BK BH 1990/204
BK BH 1990/204
1990.06.01.
A rágalmazás miatt indított büntető eljárás megszüntetése, mert a feljelentett cselekmény nem bűncselekmény [Btk. 179. §].
A magánvádló az alábbi tényállás alapján tett feljelentést.
Az időszaki lap egyik számában „A parasztíró megkésett délutánja” cím alatt – aláírás nélkül – a következő cikk jelent meg.
„A nagy magyar parasztíró elmerengve ül kilencszobás tanyájának verandáján. A kertjében egy csapat ember dolgozik. Ásnak, kapálnak, szőlőt metszenek, birkát nyírnak. Csak igyekezzenek emberek! Nem szeretem a lazsálást!< – szól rájuk, majd bemegy a stílbútorral berendezett fogadószobába, bekapcsolja a videóját. Belenéz a fiókjába, kivesz onnan egy kis könyvecskét. Elégedett mosollyal olvassa az utolsó bekezdést: ötmillió forint betét. Szípen megfizették a koszosok az utolsó regínyemet> nyugtázza magában. Szórakozottan beletúrna a hajába, de észreveszi, nincs ott egy szál sem. Kimegy a kertbe, végighever a hintaágyon, a bárányfelhőket nézi. De szép világ ez a gulág< – mondja magában Loncika – hívja titkárnőjét. Írja csak, diktálom az új regínyemet.> A titkárnő bólint, és máris írja, amit a nagy parasztíró mond tollba: Itt állok görnyedt háttal, nyomorúságos, szalmatetős putrim előtt. A kapa feltörte a kezemet, homlokomon ezer ránc, a gond barázdái. Cseléd voltam, cseléd vagyok ma is. Hajnali négykor kelek, késő estig túrom ezt az átkozott szíkes földet. Keserű a sorsom, mint minden szegény parasztembernek. Egyelőre ennyi, most egy kicsit pihenek – küldi el egy kézmozdulattal a titkárnőjét. A diktálástól láthatóan kimerült. Lehunyja a szemeit és álmodik az új időkről.”
Az újság e cikk mellett bal oldalon – név megjelölése nélkül, de jól felismerhetően – közölte a magánvádló fényképét. Tehát, mint ahogy a feljelentő is utal arra, ez kétségtelenné teszi, hogy a cikk róla szól. Így sérelmezi, hogy a cikk állításai nem felelnek meg a valóságnak, és külön a becsülete csorbítására alkalmasnak találja a „Szépen megfizették a koszosok az utolsó regínyemet” megfogalmazást.
Előadja, hogy „Ez a rész szövegkörnyezetében vizsgálva súlyosan sértő, hiszen én olvasóimról mindig mindenhol a legnagyobb elismerés hangján szólottam. Idézőjelbe tétele és elhelyezése nekem tulajdonítja azt a megjegyzést, amely így becsületem csorbítására alkalmas. Olvasóim jelzővel illetése rajtuk keresztül rám is sérelmes”.
Ezért A Btk. 179. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétsége miatt tett feljelentést az újság főszerkesztője ellen.
A bíróság álláspontja szerint a feljelentett magatartása az alábbiak miatt nem minősül bűncselekménynek.
Az időszaki lap alapításától kezdve az ironikus hangvételt, a komolytalankodó, szatirikus ábrázolásmódot alkalmazza. Olvasói a szerkesztési szándékot megértették, és fogékonyak is az újságban közölt témákra, a közölt cikkeket tartalmuknak, hangvételüknek megfelelően értékelik.
A jelen ügyben eljárás tárgyává tett cikk a szatíra műfajába tartozik, egy újságírói fikciót tartalmaz, amelyben a szerző elképzeli, és az olvasók elé tárja az író egy délutánját. Azt azonban sem a szerző, sem az újság nem állítja, hogy az írónak egy konkrét délutánját és konkrét kijelentéseit közölték volna. A műfaj sajátosságából következően az olvasók sem feltételezhetik, hogy a cikk valójában dokumentumszerűen mutatta volna be az írót. Utalni kell arra is, hogy a nagy nyilvánosság előtt szereplő személyek – így az írók is – ki vannak téve annak, hogy paródiák, szatírák szereplőivé válhatnak, és az adott esetben sértheti személyiségi jogaikat is, de ez a jogsértés nem feltétlenül jelent büntető törvénykönyvben meghatározott tényállásszerű magatartást.
Jelen esetben a cikk nem tartalmaz becsület csorbítására alkalmas tényállítást, továbbá az olvasókra vonatkozó kivételt is legfeljebb az érintettek sérelmezhetnék, ha a hivatkozott mondat nem általában az olvasókra, hanem konkrétan beazonosítható olvasókra vonatkozott volna. Ez esetben ők lehetnének a jelen ügy sértettjei.
Így tehát a feljelentett az időszaki lapban a sérelmezett cikk közzétételével és emellett a feljelentő fényképének közzétételével bűncselekményt nem követett el.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen bejelentett fellebbezés nem alapos.
A másodfokú bíróság a sérelmezett elsőfokú határozat megállapításai köréből kirekesztette az időszaki lap ábrázolásmódjáról és olvasói köréről írtakat. Ezek a megállapítások a magánvádló által sérelmezett cikk tartalma szempontjából irrelevánsak és – ami az olvasók megértését, fogékonyságát illeti – csupán feltételezések.
Maradéktalanul egyetértett azonban a másodfokú bíróság a kerületi bíróság okfejtésével, miszerint a vádlott által megjelentetett cikkben foglaltak nem valósítanak meg bűncselekményt. Az elsőfokú határozat indokait a következőkkel egészíti ki.
A rágalmazás törvényi tényállásának valamennyi fordulata valamely – a becsület csorbításával összefüggő – tény állítására, híresztelésére utal, direkt vagy – a használt kifejezésekből adódó – indirekt tényállítás nélkül e bűncselekmény nem követhető el. A sérelmezett cikk irodalminak szánt módszere, vagyis egy kitalált és túlszínezett szatirikus történet éppen műfaja miatt esik ki a rágalmazás törvényi tényállási köréből; a magánvádló tevékenységével, jellembeli tulajdonságaival kapcsolatban ugyanis sem tényeket, sem tényekre közvetlenül utaló kifejezéseket nem használ. Felnagyítja ugyan mindazokat a közszájon forgó híreszteléseket, amelyek a magánvádló tevékenységével kapcsolatban keletkeztek, sőt ezeket éles kontrasztokkal gúnyos megvilágításba helyezi, – tényközlésként azonban a kitalált történet egyik mozzanata sem fogható fel. Nem változtat ezen az sem, hogy a magánvádló fényképének közlésével az újság félreérthetetlenül jelzi a szatíra által célba vett személy kilétét.
Kétségtelen, hogy a sérelmezett újságcikk – a szatíra műfajának megfelelő céllal – bántó, a sértett jellembeli tulajdonságait kedvezőtlen színben feltüntető kifejezésekkel és szándékoltan valóságtorzító elemekkel átszőtt történetben a magánvádlót olvasói előtt a gúny tárgyává teszi. A személyes tulajdonságokat – igazságosan vagy igaztalanul – felnagyító gúnyos hangvétel azonban a szatíra esetében elfogadott irodalmi eszköz, melynek használata önmagában a büntetőjogi jogellenesség szintjét nem éri el. Csupán megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy ettől eltérő jogértelmezés esetén a szatíra, a karikatúra, a humoreszk, sőt a vicc is a büntetőjogi fenyegetettség körébe kerülnének: ez pedig a legsúlyosabb joghátrányokat alkalmazó büntetőjogi megítélés kompetenciáját társadalmi céljától eltérő módon kiterjesztené.
Minderre figyelemmel megalapozottan és jogszerűen szüntette meg az elsőfokú bíróság a büntetőeljárást, és a megszüntetés jogcíme is helyes. Ezért a másodfokú bíróság a kerületi bíróság végzését helybenhagyta.
[Fővárosi Bíróság 20. Bf. VII. 8966/1989. sz.].
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás