GK BH 1990/190
GK BH 1990/190
1990.05.01.
Ha a fuvarozó a nemzetközi gépjármű-fuvarozási szerződésből eredő kötelezettségét azáltal szegi meg, hogy a rakományt vagy annak egy részét nem a megadott címre fuvarozza, rakja le, a címzettnek – a megfelelő helyre történő továbbításából eredő – többletköltségeiért a fuvarozó a polgári jog általános szabályai szerint felel [Ptk. 339. § (1) bek., 488. § (1) bek.; az 1971. évi 3. tvr.-tel kihirdetett Egyezmény a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről (CMR) 6. cikk 2. bek. f) pont, 7. cikk 1. bek. b) pont, 13. cikk 1. bek., 19. cikk, 23. cikk 5. bek.].
Az I. r. beavatkozó 1987. november 2-án – 1987. november 13-i szállítási határidővel – megbízást adott a felperesnek 24 paletta könyvnek az NSZK-ba, különböző címekre történő elfuvaroztatására. A szállítmányozó felperes az 1987. november 4-i telexében rendelte meg a fuvarozást az alperesnél, aki a perbeli esetet megelőzően is fuvarozott könyvet az NSZK-ba. A fuvareszközt (kamiont) november 10. napjára rendelte kiállítani, a fuvarozási határidőre nézve azonban a fuvarlevelek sem tartalmaznak adatot. Az alperes ügyintézője csak november 9-én jelezte a felperesnek, hogy november 10-re fuvareszközt nem tud kiállítani, s ekkor szerzett tudomást a november 13-i fuvarozási határidőről is. Az alperesnek ekkor jutott tudomására az is, hogy az árut 40%-os kötbér terheli, melyet a felperes nem teljesítés esetén áthárít.
Az alperes a küldeményt 1987. november 12-én vette át fuvarozásra, november 13-án azonban a gépjárművek a határon vámolásra nem jelentkeztek, pedig ebben az időben a külföldi megrendelő által biztosított gépkocsik már ott várakoztak, hogy a könyveket tovább fuvarozzák. Az áru végül is november 14-én került átadásra. A külföldi fél által kiállított protokollból kitűnően a küldeményt összesen öt kamion fuvarozta. A 2. sz. kamion Nieder-Olmban 400 doboz helyett 70 doboz árut rakott le, míg a rakomány többi részét Aachenbe vitte, ahonnan a gépkocsivezető egyéb visszfuvar miatt megtagadta a küldemény visszafuvarozását. Ezért is és az 5. sz. kamion késése miatt az árut négy rendeltetési hely között el kellett osztani ahhoz, hogy a november 16-án kezdődő könyvnapra minden könyv a rendeltetési helyre jusson. Az 5. sz. kamionból november 14-én átvett árut a különböző helyekre az NSZK megbízottnak kellett a határról eljuttatnia.
A fentiek következtében a külföldi szállítmányozó az egyik megrendelő felé – a telefonköltségekkel együtt – 3218 DM-et számított fel, amelyet a külföldi megrendelő az 1987. december 2-án kelt számlájában az I. r. beavatkozóra hárított át. Az I. r. beavatkozó 1988. február 12-i terhelésében a fenti összeget továbbhárította a felperesre, akinek 1988. február 4-i igénybejelentését az alperes 1988. április 25-én utasította el azzal az indokolással, hogy a felperes a megbízásban nem írta elő az érkezési határidőt.
A fenti tényállás alapján a felperes keresetében 3218 DM-nek és kamatának, valamint a perköltségnek megfizetésére kérte az alperest kötelezni a CMR IV. fejezet 17. cikkének 2. pontja és a 19. cikke, valamint a Ptk. 492. §-ának (3) bekezdése alapján.
A felperes pernyertessége érdekében az I. Kiadó és Nyomdaipari Vállalat, az alperes mellett pedig a biztosító beavatkozóként vett részt az eljárásban.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, megismételve a peren kívüli eljárásban kifejtett álláspontját, mely szerint a felperes sem a fuvar megrendelésekor, sem a fuvarleveleken nem tüntette fel az áru átadásának határidejét. Hivatkozott arra is, hogy a felperes a CMR 26. cikke, valamint a 30. cikk 3. pontja szerinti 21 napon belül nem élt kifogással a késedelem miatt, ezért az igényérvényesítéssel elkésett.
Az elsőfokú bíróság a tanúbizonyítást követően meghozott ítéletével az alperest 2574 DM-nek megfelelő forintösszeg, ennek 1988. február 4. napjától járó évi 5%-os kamata, valamint 4368 Ft perköltség megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a felek között a CMR szerinti nemzetközi gépjármű-fuvarozási szerződés jött létre. Megállapítható volt, hogy az alperes a fuvareszközt a vállalt időre nem állította ki. Bár a CMR a fuvareszköz-kiállítási késedelemre nem tartalmaz rendelkezést, a Ptk. – 506. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó – 492. §-ának (3) bekezdése alapján felelősséggel tartozik az alperes, mert az adott esetben a fuvarozási késedelem a fuvareszköz késedelmes kiállítása miatt következett be. Bár a felperes a Ptk. 492. §-ának (3) bekezdése szerint elállhatott volna a szerződéstől, ez az adott körülmények között – a rövid határidő miatt – nagyobb kárt okozott volna, mert a küldemény nem érkezett volna meg a rendeltetési helyekre. Az alperes kártérítési kötelezettsége az NSZK határtól történő továbbfuvarozással felmerült költségek miatt áll fenn.
A bíróság a felperes mulasztását is értékelve, az alperesre nézve terhesebben 80–20 %-os kármegosztást alkalmazott, figyelemmel arra, hogy a kiszolgáltatási határidő ismeretében az alperesnek módjában lett volna a fuvarfeladat visszautasítása, amennyiben ezt adott időre nem tudja teljesíteni. Hivatkozott a bíróság arra is, hogy a CMR 26. cikk 1. pontja szerint a feladó megállapodás szerinti pótdíj fizetése ellenében a fuvarlevélbe írt bejegyzéssel meghatározhatja a megállapodás szerinti határidő túllépéséhez fűződő különleges kiszolgáltatási érdek összegét. Az alperes a határidő vállalásért – a tanúvallomás szerint – külön díjat általában nem számít fel.
Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, és annak részbeni megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását kérte, elsődlegesen arra hivatkozva, hogy a felperesi igényérvényesítés elkésett, a jogvesztés miatt már nem érvényesíthető (CMR 26. cikk, 30. cikk 3. pont). Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a CMR rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával a Ptk. vonatkozó rendelkezéseit alkalmazta, mely álláspontja szerint nem lehetséges. Hivatkozott arra is, hogy bár az ítélet indokolásából kitűnően a felperes a fuvarozási határidőt sem telexben, sem fuvarlevélen nem közölte, és a fuvarlevélben a fuvarozási határidő túllépéséhez fűződő különleges kiszolgáltatási érdek összegét nem jegyezte be, a bíróság mégis megállapította az alperes kártérítési felelősségét.
A felperes ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte. Utalt a CMR 6. cikke 2. bekezdésének f) pontjában foglaltakra, amely szerint a megegyezéses fuvarozási határidőt a fuvarlevélnek tartalmaznia kell, az adott esetben azonban nem volt megegyezés szerinti fuvarozási határidő, tehát nem volt mit bejegyezni a fuvarlevélbe, ezért nem áll fenn a CMR 7. cikke 1. bekezdésének b) pontja szerinti feladói felelősség.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a per anyaga és a fellebbezési tárgyalás alapján megállapította, hogy a felperes az 1987. november 4-i telexében november 10-re rendelte meg a kamion kiállítását, pontosan meghatározva, hogy milyen küldeményt hová kell elfuvarozni. Az alperes a telexben foglaltakat tudomásul vette, nem merült fel ugyanis adat arra nézve, hogy az 1987. november 10-i kiállítást nem fogadta volna el.
A CMR Egyezmény a fuvarozási határidőt, az egyéb fuvarozási szabályzatoktól eltérően nem a távolság és az idő függvényében határozza meg, hanem a 19. cikkében a gondos fuvarozó részére megengedhető időtartamot emeli fel követelményszintre.
A perbeli esetben az 1987. november 10-i gépkocsi-kiállítást, a rakodást és indulást, mint tényt alapul véve, összevetve a gondos fuvarozás esetén szükséges időtartammal, az adott rendeltetési helyekre a küldemény kellő időben megérkezhetett volna. A késedelmet az idézte elő, hogy az alperes – az eredetileg nem kifogásolt vagyis tudomásul vett – november 10-i indulási napot nem tartotta be.
A CMR 23. cikkének 5. bekezdése szerint késedelem esetében a fuvarozó kártérítést köteles fizetni, amely a fuvardíj összegét nem haladhatja meg. A felperest bizonyítottan kár érte a késedelem miatt, az elsőfokú bíróság által megítélt összeget pedig a kár és a fuvardíj összevetésében az alperes nem kifogásolta, csupán az igény elkésettségére hivatkozott. A Legfelsőbb Bíróság az alperes álláspontját a jogvesztést illetően azért nem fogadta el, mert a felperes már az 1987. november 11-i telexében is utalt kárigényére, amit a november 13-i telexében is megerősített. A kár egyébként nemcsak a fuvareszköz kiállítási késedelmével összefüggésben keletkezett, hanem a felperesnek abból is adódtak többletkiadásai, hogy az alperes a rakomány egy részét nem a megadott helyeken szolgáltatta ki, rakta le, így a továbbfuvarozásról, illetve a megfelelő helyre történő továbbításról a külföldi címzettnek kellett gondoskodnia. Ennek költségei képezték a felperesi követelés alapját.
A CMR Egyezmény, de a háttérjogként alkalmazandó Ptk. szerint is, a fuvarozó alapvető kötelezettségét képezi az, hogy a küldeményt a címzettnek a megadott rendeltetési helyen kiszolgáltassa [CMR 13. cikk 1. bek., Ptk. 488. § (1) bek.]. Az ettől eltérő eljárás a fuvarozási szerződés megszegésének minősül, és mert a CMR erre a tényállásra kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, valamint a Ptk. Fuvarozás című fejezete sem, a polgári jog általános szabályai szerint is megállapítható az alperes felelőssége a fentiekben vázolt eljárásból származó többletköltségért [Ptk. 339. § (1) bek.].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján – a fellebbezés folytán szükséges kiegészítéssel – helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. III. 30 597/1989. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás