PK BH 1990/179
PK BH 1990/179
1990.05.01.
Szavatossági jogok kifogás utján való érvényesítésének lehetősége a találmány hasznosítási jogának engedélyezésére és a találmány megvalósításával kapcsolatos műszaki tapasztalatok és dokumentáció átadására kötött szerződés alapján indított díjperben [Ptk. 277. § (1) bek., 305. § (2) bek., 306. § (1) bek., 308. § (3) bek.; Szt. 20. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes 75 000 Ft és ennek 1987. szeptember 1-jétől járó évi 8%-os kamata megfizetésére kötelezte a felperes javára, az ezt meghaladó, összesen 150 000 Ft iránt előterjesztett keresetet azonban elutasította, és úgy rendelkezett, hogy költségeiket a felek maguk viselik. Ítélete indokolásában megállapította: a felperes és perben nem álló szabadalmas társai az 1987. március 16-án írásba foglalt szerződés szerint hasznosítási jogot engedélyeztek az alperesnek a „Kapcsolási elrendezés rezonáns rendszerű kapcsolóüzemű villamos átalakítóhoz” című találmány hasznosítására, és vállalták a találmány megvalósításával kapcsolatos műszaki tapasztalatok (know-how) átadását is. A szerződés alapján az alperes jogot szerzett a szabadalommal érintett MPS 200 típusú tápegység gyártására is, és a szabadalmasok vállalták az ezzel összefüggő (a szerződésben részletesen megjelölt) dokumentáció átadását. A szerződés 6. pontjában a felek úgy rendelkezetek, hogy a „know-how” és a gyártási dokumentáció díja a felperest illeti meg, összege 150 000 Ft, és kifizetése legkésőbb 1987. szeptember 1-jéig esedékes. A felperesnek e díj megfizetésére irányuló keresetét az elsőfokú bíróság csak részben találta alaposnak, mert a perben beszerzett szakértői vélemény alapján igazoltnak tekintette azt az alperesi érvelést, hogy a dokumentáció hiányos és pontatlan adatokat tartalmazott, a gyártásnál való felhasználását csak az tette lehetővé, hogy az alperes a hiányzó adatokat saját alkalmazottai közreműködésével pótolta. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság 50%-os díjcsökkentést alkalmazott.
Az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a marasztalási összegnek 150 000 Ft-ra való felemelése érdekében a felperes fellebbezett. Álláspontja szerint az átadott dokumentáció nem volt hiányos, az alperes által végzett módosításokat a gyártás során felmerült új követelmények kielégítése indokolta. Hivatkozott továbbá arra, hogy a szakértői vélemény is csak 25%-ban állapította meg a dokumentáció hiányosságait, és ez a tény nem adhatott alapot 50%-os díjmérséklésre. Az alperes egyébként nem hívta fel őt a hiányosságok kijavítására, szavatossági jogával nem élt, ezért alaptalanul tagadta meg a szerződésben vállalt kötelezettség teljesítését.
Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az alábbiak szerint részben alapos.
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. tv. (Szt.) 20. §-ának (2) bekezdése szerint a hasznosítási szerződésre az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadók.
A Ptk. 277. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. A Ptk. 305. §-ának (2) bekezdése és a 306. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelezett felel (szavatol) azért, hogy a szolgáltatott dologban a teljesítéskor megvannak a törvényben és a szerződésben meghatározott tulajdonságok (kellékszavatosság). Hibás teljesítés esetén a jogosult választása szerint kijavítást vagy megfelelő árleszállítást kérhet.
A felek a hasznosítási szerződésben a műszaki tapasztalatok (know-how) és a gyártási dokumentáció ellenértékeként kötötték ki a felperesnek járó 150 000 Ft díjat, és e két szolgáltatás ellenértékét nem különítették el egymástól. Az alperes a műszaki tapasztalatok átadásában álló szerződéses kötelezettségének a felperes részéről történt teljesítését nem kifogásolta, ezért az ezzel összefüggő díj megfizetését a Ptk. 277. §-ának (1) bekezdése értelmében alaptalanul tagadta meg.
A felperes díjigényével szemben a dokumentáció hibáira való hivatkozás és a díjfizetésnek ez okból való megtagadása – tartalma szerint – a szavatossági jogok kifogás útján való érvényesítését jelenti. A Ptk. 308. §-ának (3) bekezdése szerint ugyanis a szavatossági jogokat ugyanabból a jogalapból eredő követeléssel szemben kifogásként a határidők eltelte után is érvényesíteni lehet. E jogszabály alapján az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor érdemben vizsgálta, hogy a felperes további szolgáltatása, a gyártási dokumentáció megfelelt-e a szerződésben kikötött tulajdonságoknak.
A felek a szerződés 5. pontjában részletesen feltüntették, hogy a dokumentáció milyen önálló részekből áll. A dokumentáció fajta és mennyiség szerint történt meghatározása mellett – a szerződés tartalmi elemzéséből megállapítható – általános követelmény volt, hogy a dokumentációnak alkalmasnak kellett lennie a gyártás megindítására is. Az elsőfokú eljárásban beszerzett szakértői vélemény alapján azonban megállapítható, hogy a dokumentáció részben mennyiségileg, de pontatlan adatközlései folytán minőségileg is fogyatékos volt, és annak a szerződéses célnak a betöltésére, hogy a gyártás beindításához alapul szolgáljon, csak az alperes elektronikai részlege által végzett kiegészítő tevékenység folytán vált alkalmassá. (A dokumentáció hibáit részben a felperes is elismerte).
Mindezek alapján nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperes szavatossági kifogását alaposnak találva díjleszállítást alkalmazott, tévedett azonban a díjleszállítás mértékének meghatározásánál. A szakértői vélemény adatai szerint ugyanis az alperes által végzett kiegészítő tevékenység a dokumentációnak csak egynegyed részére vonatkozott. Az alperes által legyártott 10 db tápegység hibáinak 2/3 része pedig szerelési gondatlanság következménye, és csak 1/3 részében vezethető vissza a dokumentáció hiányosságaira. Mindezek alapján – szem előtt tartva a felperesnek a gyártással összefüggő személyes közreműködését is – az 50%-os díjmérséklés alkalmazása eltúlzott volt, a feltárt hiányosságok csak 25%-os díjleszállítást indokoltak.
Miután a felek a szerződésben nem különítették el a műszaki tapasztalatok átadása után fizetendő ellenérték összegét a dokumentáció ellenértékétől, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján e kérdésben mérlegelés útján döntött. Figyelembe vette, hogy a dokumentáció azáltal, hogy írásos anyag, időben korlátlanul az alperes rendelkezésére áll, és támpontul szolgál a gyártáshoz. A műszaki tapasztalatok átadása azonban sem időben, sem tartalmában a dokumentációhoz hasonló pontossággal nem határozható meg. Mindezek egybevetésével az összesen 150 000 Ft-ból a műszaki tapasztalatok átadásával összefüggőben határozta meg.
A felperes az előzőekben kifejtettek szerint a műszaki tapasztalatok átadásával összefüggően 30 000 Ft-ra, míg a dokumentáció átadása folytán (tekintettel a hibás teljesítésre, a 120 000 Ft 3/4 részére) 90 000 Ft-ra, összesen 120 000 Ft díjra jogosult. A Legfelsőbb Bíróság ezen indokok alapján az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezést a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és az alperes által a felperesnek fizetendő marasztalás összegét 120 000 Ft-ra felemelte. E marasztalási összeg után köteles az alperes az elsőfokú ítélet szerint késedelmi kamatot fizetni, melynek mértéke a Ptk.-nak az 1989. évi X. tv. 2. §-ával módosított 301. §-a alapján 1989. május 26-tól kezdődően évi 20%.
(Legf. Bír. Pf. IV. 20 519/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás