PK BH 1990/181
PK BH 1990/181
1990.05.01.
Az anyját elvesztő és a nagyszülőknél elhelyezett kiskorú gyermeket megillető tartásdíj megállapításánál irányadó körülmények [Csjt. 65. § (1) bek., 69/A. § (2) bek., 69/C. § (1) bek.].
Az alperes és H. G. házasságából 1978. április 21-én Alexandra nevű gyermekük született. A gyermek anyja 1986. október 27-én elhunyt. A gyermek, aki az anyja életében is ténylegesen az anyai nagyszülőknél élt és nevelkedett, a nagyszülők gondozásában maradt, akik azóta folyamatosan igen nagy szeretettel és körültekintéssel gondozzák és ellátják a kiskorút.
A gyámhatóság az anyai nagyanyát a gyermek gyámjául kirendelte, és értesítette az apát szülői felügyeleti jogának szüneteléséről. Egyidejűleg pert indított az apa ellen a gyermeknek a kirendelt gyámnál való elhelyezése, valamint a hat hónapra visszamenőleg és a jövőre nézve esedékes tartásdíjak megállapítása iránt.
Az ügyben tartott érdemi tárgyaláson az apa hozzájárult ahhoz, hogy a gyermeket a bíróság a kereseti kérelemnek megfelelően helyezze el, ezt egyébként az anyai nagyszülők maguk is kérték. A kölcsönösen tett nyilatkozatokat követően a felek egyezséget kötöttek, mely szerint a 11 éves leánygyermek az anyai nagyszülőknél kerül elhelyezésre, és az alperes 1988. július 1-jétől kezdődően havi 2000 Ft határozott összegű tartásdíjat megfizet a részükre. A hátralékos tartásdíj vonatkozásában úgy állapodtak meg, hogy az alperes az Állami Biztosítónál 1987. január 10-én megkötött életbiztosítási kötvényt, valamint az általa 1987. január 15-én nyitott ifjúsági takarékbetétkönyvet a nagyszülőknek átadja azzal, hogy abból 27 480 Ft összeget a gyermektartásdíj hátralékként megtartanak, a fennmaradó összeg pedig gyámhatósági letétbe kerüljön, melyről a nagyszülők évente elszámolni kötelesek.
A bíróság a fenti egyezséget jóváhagyta, és annak alapján a folyó tartásdíjat az alperes munkáltatójánál letiltotta. Az egyezséget jóváhagyó végzés a kihirdetés napján, 1988. július 14-én jogerőre emelkedett.
A fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett egyezséget jóváhagyó végzés ellen a folyamatos tartásdíj összegét, valamint a hátralékként megállapított összeg kiegyenlítésére vonatkozó rendelkezéseit érintően emelt törvényességi óvás alapos.
A Csjt. 65. §-ának (1) bekezdése értelmében a kötelezett a tartás teljesítéseképpen köteles anyagi viszonyaihoz képest a jogosultat mindazzal ellátni, ami ennek megélhetéséhez szükséges, a 69/A. §-ának (2) bekezdése szerint a különélő szülő a tartást elsősorban pénzben szolgáltatja, az összegszerűség meghatározásánál pedig a 69/C. §-a (1) bekezdésében foglaltak az irányadók.
A gyermeket természetben gondozó nagyszülőket a gondozás és nevelés feladatán túlmenően tartási kötelezettség nem terheli, ezért a tartásdíj összegének a megállapítása érdekében azt kell vizsgálni, hogy a gyermek részére juttatott családi pótlékból, az árvaellátásból összetevődő támogatáson felül mely összeg az, ami a gyermek szükségleteit megfelelő színvonalon biztosítja.
A gyermek az anya halála, 1986 októbere óta a nagyszülők gondozásában és ellátásában él, tehát az apa által felvett családi pótlék és árvaellátás teljes egészében a nagyszülőket illeti meg. Ebben a vonatkozásban nem érvényesül az a korlátozás, hogy a hátralékot csak hat hónapra visszamenően lehet követelni, az alperesi tartozásra vonatkozó igényt tehát a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kell elbírálni.
Az alperes terhelő tartásdíj mértékét pedig a keresete és az egyéb (szocialista és társadalmi) juttatások figyelembevételével kell megállapítani, tekintettel arra is, hogy az alperes havi átlagjövedelme a beszerzett kereseti kimutatás szerint meghaladja a havi 20 000 Ft-ot.
Jogszabálysértő a megállapodást jóváhagyó egyezség abban a részében is, hogy a gyermeket megillető összeg elszámolása a gyermek javára megkötött életbiztosítás beszámításával történjék meg. A tartásdíj ugyanis az önálló jövedelemmel nem rendelkező és tartásra rászoruló személy folyamatos szükségleteit, létfenntartását hivatott biztosítani. Az alperes által a gyermek mint kedvezményezett javára megkötött életbiztosítási szerződés célja pedig az, hogy bizonyos esemény bekövetkezésekor meghatározott szolgáltatás nyújtásával segítséget nyújtson a gyermeknek a váratlan esemény követelményeinek az elviselésében, az életszínvonalának stabilizálásában; vagy pedig előre meghatározott időpont elérésekor, jelen esetben a gyermek nagykorúvá válásakor az önálló élet megkezdéséhez biztosítson kedvezőbb feltételeket. A Ptk. 565. §-ának (1) bekezdése a biztosítási esemény bekövetkezése előtt a biztosítottat, tehát az alperest jogosítja fel a szerződés megszüntetésére és a visszavásárlási összeg kifizetésének a követelésére. A kötvénynek a nagyszülők részére való átadása tehát semmiképpen nem volt alkalmas a különböző tartási hátralékok kiegyenlítésére, amint az a peres adatok közt levő gyámhatósági iratból is kitűnik.
A hátraléknak az egyezségben rögzített megfizetési módját illetően a bíróság a Pp. 148. §-ának (2) bekezdése alapján azért sem hagyhatta volna jóvá a felek egyezségét, mert a gyermek anyjának halála következtében fokozottan rászorul az életben levő szülőjének anyagi támogatására, a magas jövedelemmel bíró alperes részére pedig a folyamatos és a hátralékos tartásdíjak megfizetése nem jelent olyan megterhelést, ami a gyermek jövőbeni biztonságának feladását jelentő biztosítási szerződés megszüntetését indokolhatná.
Az ifjúsági takarékbetét megszüntetésével az alperes egyébként is csak 18 200 Ft-ot fizetett meg a terhére megállapított hátralékból, az egyébként is aggályosnak tűnő tartozás ezt meghaladó része kiegyenlítetlen maradt.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a városi bíróság egyezséget jóváhagyó végzésének a gyermek méltányos érdekeivel nyilvánvalóan ellentétes, óvással támadott rendelkezéseit a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és ezzel összefüggésben a városi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(P. törv. II. 20 671/1989. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás