GK BH 1990/194
GK BH 1990/194
1990.05.01.
A késedelmi kamatra vonatkozó elismerés hiánya akkor is kizárja az erre az igényre vonatkozó előzetes végrehajtás elrendelését, ha a kötelezett egyébként – a per tárgya tekintetében – elismerésben volt [Pp. 231. § d) pont.].
A felek között 1987. február 27-én létrejött szállítási szerződés alapján a felperes – az alperes által szállítandó áruk ellenértékeként – 1987. március 18. és november 25. között összesen 58 495 965 Ft-ot átutalt. Az alperes ezzel szemben ténylegesen csak 34 278 100 Ft értékű árut szállított az alperesnek, és az áruszállítással nem fedezett 24 217 865 Ft-ot nem fizette vissza. Az 1988. április 18-án tartott egyeztetés során készült jegyzőkönyvben az alperes vállalta, hogy egy hónapon belül felajánlja a teljesítést, vagy visszafizeti a vételára; az ezzel kapcsolatos kamatigényt is elismerte.
Az alperes a vállalt határidőben nem teljesített, és a vételárat nem fizette vissza, ezért a felperes többször kísérelte meg az igényét az MNB-hez benyújtott beszedési megbízás útján érvényesíteni. A beszedési megbízásokkal szemben az alperes minden esetben kifogással élt.
A felperes 1988. december 30-án benyújtott keresetében 24 217 865 Ft és az esedékességtől számított évi 20%-os kamata, továbbá a perrel okozott költségei megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes a felperes követelésének mind a jogalapját, mind annak összegét elismerte, a kamatfizetésre vonatkozóan pedig egyezségi ajánlatot tett. Eszerint 1989. január 1-jétől a 20%-os kamat, az ezt megelőző időre pedig évi 13%-os kamat megfizetését vállalta.
A felperes az egyezségi ajánlatot nem fogadta el, és továbbra is fenntartotta a kereseti kérelmében foglaltakat. Utalt arra, hogy nem hitelkamatot, hanem késedelmi kamatot kért.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta, és megállapította, hogy az ítélet a 22 383 909 Ft és ennek 1987. augusztus 16-tól a kifizetésig járó évi 20%-os kamata tekintetében – az alperes elismerése folytán – előzetesen végrehajtható. Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság kifejtette azt az álláspontját, hogy az alperes késedelmi kamatot köteles fizetni, mert a felperes a szerződés alapján az ellenértéket kifizette, az alperes pedig árut nem szállított. Ezért az alperes nyomban köteles volt az ellenértéket visszafizetni, ezt elmulasztotta, ezáltal fizetési késedelembe esett.
Ezen ítéletnek az előzetes végrehajthatóságot elrendelő, a kamat mértékét és ennek időtartamát megállapító, a perköltség összegét meghatározó rendelkezése ellen az alperes fellebbezett. A fellebbezésében megismételte az egyezségi ajánlatában foglaltakat. A perköltséggel kapcsolatban azt adta elő, hogy érdemi védekezésében a felperes követelését azonnal elismerte.
A felperes a fellebbezési ellenkérelmében előadta, hogy az ítélet a főkövetelés vonatkozásában jogerőre emelkedett, és – az előzetes végrehajthatóság elrendelésére is figyelemmel – a végrehajtási eljárás megindult, ennek során a 24 217 865 Ft tőkét, továbbá a 22 383 909 Ft után 1987. augusztus 16-tól 1989. április 12-ig járó kamatot is megkapta. Erre tekintettel a keresetét a 22 383 909 Ft 1989. április 12-től a tényleges kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatára, valamint 1 833 956 Ft tőkére és ennek 1987. július 1-jétől ugyancsak a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatára leszállította.
A fellebbezés részben alapos.
Az alperes fellebbezése alapján a fellebbezési eljárásban azt kellett vizsgálni, hogy az alperes a vételár visszafizetése mellett milyen mértékű kamatot és milyen összegű perköltséget köteles fizetni, továbbá, hogy az előzetes végrehajthatóság elrendelése megalapozott volt-e.
Az alperesnek a kamat mértékére vonatkozó fellebbezési érvelését a másodfokú bíróság nem fogadta el. A felek között nem volt vitás, hogy az alperes a perbeli összeget vételárként kapta a felperestől. Ennek visszafizetésére azért köteles, mert a megrendelt árukat nem szállította le a felperesnek, vagyis az alperes részéről nem történt teljesítés. A felperes a vételárat visszakövetelve, elállt a szerződéstől, amit az alperes tudomásul vett. Az elállás a Ptk. 320. §-a szerint a szerződést felbontotta, a vételár tehát visszajár, ezért az alperes a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján a késedelembe esés időpontjától köteles kamatot fizetni. A késedelmi kamat mértékét a 63/1983. (XII. 30.) PM rendelet1 1. §-ának (1) bekezdése évi 20%-ban határozza meg. Ezért az elsőfokú bíróság a kamat mértékét helyesen állapította meg. Alaptalanul sérelmezi az alperes a kamatfizetés kezdő időpontját is, mert az 1 833 956 Ft értékű árut az alperes 1987. július 1-jéig volt köteles leszállítani. Ezért a késedelem kezdő időpontját ezen összeg tekintetében is helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság.
Az előzetes végrehajthatóságot a Pp. 231. §-ának d) pontja alapján csak az alperes által elismert követelésben marasztaló ítélet esetében kell kimondani. A perbeli esetben az alperes a per főtárgya tekintetében elismerésben volt, a kamat összegét azonban vitatta, ezért a kamat vonatkozásában az előzetes végrehajthatóság elrendelésének nem voltak meg a törvényben előírt feltételei. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a kamatkövetelés előzetes végrehajthatóságának az elrendelését mellőzte.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a keresetleszállításnak megfelelően – részben megváltoztatta.
(Legf. Bír. Gf. I. 30 739/1989. sz.).
1
A hivatkozott rendeletet a 111/1989. (XI. 9.) MT r. hatályon kívül helyezte; az átmeneti szabály folytán – jelen perben – még a 63/1983. (XII. 30.) PM r-t kell alkalmazni.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás