. 377. §-a szerinti különleges eljárásban hozott határozat visszamenő – ex tunc – hatálya a visszaesés megítélése szempontjából [Btk. 137. § 12., 13. és 14. pont; Be. 290. §, 377. §].
Az eljárt bíróságok a terhelt büntető ügyeiben a következő határozatokat hozták:
1. A bíróság 1978. április 28. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet társtettesként elkövetett lopás bűntette miatt 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A terhelt ezt a büntetést 1980. április 21. napján töltötte ki.
2. A kerületi bíróság 1985. február 13. napján kelt ítéletével a terheltet jármű önkényes elvételének vétsége és garázdaság vétsége miatt halmazati büntetésként 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte, a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A terhelt az elítélés alapjául szolgáló bűncselekményeket 1984. június 1. és 29. napján követte el.
Az említett elsőfokú bírósági ítélet ellen az ügyész fellebbezést jelentett be, amelyet a főügyészség visszavont.
A másodfokú bíróság 1986. január 29. napján jogerőre emelkedett végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Észlelte ugyan, hogy az elsőfokon eljárt kerületi bíróság téves határozatot hozott; amikor a visszaeső terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását a Btk. 90. §-ának b) pontjában foglalt kizáró ok ellenére függesztette fel. de a súlyosítási tilalomra (Be 241. §) vonatkozó rendelkezésre tekintettel nem volt lehetősége a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés mellőzésére. Ugyanakkor azonban a másodfokú bíróság felhívta a kerületi bíróságot a Be 377. §-a szerinti különleges eljárás lefolytatására.
A kerületi bíróság 1986. június 12. napján kelt végzésében megállapította, hogy az 1985. február 13. napján kihirdetett ítéletének a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésére vonatkozó rendelkezése a Btk. 90. §-ának b) pontban foglalt kizáró ok fennállása folytán téves, ezért a Be 377. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozással a felfüggesztésre vonatkozó rendelkezést mellőzte azzal, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani.
A másodfokú bíróság az 1986. november 26. napján jogerőre emelkedett végzésével az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta.
3. A városi bíróság 1987. május 21. napján kelt ítéletével a terheltet üzérkedés bűntette, önbíráskodás vétsége és könnyű testi sértés vétsége miatt - amelyeket 1985. szeptemberétől 1986. augusztus 8. napjáig valósított meg - mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésként 1 év 8 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltási a ítélte. és a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján megállapította. hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
A másodfokú bíróság az 1988. szeptember 8. napján jogerőre emelkedett végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A terhelt a 2. és 3. alatt jelzett ügyekben kiszabott végrehajtandó szabadságvesztéseket egyhuzamban tölti, összbüntetési eljárás lefolytatására nem került sor.
A városi bíróság 3. alatt jelzett ítélete, illetőleg a másodfokú bíróság végzése ellen a terhelt javára, a többszörös visszaesői minőséget megállapító és a feltételes szabadság lehetőségéből kizárást tartalmazó ítéleti rendelkezés, illetőleg megállapítás miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a különleges eljárások során, illetőleg a törvényességi óvás folytán hozott határozatoknak a visszaesés szempontjából való értékelésével kapcsolatban iránymutatásként következőkre mutat rá.
A törvényességi óvás alapján hozott határozatnak a jogerős ítéletre visszamenő – ex tunc – hatálya van, vagyis a törvényességi határozat esetében úgy kell tekinteni, mintha a jogerős határozat tartalmában ugyanolyan döntést hozott volna, mint amelyet a törvényességi óvás emelése folytán a törvényességi határozat tartalmazott. A törvényességi határozat említett visszamenő hatálya nemcsak abban az esetben érvényesül, ha a törvényességi óvást, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, illetőleg a legfőbb ügyész a terhelt javára emelte, hanem abban az esetben is, ha ez a terhelt terhére történt.
Ezzel lényegében azonos a helyzet abban az esetben is, ha a határozat meghozatala nem törvényességi óvás alapján történt, hanem a bíróság különleges eljárás során határozott. A különleges eljárások ugyanis – az esetek legnagyobb részében – a rendkívüli perorvoslatokat, vagyis a perújítást és a törvényességi óvást pótló eljárási formák és alapvető jellegzetességük, hogy mindazokban az esetekben, amikor a terhelt bűnösségét nem érintő kérdés merül fel, a törvénysértés kiküszöbölhetővé váljék törvényességi óvás emelése, illetőleg perújítás kezdeményezése nélkül is. Ez egyszersmind a büntető eljárás egyszerűsítésének és gyorsításának az érdekét is szolgálja. Vonatkozik ez a megállapítás a Be. 377. §-a szerinti különleges eljárásra is, amely – a Legfelsőbb Bíróság következetesen folytatott ítélkezési gyakorlata szerint – nemcsak abban az esetben kerülhet alkalmazásra, amikor a bíróság határozata a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggeszthetősége tekintetében objektíve törvénysértő, vagyis a bíróság a határozatának meghozatalakor nem tudott – vagy nem tudhatott – a büntetés végrehajtása felfüggeszthetőségét kizáró, a Btk. 90. §-ában meghatározott ok fennállásáról, hanem abban az esetben is, ha ez az ok előtte ismert volt, de az anyagi jogi szabályok téves értelmezése vagy alkalmazása folytán hozott a törvénynek meg nem felelő határozatot (BJD 9733. sz.)
Az adott esetre vonatkoztatva megállapítható, hogy a kerületi bíróság a 2. alatt jelzett ügyben 1985. február 13. napján kelt ítélete – amely végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a terheltet – törvénysértő volt, minthogy a terhelt az 1. alatt jelzett ügyben a végrehajtandó szabadságvesztést 1980. április 21. napján töltötte ki, és a 2. alatt jelzett ügyben történt elítélésének az alapjául szolgáló újabb, szándékos bűncselekményt az ezt követően számított 5 éven belül valósította meg, így a terhelt a Btk. 137. §-ának 13. pontja értelmében különös visszaeső volt, márpedig a Btk. 90. §-ának b) pontjában foglalt rendelkezés értelmében visszaeső terhelt esetében nincs helye a kiszabott büntetés végrehajtása felfüggesztésének.
Ezt a törvénysértést a kerületi bíróság az 1986. június 12. napján kelt végzésével – amely fellebbezés folytán a másodfokú bíróság által 1986. november 26. napján kelt végzésével vált jogerőssé – kiküszöbölte.
A Be. 377. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján hozott jogerős határozat folytán tehát úgy kell tekinteni a kerületi bíróság 2. alatt jelzett ügyben hozott, 1986. január 29. napján jogerőssé vált ítéletét – a határozat ex tunc hatálya folytán –, mintha eredetileg is 10 hónapi végrehajtandó szabadságvesztés került volna kiszabásra. Ez az irányadó tehát mind a törvényi mentesítés, mind az egyéb más jogkövetkezmény alkalmazása szempontjából.
Más elbírálás alá esik azonban a Be. 377. §-a (1) bekezdésének a) pontja alá eső rendelkezés a Btk. 137. §-ának 12., 13. és 14. pontjai szerinti visszaesés megítélése szempontjából. A Btk. 137. §-ának 12. pontja értelmében ugyanis visszaeső az, akit a korábbi szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, és a büntetésének kitöltésétől, illetőleg végrehajthatóságának megszűnésétől számított 5 éven belül elkövetett újabb, szándékos bűncselekmény miatt von büntetőjogi felelősségre a bíróság.
Minthogy a Be. 377. §-a szerinti különleges eljárás során 1986. november 26. napján született az a jogerős határozat, amely a 2. alatt jelzett ügyben a terhelt estében végrehajtandó szabadságvesztés megállapítását tartalmazta, márpedig a 3. alatt jelzett ügyben ezt megelőzően 1985. szeptemberétől 1986. augusztus 8. napjáig történt a terhelt részéről az újabb, szándékos bűncselekmény elkövetése, ez nem alapozza meg a Btk. 137. §-ának 12. pontja szerinti visszaesés megállapítását. A különleges eljárásban 1986. november 26. napján hozott határozat ex tunc hatálya visszahat 2. alatt jelzett ügyben 1986. január 29. napján bekövetkezett jogerő időpontjára, de a visszaesés szempontjából mégis az 1986. november 26. napjának van meghatározó jelentősége. Minthogy pedig a 3. alatt jelzett ügyben elbírált szándékos bűncselekményeket a terhelt 1985. év szeptemberétől 1986. augusztus 8. napjáig követte el, a 2. és 3. alatt jelzett elítélésének ún. quasi halmazati viszonyban állnak. Mindezek folytán törvénysértő a bíróság ítélete, illetőleg a másodfokon eljárt megyei bíróság végzése, amely megállapította, hogy a terhelt a Btk. 137. §-ának 14. pontja értelmében többszörös visszaeső, következésképpen a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének a) pontja értelmében nem részesülhet a feltételes szabadság kedvezményében.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a 3. alatti ügyben eljárt bíróság határozata a terhelt tekintetében törvénysértő abban a tekintetben, hogy megállapította a terhelt Btk. 137. §-ának 14. pontja szerinti többszörös minőségét, és ezzel összefüggésben olyan megállapítást tett, amely szerint a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségében nem részesülhet.
Ezért az említett ítélet szóban forgó rendelkezését, illetőleg megállapítását hatályon kívül helyezte.
(B. törv. III. 869/1989. sz.)
1
A 1992: LXIX. törvény 8. §-a módosítása folytán „felülvizsgálat”. Lásd még a törvény 13. §-ának (2)–(3) bekezdését.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás