BK BH 1990/208
BK BH 1990/208
1990.06.01.
Az előzetes tartóztatásra irányuló ügyészi indítvány elutasításának nincs helye pusztán azon a címen, hogy az őrizetbe vett gyanúsítottat az ügyész 5 nap elteltével állítja a bíróság elé [Be. 91. § (2) bek., 92. § (1) bek., 95. §, 379/A. §].
A kerületi bíróság az 1990. január 20. napján meghozott végzésével az 1990. január 15. napjától, illetőleg az 1990. január 14. napjától őrizetben levő gyanúsítottak előzetes letartóztatásának elrendelése iránti ügyészi indítványt elutasította.
A végzés ellen az ügyész fellebbezést jelentett be a gyanúsítottak előzetes letartóztatásának elrendelése végett.
Az ügyészi fellebbezés alapos.
A kerületi bíróság az ügyészi indítvány elutasítását arra alapította, hogy a gyanúsítottak őrizetbevételének időtartama a bíróság elé állításkor a meghallgatás napján meghaladta a törvényben szabályozott leghosszabb időtartamot. A kerületi bíróság végzésének indokolása szerint a gyanúsítottak több mint 5 napja voltak őrizetben, ennek ellenére őket nem helyezte szabadlábra a rendőrség, noha a módosított Be. 95. §-ának (2) bekezdése értelmében az őrizetbevétel leghosszabb tartama is lejárt, és ez idő alatt nem rendelték el a gyanúsítottak előzetes letartóztatását. Következésképpen további fogvatartásuknak és a módosított Be. 379/A. §-a szerinti eljárásnak nem lett volna helye. A kerületi bíróság ezért az ügyészi indítványt „eljárásjogi okokból” elutasította.
A határidő túllépésére vonatkozó megállapítások az I. r. gyanúsítottnál téves számításon alapulnak. A nevezettnél megállapítható, hogy az ügyész az indítványt még 1990. január 19. napján a bíróságon írásban bejelentette, következésképpen az 1990. január 15. napjától őrizetben levő gyanúsítottnál az indítvány megtétele 5 napon belül történt.
Az 1990. január 14. napjától őrizetben levő II. r. gyanúsított vonatkozásában megállapítható, hogy az ügyészi indítvány bejelentése az őrizetbevételtől számított 6. napon történt.
Az iratokból megállapítható, hogy az ügyben az ügyész a gyanúsítottak őrizetét a Be. 347. §-ának (1) bekezdése alapján a törvényes határidőn belül meghosszabbította.
A nyomozás során beszerzett újabb adatok alapján azonban később az ügyész megállapította, hogy a bíróság elé állítás feltételei hiányoznak, és ezért tett indítványt az előzetes letartóztatás elrendelésére.
Ettől függetlenül is azonban a kerületi bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy az 5 napos őrizetbevételi határidő túllépése miatt az ügyészi indítványt elutasította.
Az 1989. évi XXVI. törvény 8. §-ának (1) bekezdése [módosított Be. 91. § (2) bek. a) és b) pont] szerint az őrizetbe vett terheltet szabadon kell bocsátani 72 óra elteltével, ha az ügyész nem indítványozza az előzetes letartóztatást, illetőleg 5 nap elteltével, ha az előzetes letartóztatást nem rendelték el.
Kizárólag a határidő túllépése jogcímén azonban nem lett volna lehetőség az ügyészi indítvány elutasítására anélkül, hogy az előzetes letartóztatás elrendelésének a Be. 92. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételeket vizsgálták volna. Ellenkező álláspont esetén a legsúlyosabb bűncselekményt elkövetőket is szabadlábra kellene helyezni.
Az előzetes letartóztatás elrendelésére irányuló ügyészi indítvány elutasítására csak az alapos gyanú és a Be 92. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételek tüzetes és alapos vizsgálata során, azok hiányában kerülhet sor. A kerületi bíróság ezeket a feltételeket nem vizsgálta, amikor az ügyészi indítványt „eljárásjogi okokból” elutasította.
A büntetőeljárás eddigi adatai szerint a gyanúsítottak 1990. január 14. napján feltörtek egy személygépkocsit, amelyből mintegy 5000 forint értékű ruhaneműt tulajdonítottak el. Cselekményük alkalmas lehet a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének d) pontjára figyelemmel a (4) bekezdésének b/1. pontja szerint minősülő lopás bűntettének a megállapítására. A fentieken kívül a nyomozás során felmerült még a gyanúja annak is, hogy a gyanúsítottak még két másik bűncselekményt is elkövettek.
Az I. r. gyanúsítottat korábban már négy esetben, a II. r. gyanúsítottak még két másik bűncselekményt is elkövettek.
Az I. r. gyanúsítottat korábban már négy esetben, a II. r. gyanúsítottat pedig kilenc esetben – többségében vagyon elleni bűncselekmények miatt – különböző büntetésekkel sújtották, mindketten többszörös és különös visszaesők, bejelentett lakással és állandó munkahellyel nem rendelkeznek.
A nyomozás eddigi adatai alátámasztják azt a következtetést, hogy a gyanúsítottak szabadlábon hagyása esetén szökésüktől, elrejtőzésüktől, továbbá a bűnismétlés veszélyétől tartani kell, így az előzetes letartóztatásnak a Be. 92. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjában foglalt feltételei fennállnak.
A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság a Be. 379. §-a (6) bekezdésének a) pontja szerinti eljárásban a kerületi bíróság végzését megváltoztatta és a gyanúsítottak előzetes letartóztatását elrendelte.
(Fővárosi Bíróság 30. Bkf. 59/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás