PK BH 1990/20
PK BH 1990/20
1990.01.01.
A volt közös lakásnak – a bontóperben elrendelt – osztott használata utáni újabb rendezésnél irányadó szempontok [Csjt. 31/B–C–D. §-ok; 1/1971. (II. 8.) Korm. r. 101. §-a1].
A peres felek 1968-ban kötöttek házasságot, amelyből 1969-ben és 1972-ben két gyermekük született. Életközösségüket tanácsi bérlakásban folytatták.
A bíróság a 18 évig fennállt házasságot 1987-ben felbontotta, s a lakás használatát – arra is figyelemmel, hogy a még kiskorú gyermek a felperes elhelyezésébe került – úgy osztotta meg, hogy másfél szobát a felperes, egy különbejáratú félszobát pedig az alperes kizárólagos használatába adott a mellékhelyiségek közös használatával.
A felperes röviddel ezt követően (1988. január 19-én) újabb pert indított; keresetében az alperes bérlőtársi jogviszonyának a megszüntetését kérve arra hivatkozott, hogy az alperes a házasság felbontása után a lakásból elköltözött, ingóságait elszállította, és élettársi kapcsolatot létesített. A keresetlevél szerint a felperes a törvényes mértékű lakáshasználati jog ellenértékének a megfizetését vállalta, a tárgyaláson azonban ezt a nyilatkozatát visszavonta.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy a házasság felbontása óta csupán 8–10 esetben járt a lakásban, de ott éjszakát nem töltött, védekezése szerint ennek az volt az oka, hogy a felperes elviselhetetlen légkört teremtett. K. L-néval való kapcsolatát elismerte, de tagadta, hogy vele élettársként együtt élne, és arra is hivatkozott, hogy a perbeli lakás fenntartási költségeinek reá eső részét elköltözése után is fizeti.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletét azzal indokolta, hogy az alperes a lakást a felperes magatartása miatt, nem pedig a visszatérés szándéka nélkül hagyta el.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és az alperesnek a perbeli lakáson fennálló bérlőtársi jogviszonyát megszüntette. Egyben az alperest arra kötelezte, hogy az ingóságait a lakásból 15 nap alatt távolítsa el. A megyei bíróság a jogerős ítélet indokolásában a fellebbezési tárgyaláson felvett bizonyítás alapján azt állapította meg, hogy az alperes mintegy hat hónapja közös albérletben élettársi kapcsolatban áll K. L-néval. A házastársi volt közös lakásban csak rövid időre, az ottlakás látszatának a fenntartása végett jelenik meg. Ebből az a következtetés vonható le, hogy az alperes a lakást a visszatérés szándéka nélkül elhagyta, és az elhelyezéséről megfelelően gondoskodott. Tekintettel arra, hogy bontóper során a bíróság osztott használatot rendelt el, s „a Csjt. lakáshasználatra vonatkozó rendelkezéseit csak a házasság felbontásakor kell alkalmazni, ezt követően a volt házastársak csupán bérlőtársak maradnak, ekként jogviszonyukra az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 101. §-a az irányadó, következésképpen az alperest lakáshasználati jog ellenértéke sem illeti meg”.
A jogerős ítéletnek a lakáshasználati jog ellenértékére és ezzel összefüggésben az alperesnek a lakás kiürítésére megszabott teljesítési határidejére vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a bérlőtársi jogviszony a házasság felbontását követően már nem házastársak között áll fenn, ennek következtében tehát a lakáshasználattal összefüggő számos kérdésben a lakásrendeletnek a bérlőtársi jogviszonyt szabályozó rendelkezései irányadók.
A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a bérlőtársi jogviszony a házasság felbontását követően már nem házastársak között áll fenn. Ennek következtében tehát a lakáshasználattal összefüggő számos kérdésben a lakásrendeletnek a bérlőtársi jogviszonyt szabályozó rendelkezései irányadók. A jogviszony tartalmának az elbírálásánál azonban nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a felek a lakásra a közöttük fennállt házastársi kapcsolatuk alapján szereztek közös jogot, az egymás közötti jogviszonyukra ennélfogva a volt családi kapcsolat is kihatással van. A Csjt. lakáshasználatra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása nem feltétlenól zárul le a házassági bontóperben [a bíróság pl. a Csjt. 31/B. §-ának (6) bekezdése alapján lakáscserét azt követően is elrendelhet, hogy a lakás használatáról korábban már egyéb módon döntött]. A volt házastársak lakáskérdésének végleges és megnyugtató rendezése érdekében tehát a bontóperben elrendelt osztott használatot követően is helye van új rendezésnek. Minthogy pedig a lakáshasználati jog ellenértékének a fizetése a lakáshasználat rendezésének kérdéséhez, illetőleg a lakás elhagyásához kapcsolódik, vagyis azzal szorosan összefügg, nem zárható ki, hogy a bíróság a Csjt. 31/D. §-a alapján a lakáshasználati jog ellenértékének ráeső részét annak a volt házastársnak a javára is megítélje, akinek a bérlőtársi jogviszonyát nem a házassági bontóperben, hanem azt követően szüntette meg, hogy a bontóperben a lakáshasználat megosztására került sor. Tévedett tehát a megyei bíróság, amikor az alperes bérlőtársi jogviszonyát az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 101. §-ára hivatkozással anélkül szüntette meg, hogy a lakáshasználati jog ellenértékének ráeső része tekintetében – amelynek megfizetését egyébként a keresetlevélben maga a felperes is vállalta – rendelkezett volna, és az összegszerűség megállapításához szükséges körülményeket tisztázta volna.
Minthogy a használati jog ellenértéke a Csjt. 31/C. §-ának (5) bekezdése értelmében a lakás elhagyásával egyidejűleg esedékes, a megyei bíróság ítéletének az a rendelkezése is jogszabálysértő, amely szerint az alperes az ingóságainak a lakásból való elszállítására 15 nap alatt anélkül köteles, hogy a felperes a lakáshasználati jog ellenértékét az alperesnek megfizette. Ebben a vonatkozásban a vita tárgytalanná vált, a döntés pedig meghaladottá, mert az alperes a lakást elhagyta, oda visszatérni nem kíván, s a bérlőtársi jogviszonya is megszűnt. A lakáshasználati jog ellenértékének a megfizetésére vonatkozó teljesítési határidőre ennélfogva az általános szabályok (Pp. 217. §) az irányadók.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet óvással támadott rendelkezéseit a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(P. törv. II. 20 501/1989. sz.)
1
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendeletet az 1993. évi LXXVIII. törvény hatályon kívül helyezte, de a 101. § rendelkezését fenntartotta.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás