BK BH 1990/202
BK BH 1990/202
1990.06.01.
Emberölés bűntette esetén az erős felindulás törvénysértő megállapítása [Btk. 166. § (1) bek., 167. §].
A megyei bíróság a vádlottat erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette miatt 4 évi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, elrendelte a vádlott kényszergyógyítását is.
A 32 éves, büntetlen előéletű vádlott anyjával és apjával – a sértettel – élt közös háztartásban. Az utóbbi években mértéktelenül fogyasztott szeszes italt, alkoholistává vált.
Az alkoholista sértett ittas állapotban kötekedő, garázda magatartása miatt már gyermekkorától sokat szenvedett a vádlott. Apja gyakran bántalmazta a feleségét és a védelmére kelt vádlottat is.
A vádbeli napon a súlyos fokban ittas sértett szóvá tette, hogy a vádlott a mosás során szükségtelenül fogyasztotta az áramot, majd a ház külső falára szerelt villany automatát lekapcsolta. A közepes súlyos fokban ittas vádlott felzaklatott idegállapotában ekkor elhatározta, hogy leszereli a biztosíték talpazatát. Ezért egy fanyelű, 12 cm hosszú köracélból készült csavarhúzót vett magához, amellyel hozzákezdett a csavarok meglazításához.
Ekkor szólalt meg mögötte a sértett akként: „Ha nem bírsz leállni, leállítalak”. A hátraforduló vádlott megpillantotta a sértettet, aki egy vasvillát két kézzel markolva gyors léptekkel közeledett felé, majd a villát a feje fölé emelve a vádlott fejére csapott. Ezzel a homlokán 2,5 cm hosszú felületes hámhorzsolást okozott.
A vádlott kirántotta a villát a sértett kezéből, és igyekezett az apját lecsillapítani, ez azonban nem járt eredménnyel, mert a sértett a kezeivel hadonászva közeledett ismét a vádlott felé, aki ekkor a villával kis erővel többször az oldalára ütött, így tartotta magától távol. Végül is úgy gondolta, hogy az apja megnyugodott, nem kell tartania a további támadásától, és ezért a vasvillát bedobta a színbe. Ugyanekkor a csavarhúzó is kiesett a kezéből, amit a földről felvett. Amikor felegyenesedett, észrevette, hogy a sértett a karjait kinyújtva ismét közeledik gyors léptekkel felé. A támadás elől kitérni akarva félfordulatot tett, majd a jobb kezében tartott csavarhúzóval visszakézből igen nagy erővel a sértett mellkasába szúrt.
A szúrcsatorna hossza 11,5 cm volt. Áthatolt a szegycsonton, a szívburkon, a főverőéren és visszéren. A sérülés következtében kialakult szívburki vérzés, szívfojtás perceken belül a sértett halálát okozta. A sértett a vádlott bántalmazása folytán egyéb 8 napon belül gyógyuló sérüléseket is szenvedett. A vádlott sérülései 8 napon belül gyógyultak.
A fellebbezések közül az ügyész fellebbezése alapos.
Az elsőfokú bíróság a kellően feltárt bizonyítékok – közöttük a vádlott beismerő vallomása – alapján helyesen állapította meg a tényállást, amelyet a Legfelsőbb Bíróság csupán azzal egészít ki a vádlott és a tanúk vallomása alapján, hogy miután a sértett a szúrás után összeesett, a vádlott igyekezett segítséget nyújtani a részére, és mások útján gondoskodott az orvos értesítéséről is.
Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, tévedett azonban a cselekmény jogi minősítése során.
A sértettnek a tényállás körében részletesen leírt, súlyos kifogás alá eső magatartása alappal okozott a vádlottban feszültséget. Ez azonban mint arra a bíróság is utalt – nem váltott ki gyűlöletet és oly mérvű elkeseredést a vádlottban, ami a kapcsolatuk felszámolására vezetett volna. Erre mutat az is, hogy a vádbeli napon együtt reggeliztek, a vádlott az apját itallal is megkínálta.
A későbbiekben mindkettőjük ittas állapotával összefüggésben indult a közöttük már szokásos vita, majd a kölcsönös tettlegesség. A súlyosan ittas sértett zsörtölődésére az ugyancsak jelentős mértékben ittas vádlott úgy reagált, hogy előbb betörte a vitrin ajtajának üvegét, majd meg akarta szüntetni az apja számára az áramszolgáltatás igénybevételének a lehetőségét. Ezt megakadályozandó támadt rá a sértett, akinek a fellépésére ily módon a vádlott szolgáltatott okot.
A támadást elhárítva ezután már a vádlott bántalmazta a sértettet. A már máskor is előfordult esetek kereteit az események nem haladták meg, és a történések első szakasza le is zárult akkor, amikor a vádlott a vasvillát eldobta. Eddig még a vádlottban nem keletkezett ölési szándékot kiváltó indulat.
Az előzményeket is számításba véve aligha fogadható el annak a feltételezése, hogy a puszta kézzel ismét felé közeledő sértett észlelése olyan mértékű felindulást váltott volna ki a vádlottnál, amely éplélektani tudatbeszűkülést, a belső egyensúlyi helyzet felbomlását okozta volna. A sértett halálát eredményező cselekményét indulatában követte el a vádlott, az indulat mértékét azonban nem méltányolható ok, hanem az ittas állapot fokozta fel, de nem annyira, hogy a mindvégig tudatosan cselekvő vádlott az önkontrollját elveszítette volna.
Ez utóbbi tényt igazolja az igazságügyi orvosszakértő véleménye is, amely szerint „az indulati állapot az elmekóros tünet szintjét nem érte el”. Az ittas állapot sarkította a sértett és a vádlott között fennállt feszült viszonyt, a vádlott mentális fékrendszerére az alkoholfogyasztás befolyással volt. A cselekményét az ittas állapotával összefüggésben túlfűtött indulati állapotában követte el.
Az orvosszakértői vélemény e megállapításait semmi sem igazolja jobban, mint a vádlottnak a tárgyaláson tett az a vallomása, amely szerint „ha józan állapotban vagyok, biztos nem így reagálok az eseményekre, akkor lehet, hogy nem is alakul ki az egész dolog”.
Mindezek összegzésével tehát az állapítható meg, hogy a vádlottnak a cselekmény elkövetésére vezető indulatát az önhibájából eredő ittas állapota fokozta fel, és annak kiváltása nem vezethető vissza egyedül a sértettnek felróható, a vádlott szempontjából méltányolható okra, hiányzik tehát a cselekmény erkölcsi menthetősége. Minthogy a cselekvést kiváltó indulat mértéke nem érte el a Btk. 167. §-a szerinti erős felindulást, és az nem származott méltányolható okból, az emberölés privilegizált esetének törvényi tényállási elemei nem valósultak meg. Téves ezért a cselekmény erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének minősítése.
A vádlott szándéka legalább eshetőlegesen a sértett megölésére irányult. A használt eszköz, a szúrás igen nagy, csontot is áttörő ereje, valamint az okozott sérülés helye és jellege egyaránt arra mutat, hogy a vádlott tudatában felmerült a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetősége, és abba belenyugodva, aziránt közömbösen cselekedett.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a vádlott cselekményét a Btk. 166. §-ának (1) bekezdése szerinti emberölés bűntettének minősítette.
A lényegesen súlyosabb minősítés folytán került sor a kiszabott büntetés súlyosítására. Az elsőfokú bíróság által felsorolt körülményekre figyelemmel, nyomatékosan a vádlott javára értékelve a sértett családi körülményeiben és az elkövetésnél tanúsított közreható magatartását, a Legfelsőbb Bíróság a főbüntetés tartamát a törvényi büntetési tétel alsó határához közelítő mértékben 6 évi börtönbüntetésben állapította meg, és ezzel arányosan súlyosította a mellékbüntetés tartamát is.
[Legf. Bír. Bf. II. 720/1989. sz.].
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás